Paradicsomos káposzta

Anya — kinek-kinek — csak egy van. Ebből következik, hogy mindenkinek megvan az ő saját, senkiével össze nem téveszthető, anyai paradicsomos káposztája.

Van egy kedves barátnőm, úgy hívják, hogy Hárs Fanny. Ez a Hárs Fanny elszomorodott a maga, és egy kicsit meg is sértődött az ő paradicsomos káposztája nevében.

Mert őszerinte nincsen jobb étel a paradicsomos káposztánál. És őszerinte nagyon nem szép dolog a paradicsomos káposztát holmi homályos politikai példázatok céljára fölhasználni.

A paradicsomos káposztához mindenekelőtt szükségeltetik egy igaz anya. Ha ez megvan, akkor ez a mama minden nyáron tegyen el több száz üveg paradicsomot, kicsit főzze meg, kevés szalicillel, vagdossa-törje össze, passzírozza át és töltse hétdecis üvegekbe és sorakoztassa föl a kamrapolcra.

Ha ez is megvan, akkor egy fej káposztát vékonyra kell metélni, tárkonyos, sós vízben majdnem puhára főzni.

Amíg a káposzta puhul, gondosan rántást készítünk, forró zsírba tesszük a lisztet — a mennyiség attól függ, hogy a leves-főzelék skála melyik pontjánál kívánjuk beállítani a vacsorát —, kavargassuk figyelmesen és csöndesen, szórjunk bele egy fej apróra vágott hagymát, azzal is kavargassuk figyelmesen és csöndesen, tegyünk hozzá néhány gerezd szétnyomott fokhagymát, kavargassuk figyelmesen és csöndesen, és végül egy kevés pirospaprikával szórjuk meg a végén.

Szűrjük a rántást a káposztalébe, és öntsünk bele egy egész üveg házilag eltett paradicsomlevet, rottyantsuk meg egyszer.

Miközben rottyan, egy kevés lével keverjünk teljesen simára egy pohárnyi tejfelt, figyelmesen és csöndesen, és adjuk hozzá a paradicsomos káposztánkhoz, még egyszer rottyantsuk meg és tálaljuk.

Főzhetünk bele kezdettől egy darabka szalonnabőrkét is, de túlságosan füstölt íze azért ne legyen.

Tésztaféleség nem árt utána, palacsinta, bukta, lángos, de a legfontosabb, hogy legalább ezt a paradicsomos káposztát csináljuk mindig figyelmesen és csöndesen.

Amúgy mama-módra.