444.hu, 2023. június 15.

UJ PÉTER

146. A parketta Einsteinja II.

146.0.1. Előrebocsátás: kurtafurcsa odakenést vehet most csak kézbe ideiglenes jelleggel az olvasó, lévén külföldön történő tartózkodás keretében éppen összterületi sok órás áramszünet elé nézek éppen, és abban a pillanatban, amikor az áram elmegy (elvileg perceken belül), megszűnik a wifi is, utána marad a mobil, viszont a mobile hotspot kábé egy óra alatt leszívja az akksit, tölteni meg nincsen miről, ugye. Szóval, ha végeltelnül abbamaradna a szöveg, ne kese

146.1. Haza a lovakhoz

146.1.1. Szily László kedves olvasónk (és nem mellesleg: írónk) chatelt rám délután egy NPR-linkkel megtámasztva, hogy írjak azonnal Nikola Jokicsról. Szily László kedves olvasónk nyilván nem Kör-tag még, nem követi a hírlevelet, mert ha követná, tudhatné, hogy engemet nem rá-, hanem lebeszélni köll a Jokics-cikkekről, ha tehetném már két éve minden héten Jokics-cikkeket írnák, és ki lenne már itt fejtve végre rendesen a hatvanas évek végén Kresimir Cosiccsal, a kosártörténelem első igazi mindenposztos játékosával induló jugoszláv centeriskola teljes története.

Attól tartok azonban, a hírlevél-előfizetőknek csupán töredéke érdeklődik annyira a kosárlabdázás iránt, hogy lekösse a Heti Jokics. Én persze érzem, hogy magasabb erkölcsi és társadalmi célok érdekében érdemes szembe menni a közérdeklődéssel, de egyelőre nem sikerült meggyőznöm magam, hogy a Jokics-fronton nyerhető meg a lelkekért folyó ideológiai háború.

146.1.2. Mindazonáltal keddre virradóra bebizonyosodott, amit én már hat éve tudni vélek: hogy Nikola Jokics a kosártörténet legjobb centere. Rajtam kívül ezt egy másik, jóllehet kevésbé hiteles és/vagy komptenens szakértő is állítja: Isiah Thomas, az 1990-es NBA-döntő legjobb játékosa és a emvípíja.

Nikola Jokics bajnok lett, NBA-győztes, a Denver Nuggets első bajnoki címét szerezte. Két alapszakasz MVP-cím mellé már döntő-MVP is. Három év, három MVP. Ezt rajta kívül csak Wilt Chamberlain, Bill Russell és Larry Bird tudta összehozni. Még Michael Jordan sem. (Ahhoz képest, hogy tavaly meg tavaly előtt még sokan károgtak, hogy „persze, csak azért, mert fehér”, meg hogy a rájátszásban, amikor igazán kéne, sosem alakított még nagyot. Hát mostmár alakított. A lehető legnagyobbat.)

NBA-rájátszást így még nem dominált senki. A számok nem hazudnak. Legtöbb pont, legtöbb pattanó, legtöbb gólpassz. Ide orvosi papír nem kell.

146.1.3. És most nem kezdem el megint a kettőtízes zombori kosár-Einstein játékát elemezni, hogy hogyan miként jár mindig az ellenfél előtt fejben, hogyan mit olvas ki a védelem mozgásából, hogyan emelték új szinte Jamal Murrayvel a sportág legalapvetőbb támadójáték-elemét, az elzárás-leválást. És még további satöbbik. Csak még három dolog, ami a bajnoki cím az ünneplések után még rokonszenvesebbé, és nem egyszerűen rokonszenvessé, hanem valami minden fölött álló, mindent meghaladó népi hőssé emelte ezt az egyszerű szerb csávót.

146.1.3.1. Jokics eddig is kívülálló volt. Egész más testalkat, más sebesség, más mozgás, más felfogás, mint az NBA-standard. De kulturálisan is. Más fej, más agy, más anyag; textúra, mélységek, gondolatok…

És ez a különbség soha nem jött még ki ennyire, mint a világra szóló megasiker pillanatában. Ennyire antisztár, magát megjátszani képtelen, manírtalan faszit már csak vígjátékírók szoktak tudni alkotni. Ahogy a legnagyobb ünneplés közepette enerváltan rázogatja a pezsgőspalackot, minden mozdulatával jelezve, hogy neki ebből már nagyon elege van. Nem akar bunkó lenni, nem akar egyénieskedni, egyszerűen tényleg nem érdekli a dolog. Sem a pezsgőrázás, sem a sajtótájékoztató. Udvariasan elbeszélget, ha muszáj, de mindig látszik rajta, hogy neki ez nem jó. Teher. Ahogy a sportvilág egyik legértékesebb bajnoki serlegével a kezében higgadtan magyarázza, hogy hát a kosárlabdázás is csak egy munka, és most elég jól dolgoztak, megnyerték, oké, de most elég, menne inkább haza, Zomborba a lovaihoz meg a családhoz. Senki sem szeret túl sokat dolgozni. „Aki azt mondja, hogy szeret dolgozni, az hazudik” – szúr oda az odaszúrás szándéka nélkül a munkamániás, munkavallásos, megjátszósan munkafetisiszta amerikaiaknak.

És amikor megkérdezik tőle, hogy miért nincs nála a döntő legjobb játékosának járó trófea?

146.1.3.2. Edzőt én még nem hallottam úgy beszélni játékosáról, mint Michael Malone-t Jokicsról. (Malone-t a szerb center testvérei dobálták a levegőbe a győztes meccs után.) Ilyen mély szeretettel, őszinte nagyrabecsüléssel. Hogy nem  a játéktudását, a szakmai kompetenciáját értékeli ennyire, hanem az embert, ahogy van.

146.1.3.3. A magyar határtól alig 25, Bezdántól 15 kilométerre fekvő negyvenezres kisváros, Zombor 1697. szeptember 11. óta nem szerepelt ennyit a világsajtóban. (A helyiek ekkor visszaverték a zentai csatát vívó török sereg egyik fosztogató csapatát.)

146.2. Nyáriass tematikájú, vitrioloss twitteresszé az Apple VR-headsetjéről

146.3. Száguldás a semmiba 2 – Kárpátalja drift

146.3.1. Gazda Albert, posztszovjet származású olvasónk (és nem mellesleg: írónk) hívta föl a figyelmet… a mire is? Végső soron magára, konkrétan arra, hogy az előző hírlevelütt (145.4.3.) odanagyvonalúskodott megállapításom, miszerint a Vanishing Point magyar címére a kutya sem emlékszik, mert valószínűleg nem sokan látták 1973-ban, amikor, két évvel a világprömier után itthon is, vasfüggönyre fittyet hányva, bemutatták a mozik.

A valóság ezzel szemben az – állítja Gazda, aki az idő tájt a Szovjetunió testvéri népeinek ölelésében volt kénytelen tinédzserkedni Kárpátalján –, hogy nagyon is sokan emlékezhetnek arra a magyar címre (Száguldás a semmibe), merhogy a nyolcvanas évek elején az egyszem létező televízió, az MTV is vetítette a filmet, és az akkoriban óriási szenzációszámba ment, lévén telivér, pláne autós, száguldozós, meztelennős kortárs amerikai filmeket szinte egyáltalán nem láthatott a közönség.

Az amerikai tömegkultúra termékeire még háklisabb Szovjetunióban meg aztán pláne kulturális sokkot okozott minden ilyesmi. A magyar határhoz közel azért átsugárzott a Kádár János gulyáskommunisztikus szelleme és az MTV, tehát a bebenzedrinezett Barry Newman végső soron Trianon kulturális revíziójának is nyomta a gázt.