Kerti kemence

Óbuday Pál közepesen ismert politológus sokáig azt sem tudta mi az a kerti kemence.

A derék gondolkodót a nagy kérdések foglalkoztatták, az általánosak, a globálisak és ilyesfélék, az apró dolgokat, házakat, kerteket, bográcsokat és más kicsiny helyeket nem tartotta sokra, megvolt a véleménye az ilyesmiről, mint ahogy általában mindenről megvolt a véleménye, hiszen ebből élt szegény, hetente meg is írta hét flekkben az ő határozott álláspontját a dolgokról abban a hitben, hogy az érdekes lesz, hogy azt majd elolvassák és miegymás, az ő heti hét flekkjét, nem tudta szegény sokáig, hogy hét flekket ma már ember nem olvas, néhány politológust leszámítva, az olvasó kettő flekkre van hitelesítve, hétnek már neki sem veselkedik.

Sok mindent nem tudott Óbuday doktor sokáig.

De persze ő sem tudta megúszni, hogy egyet s mást meg ne tudjon egyszer.

És amikor, ha későn is, ha megöregedve, megfáradva is, de megadatott neki, hogy ott szorgoskodhatott egy igazi háromszintes, majd a háztetőig magasodó, összehordott hatalmas kövekből épített kerti kemence mellett, amilyen kerti kemencékről, pótkemencékről, helyettkemencékről, legalább-kemencékről nem is olyan régen még megértő, szeretetteli, de azért mégiscsak gúnyos fölénnyel nyilatkozott, és a feje fölött denevérek surrantak néha el, és lába alatt egy-egy lótetű iramodott tova, és volt még ez is meg az is, és ő végre elővehette a tálat, amelyben délelőtt gondosan bepácolta kis olajjal, fokhagymás fűszer keverékkel, sóval, borssal, mustárral a nyersanyagokat, a kockára vágott szalonnát, a marha- és disznóhúsdarabkákat, a kolbászt, a hagymát, és a gondosan leégetett parázs fölé helyezett rostélyra sorakoztatta a szépen sorba fűzött dolgokat, és kisvártatva betöltötte az éjszakát a füst, a sült hagyma és a pácolt hús semmihez nem fogható illatvegyüléke, akkor az öreg már tudta, hogy csak ez a fontos, hülyeség mind a többi.

Egyébként azóta tudja a dolgokat két flekkben megírni.