Népszabadság, 1992. április 16.
BÄCHER IVÁN
A húsvéti sonkára akkor is oda kell figyelni!
Mindegy, hogy hogy bírod, hogy hol tartasz és hogy kivel, mindegy, hogy van-e még erőd, hogy van-e még erőd elengedni magad, vagy már csak a tartalékokat osztod be fegyelemmel, mindegy, hogy előtted még a húsvéti sonkák végtelen sora vagy a kórházból engednek haza vendégségbe, mindegy, hogy még húsvét vasárnapján is hitvány és ocsmány gyűlöletre ébredsz vagy nincs is ünneped, mert minden nap otthon ülsz, mindegy, hogy magadra főzöl csupán, páros békét leng körül a füstölt hús illatárja, csonka családdarabban szöszmötölsz tétován vagy megadatik még a nagy kerek asztal, kihúzva teljesen, hófehér abrosszal, Nagypénteken magának kis borlevest csináló, maradékot leszopogató, szakadatlanul mosogató öreganyával, a meccsről kapatoson hazavigyorgóval, a csibészcsapatban locsolkodóval, mindegy, hogy disznótorból megőrzött hatalmas egész comb fő az üstben, vagy Meinl-ben vásárolt zsírtalan kötözött, vagy Lehelen kitalpalt labdányi csülök, vagy maroknyi, de mégiscsak tarja, vagy jól megválogatott füstölt oldalas, vagy csont ugyan, de igencsak húsos, az a sonka, de oda kell rá figyelni azért is, be kell már áztatni pénteken este, hogy ne legyen sós, ne legyen száraz, éjfél után két órakor lehet nézegetni, forgatgatni, szagolgatni, szombat reggel hideg vízben kell föltenni, dobhatsz bele két fej hagymát, pár babért, de nem fontos, arra viszont ügyelj, hogy épp csak rezegjen a lé, nehogy lobogva forrjon, csak remegjen lágyan, amíg csak a mélyvörös hús, omlós nem lesz, mint az álom, kicsúszik a csont belőle magától és a villa csak úgy szalad már a bőrbe, zárd el akkor és hagyd ott kihűlni levében, önts le róla keveset, a tojást abban főzd meg, ha kihűlt a hús, emeld ki, a levet fagyaszd le, arra jövő héten térünk vissza majd, a húst szeld föl, nagy, ovális, virágos mintás fehér tálra terítsd, harsánysárgáld köréje a félbe vágott tojásokat, tedd mellé a villogó, zsenge hagymaszálakat, a roppanó, veres retekgolyókat, a csütörtökről beérett savanykás rozscipót, tejet, vajat, teát, bort és egy kupica kisüstit, szép kis tálban a mustárt, kis ibrikben a mellbevágó tormahalmot akkor is.
A tormát mindig magad reszeld, meglásd, hogy az is segít…