Kerti kemence

Mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy kerti kemencét vagyunk kénytelenek építeni végül.

Ez általában olyankor fordul elő, amikor már majdnem minden megvan: feleség, gyerek, lakás, telek, autó, egyszóval majdnem minden.

Nos, amikor majdnem minden van meg, akkor csinálunk kerti kemencét.

Ehhez mindenekelőtt le kell mennünk a családdal nyaralni.

Lemegyünk hát a családdal, amely megvan, nyaralni a házba, ami megvan, és amiben már majdnem minden megvan: víz, villany, gázrezsó palackkal.

A nyaralás első napján még úgy teszünk, mintha. Még lemegyünk a vízre, fogadjuk a vendégeket, pucolunk pár szem krumplit.

De a második napon, jó kora reggel elindulunk és végigjárjuk a falut: megnézzük hol és mit lehet lopni, ki tud segíteni, kinek van jó ötlete, ki tud jó követ, jó anyagot, jó házi pálinkát.

Miután hazavittek minket, harmadnap folytatjuk a kemenceépítést: újdonsült barátainkkal bejárjuk a környéket és kézben, ölben, csotrogányban, Zetorban és IFA-ban hazaszállítjuk a környéken föllelhető nagyobbacska téglát, követ, szarkofágot.

A negyedik napon megvesszük a homokot, meszet, cementet.

Az ötödiken, jó kora reggel, hogy jó hullafáradtak legyünk estére, nekiállunk kemencét építeni, és építjük a kemencét, amíg csak futja erőnkből, építjük napestig és építjük éjjel is, lámpafény mellett, és építjük másnap, és harmadnap, és negyed- és ötödnap, és építjük két héten át szakadatlan, mert a mi kerti kemencénk nem akármilyen kerti kemence lesz, hanem egy háromszintes, majd’ a háztetőig magasodó, csodálatos kerti kemence lesz a miénk, ókori római, aix-en-provance-i és tiszakóródi minták nyomán építve, alul két jókora üreggel a gyújtásnak, száraz ágnak, roppant rönknek, a kétfelől nyitott, vaskos oszloppal megtámasztott, hátulról és az egyik oldalról erős kövekkel védett tűztér így éppen kézmagasságra esik, nem kell hajolgatni, és lesz mellé építve a tűztérnek éppen kézmagasságba sima előkészítő-kőasztal, egy darab hatalmas sziklából, amelyre ki lehet húzni a bográcsot, rostélyt és az egész kerti kemence kürtő alakban magasodik fölfelé, impozánsan és magabiztosan, és amikor a nyaralás utolsó estéjén kipróbáljuk az elkészült kerti kemencét, és a belsejéből lógó bográcsban megrottyan mélyvörös gulyásunk vagy a saját kezűleg kovácsolt flekkensütőről szétárad a bepácolt, omlós hús bazsalikomszaga, és a nyár végi éjszakát belengik a titokzatos lángnyelvek fényei, akkor láthatja, érezheti, tudhatja végre mindenki, hogy nem akármilyen kerti kemence ez, hogy ez nem egy közönséges kerti kemence, amit mi megépítettünk mégiscsak, és lehet, hogy vannak hibáink, lehet, hogy nem olyan könnyű velünk és hogy annyira bonyolult minden, de ez a kőrakás csak itt van, ezt már bombával sem lehetne szétrobbantani, ez szilárd és erős és szép és hatalmas és örök, a rohadt életbe…