Népszabadság, 1991. augusztus 29.
BÄCHER IVÁN
Van egy kedves barátom, úgy hívják, hogy Kiss Dezső. A múlt héten összefutottam vele véletlenül a körúton, mondta, de jó, legalább mehetek vele vásárolni, ugyanis disznópörköltet készít vacsorára, mert borzasztóan megkívánta a disznópörköltet nokedlival, uborkasalátával, tunkolni ropogós serclivel.
Miközben a közértben lisztet vettünk a galuskához, a zöldségesnél pedig uborkát, hagymát, petrezselymet miegymást; Kiss Dezső elmondta, hogy őneki nem szokása lacafacázni a disznópörkölttel, ő mindent — hagymát, húst, cső zöldpaprikát, fej paradicsomot, sót, borsot, pirospaprikát egyszerre hajít a forró zsírba bele, nem pirítja meg előbb sem a hagymát, sem a húst, vagy — mint egyesek — nem készíti el a pörkölt zaftját elébb, nem, Dezső egyszerre tesz bele mindent, de arra ad, hogy mindig friss, szép combból készüljön az ő disznópörköltje, és éppen ecsetelni kezdte, hogy milyen egységes konzisztenciája van az ő pörköltjének, és milyen üdítően harsány színe, és micsoda hamisítatlan szaga, jaj, és hogy ő abba mindenekelőtt beletunkol egy diónyi hófehér kenyérbéllel, amikor beléptünk az első henteshez.
Szép hentes volt, jó hentes, igazi körúti hentes, volt marha, volt füstölt áru, baromfi, szalonna, csont, konzerv, zsír, olaj, főtt kolbász — csak disznó nem volt egy mócsing se.
Mentünk a következő henteshez, ugyanez a helyzet, a harmadikhoz, ott is. Erre már csak megkérdezte Kiss Dezső, aki civilben költő egyébként: Mi az isten van itt, apukám? Akció, mondtam neki szomorúan, sertéshúsakció. És ezért nincs sertéshús? Ezért, mondtam neki, és javasoltam egyben, hogy készítsen marhapörköltet inkább, abba löttyinthet egy kis bort, és ahhoz is jó a nokedli, de a közismerten makacs Dezső kijelentette, hogy ő már beállítódott a disznópörköltre, és ő egy európai országban él, és olyan nincs, hogy egy európai országban, hogyha valaki beállítódott egy disznópörköltre, akkor az estére ne ehessen disznópörköltet, úgyhogy mentünk tovább, az ötödik hentesnél megtorpantunk, mert a következő sarokig kígyózott a sor, na végre, mondtam Dezsőnek, itt vehetsz magadnak combot, három, három és fél óra alatt lemegy a sor, mire Dezső kikérte magának, és azt mondta, hogy ő disznópörköltet akar és nem sorban állni, így hát mentünk tovább, és a nyolcadik hentesnél végre találtunk sertéshúst is, igaz, hogy csülköt csupán, de disznót, ám ez meg furcsán csillogott, s mivel én már előző nap is jártam arra, mondtam Dezsőnek, hogy ez bizony fagyasztott hús, tegnap még csákánnyal termelték ki a dobozokból, csak mára már fölengedett, nem baj, pörköltnek ez jó, csak — mint az az asszonyka a négy gyerekkel, aki hét darabot vesz a fagyasztott csülökből — azok, akik újra lefagyasztják, szaladgálhatnak majd télvíz idején gyomormosásra a pereputtyal, de ma még nyugodtan lehet pörköltet csinálni ebből, ám Dezső azt mondta, hogy ő nem fagyasztott húsra gondolt, hanem olyanra, amelyik tegnap még röfögött, és mentünk tovább, és én kezdtem már elfáradni, és mondtam neki, hogy itt van például marhaszív, isteni szívpörköltet lehet belőle csinálni, vagy itt van ez a leszállított kakas, fölséges pörkölt lehet belőle, de igazán csinálhatna este egy finom csirkepaprikást túrós csuszával akár, vagy vörösboros vadkanpörköltet, nem is olyan drága, vagy a Soros-ösztöndíjból kitelik egy borjúpaprikás is, vagy csináljon zúzapörköltet vagy harcsapörköltet vagy kacsapörköltet vagy kagylópörköltet vagy békacombpaprikást vagy nyúlpörköltet vagy fürjpörköltet vagy tojáspörköltet vagy kolbászpörköltet vagy zöldbabpörköltet vagy tökpörköltet vagy szójapörköltet vagy zsíros kenyeret zöldpaprikával, de Dezső egyre csak hajtogatta a magáét, hogy ő egy európai országban él, és egy európai országban az ember, ha disznópörköltet akar enni, akkor lemegy a henteshez, ahol nincsen büdös, ahol nincsen sor, és nincsen akció, ahol viszont van hús és abból az ember Európában vesz egy kilót és hazamegy és csinál egy disznópörköltet Európában, és mivel már alkonyodott, elköszöntem szegény Dezsőtől, aki talán még most is ott masírozna a körúton hentestől hentesig, ha véget nem ért volna már a disznóakció.