Tenger kéj veszen körül

A magyar állam elhülyült, esetleg elvetemült, olvasom Az Eötvös Károly Intézet álláspontja a T/3089. sz. törvényjavaslatról című dokumentumban az ekint.org oldalon. Sajnos a fenti kijelentés pontatlan, félrevezető, alkalmas arra, hogy a közügyek iránt érdeklődő állampolgárokat elbizonytalanítsa, köreikben zavart keltsen, a tudni vágyó ifjúság alakulóban levő politikai nézeteit pedig mellékvágányra vigye.

Azt a benyomást keltvén, mintha a hülyeség és az elvetemültség a politikában egymást kizáró opciók volnának, holott ilyesmiről szó sincs.

Államunk nyugodt lélekkel mondható hülyének, amennyiben – közkeletű politikai terminussal élve – elkúr mindent, ami a közelébe kerül, márpedig minden a közelében van, de ami mégse, annak utánanyúl és elkapja. Most a G7 ismerteti kormányzatunknak a vasúti közlekedés szétbarmolása érdekében tett erőfeszítéseit és azok eredményét, amely tagadhatatlanul fölöttébb impozáns. Aki vonattal jár, az erről naponta meggyőződhet. Petőfi százhetvenhat évvel ezelőtt írta Vasuton című versét, amely e szókkal indul: „Tenger kéj veszen körűl, / Közepében lelkem fürdik…” Hogy manapság mit írna, abba inkább bele se gondolok.

Jómagam már nem igazán akarok közlekedni, de ha mégis muszáj volna, komolyan mérlegelném, hogy veszek egy szamarat.

Államunk közismert és büszkén vállalt idiotizmusának másik példája az a szlogen, amelyet minden adandó alkalommal, sőt ily alkalmak hiányában is kéjjel ismételget: Magyarország több tiszteletet érdemel. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a tábornak szól, a tábor hájjal való kenegetésének eszköze, illetve pótléka, lévén a háj egyre drágább, mindazonáltal aki folyamatosan efféléket hajtogat, az maga is belegárgyul, inkább előbb, mint utóbb.

Ami pedig az impérium elvetemült voltát illeti, arra e szűk helyen szókat nem pazarolhatok, elég lesz idemásolni egy találomra kiválasztott újságcímet, ezt például: A húsdarálótól a moslékgyűjtőig minden közpénzből lesz a közpénzből épült felcsúti étteremben, amit Mészáros Lőrinc cége üzemeltethet majd.

Mindennapjainkat elég jól jellemzi az a körülmény, hogy pillantásunk egy ilyesfajta címen már meg se akad, éspedig azért nem, mert tudjuk és el is fogadjuk, hogy a részint hülye, részint pedig elvetemült hatalom bármit megtehet. A guvernamentális mindenhatóságnak ezt a magától értetődő voltát kutatás is igazolja, a részleteket lásd a hvg.hu oldalon A magyarok döntő többsége szerint a hatalmon lévők bármit megtehetnek cím alatt.

Megállás azonban nincs, semper ad meliora, Váci Mihállyal szólva még nem elég, az igazságügy-miniszter által benyújtott T/3089. számú törvényjavaslat csakugyan a legszebb reményekre jogosít. „Az a foglalkoztató, amely legalább 50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat, belső visszaélés-bejelentési rendszert hoz létre”, melynek célirányos használata révén az alkalmazottak csintalanság gyanúja esetén honfitársaikat házon belül, munkahelyük otthonos miliőjében is feljelenthetik, nem szükséges külső intézményekhez fordulniuk. Feljelenthető például „az Alaptörvény I) cikke szerinti nemzeti jelképeink tiszteletének és használatának akadályozására irányuló cselekmény”, ez akkor valósul meg, amikor teljes hangerővel bömböltetjük a Klubrádiót, tudván tudva, hogy a szomszéd most épp szent áhítatban ül a hokedlijén, és nemzeti jelképeinket tiszteli. Ugyancsak feljelentendő az olyan család, amely Alaptörvényünk L) cikkével fordul szembe, tehát avval, amelyben a jogalkotó kinyilvánítja, hogy az anya nő, az apa férfi. Ily esetekben a jogsértés azonos nemű felek gyermeknevelésre vállalkozó élettársi közössége, ad absurdum házassága révén – latin-olasz eredetű szép magyar szóval élve buziság útján – valósul meg, célja pedig nyilvánvalóan nem más, mint Európa legszilárdabb erkölcsiségű államának morális alapjait szétporlasztani. Aggodalomra mindazonáltal semmi ok, gondoskodó államunk a feljelentés lehetőségét nemcsak a munkahelyeken, hanem tíz állami hatóság kebelén belül is garantálja, egyebek között az Országos Atomenergia Hivatalnál is, zicher ist zicher.

Kormányzatunk mindezt a magyar életmód védelmeként aposztrofálja, jómagam pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a magyar életmódot falusi gyerekként közvetlen közelből volt szerencsém tanulmányozhatni. Döcögött az ember a szekérrel hazafelé, megállt a kocsma előtt, bement, megivott hat fröccsöt, a hetediket kivitte a lónak. Szekér már nincs, a ló réges-rég kimúlt, fröccsre pénz nemigen akad. A többi nagyjából változatlan.