Az író receptjei

Zsuzsa nagynéném író volt. Pontosabban — bár egy éve meghalt, amúgy — ő író. Nem érdekes, hogy milyen, de az. Egyrészt azért, mert voltak és vannak olvasói, másrészt pedig azért, mert életének nyolcvankilenc évéből az utolsó hatvannak minden órájában csak és kizárólag az írásra gondolt.

Már hetek óta nem evett, már a fejét sem tudta fölemelni, már meg akart halni — amikor eszébe jutott még egy remek regénytéma. Alighanem pár nappal többet szenvedett ezért.

Amikor a kórházban összeszedtük a holmiját, a fiókban egy kis cédulát találtunk, melyen alig olvasható ákombákomokkal ez állt: „Az én halálom.”

Úgy látszik, még volt egy jó kis novellatémája is.

Zsuzsa nagynéném a konyhaművészet rejtelmeibe soha nem mélyedt el — élete nagyobb részében erre a célra rendszeresített alkalmazott gondoskodott ellátásáról.

Az utolsó években azonban az asszonyokat sorra kiszekírozta. A múló heteknek gerincet adó hétfői és csütörtöki kártya (azt is megörököltük) alkalmával általában valamelyik unokaöccs főzött nála, a többi napokra pedig kis lábaskákban lefagyasztva vittük neki porciózva a kosztot.

Zsuzsának két specialitása volt: a tojással behabart csirkeleves és a rakott krumpli.

De azért hagyatékában receptekre is bukkantam.

Az író receptkönyve egy kis telefonfüzet, amely így kezdődik:

„Somogyi századparancsnok, zászló, munkaszázadba, rálőtt, agysérülést, rendőrségen beismerte, százados magatartásából következtettek arra, hogy deportálják őket, ezért próbáltak megszökni …” Pár oldallal később: „40 dkg liszt. 20 dkg margarin, kevés liszttel elmorzsolom, kinyújtom, csepp sót, maradék liszt, 1 tojás sárgája, tejfel, egy jó rétestészta, kinyújtani, rátenni rétesre a vajasat, ebbe cukrot, 1 dkg élesztő vagy sütőpor a réteshez, hajtogatni maga felé, vissza, balról jobbra stb., kinyújtom, összehajtom, l órát pihen, 3x megtenni …”

A következő oldalon ez áll: „Valaki gyűlöl egy családot, és azért egész vagyonát ráhagyja. A család összevesz a pénzen és fölbomlik.” Ezután a piké nevezetű kártyajáték írásos nyomai következnek, majd: „Túrós pogácsa. Amennyi túró, annyi liszt, körülbelül fele cukor. Elkeverem, sütőporral, majd tojássárgájával. Vaníliacukor, egészet jól összegyúrom. Meleg sütőbe, 5-6 perc alatt kész.” A receptkönyv következő oldalán „Nővérem” címmel elbeszélés indul, amely egy kalácsreceptbe torkollik. A kalács után egy név következik: „Heltai Jenő”, majd egy igen érdekes álláspont rögzítése: „Műtrágya-gyár — nem élhetek velük egy földön”. Aztán néhány újabb tészta között egy bejegyzés: „szétfolyik, összeszűkül, tisztulást várom, nem így szeretnék meghalni, annyian vagyunk …”