Forrás: Kézirat, 1979-ben, az akkor tervezett hercegszántói monográfiához készült.
Dr. Vass Előd
Szántova a török idők alatt
A 16. század elején Szántó néven Bodrog és Bács vármegyében egyaránt két-két falut ismerünk. A középkori Bodrog megyében, amely teljesen különálló volt még Bács megyétől, az egyik Szántó, Dusnok és Csanád között, a Sárközben (Zantho in Sarkez) szerepelt.1 A másik Szántó neve az 1520. és 1521. évi dézsmajegyzékekben is több névalakban tűnik fel.2 Legkorábban 1349-ben a szekcsői Herceg család birtokaként „Zanthow” névalakban fordul elő.3 1369-ben „Zantho” birtok a Morhart család tulajdonában szerepel.4 Az előbbi földesúr nevével egybekapcsolt „Morharthzantho” névalakkal 1408-ban találkozunk először.5 Iványi István véleménye szerint Budi 1423-ban szerepel először Morhart-Szántó, Zath és Aranyán falvakkal együtt. Később 1442-ben és 1455-ben Szántó és Bwdy falu, mint Morhart Jakab részbirtokai kerültek említésre. 1485-ben Morhart Jakab nővére Eufémia és özvegye Borbála, Szántó, Bwdy és Thad nevű faluban az őket megillető részbirtokokat Czobor Mártonnak és Imrének adják el. Valamivel később 1509-ben II. Ulászló királytól Podmaniczky János, valamint Czobor Márton és Imre kapja Morhart Jakab és Eufémia halála után többek között Morhart-Szántó, Budiszentmiklós faluban lévő részbirtokaikat. Végül 1535-ben Morhart János leánya Márta, Kelecsényi Lászlóhoz adja férjhez leányát, Katalint, s ez alkalommal I. Ferdinánd király beleegyezésével nekik adja Morhart-Szántó, Budi, Rég, Szőlős, Zath, Ivánfalva helységekbeli részbirtokait is. A középkori Budi falu helye a mai Dávod és Gara közötti határban lehetett. Tehát Szántón a Morhart földbirtokoscsalád 1369-től folyamatosan változó nagyságú részbirtokkal rendelkezett. Részbirtokaik tulajdonképpen bizonyos számú jobbágyházhelyekből, illetve telkekből álltak.6
A Czobor család birtokaként 1474-ben fordul elő „Possessio Felzantho” névalakban, ami a falu megosztottságára utal. A Csöpcsi Máté plébános és Parraghi Cházár Orbán tizedszedők 1520. évi Bodrog megyei egyházi dézsmaelszámolásában „Zantowa”, Bereg és Dautova /Dávoth/ között a Duna mellett szerepel.7 Ugyancsak a kalocsai érsekség egyházi dézsmaelszámolásában 1520-ban „Herchegzantho” és 1521-ben már „Zantho-Hercheg” névalakban jelenik meg.8 Szintén a fenti kalocsai érsekségi dézsmaelszámolások jegyzeteiben 1522-ben „Zantho” néven is említésre kerül. (Ld. Függelékben) Az említett érseki dézsmalajstromokban 1520-ban „Morhant” falu is feljegyzésre került, méghozzá „Tothfalw”-val együtt. Összesítve az érseki dézsmalajstromokban szereplő névalakokat, tehát 1520/22. években; Szántó, Szántova, Morhant (Morhart) és Hercegszántó feljegyzésével találkozhatunk.9 Ha a Szántó (Zantho) névalakot a helység magyar nevének és a „Szántova” (Zanthowa) névalakot pedig a délszláv nyelvű változatának fogjuk fel, akkor a kettős elnevezés azonos jelentésű volt. Az utóbbi névazonosságot figyelembe véve, tehát már 1520/22. években a mai Hercegszántó három részre oszlott: Morhartszántóra, Fel-Szántóra és Hercegszántóra. A felsorolás sorrendjét a településen belüli megoszlást tekintve háromszögben haladva képzeljük el.
Szántó topográfiájának részletesebb megismeréséhez nélkülözhetetlen további középkori okleveles említések, későbbi kamarai térképezések és 18. századi perek tanúvallomásai adatainak felhasználása. A település belső lakóhelyén 1419-ben a bátmonostori plébános ügyében tanúskodó szántói plébános említése alapján plébániatemplom létezését tételezzük fel. Herceg Rafael kalocsai érsek egyik 1453. évi levelében „Zantho” plébánosát is említi.10 A két adat alapján a szántói plébániatemplom meglétére, valamint Szántónak az egyházi igazgatásbeli egységes jellegére bizonyossággal következtethetünk. A település közepén, feltehetőleg a Szántó vagy Szántóva névalakban feljegyzett településrészen állt a plébániatemplom, amely mind a három településrész közös temploma volt. A mai Hercegszántó legrégebbi határjárását egy 1399. aug. 28-án kelt oklevélben találjuk meg: „…a határ inter (között) Kysszentmihal, Zantho és Reeg hármas földhányásánál kezdődik, s érinti a Zenthmihalból Zenthandrásba vezető nagy királyi utat (magna via regalis), majd egy Zenthandrásból jővő utat, végül a nagy utat, amely Zenthgurghből Vannába megy …”.11 A következő 1407. dec. 17-én kelt határjárás nemcsak a település keleti határait, hanem attól délre való folytatását is feljegyezte: „… a Kakath faluból jővő útnál kezdődik, ugyanezen úton a mondott Reeg faluhoz megy, hol a középső utcán (….) nyugati részén a kuria alapjáinál egy darabig füves úton halad, majd átlépve Reegh faluból a Zantho faluhoz menő úton, folyamatosan az új földúton Moztongán túlra, egészen Zantho birtok határáig, Tatárrew birtok határáig Kakath birtok területéig…”.12 A két határjárás a település keleti határára vonatkozott. Ezen a határrészen Bark, Bénye, Beszen, Kajánd és Nyavalyád később elpusztult helységekről feljegyzések maradtak. A délnyugati településhatárnál Mesteri, Budzsák erdő és Kadia sziget, más néven Osztrovac szerepelt. A település északi határánál az 1520/22. évi érseki dézsmalajstromok Ivánfalva, Büdiszentmiklós, Aranyán falvakat minden esetben Morhartszántóval együtt említik. Feltételezzük, hogy Morhartszántó szomszédos az 1474-ben említett Felszántó településsel, amely a Czobor család birtokában volt.13 Gróf Czobor József és a Magyar Udvari Kamara közötti 1783. évi perben a kihallgatott tanuk, közöttük szántói szerbek is így vallottak: „… tudja a tanu jól Szantava nevezetü helységet, mely ugyancsak az rácoktól Szantovának, az magyarok által pedig Szántónak neveznek. Határos Dautova helységgel, Bereg faluval, Rasztina és Gyurity pusztákkal, birja pedig a Tekintetes Kamara…”.14 Az idézett 18. századi per tanúvallomásai alapján tehát, akkor a határokat északról dél felé Dautova (Dávod), Gyurity (Szentgyörgy), Rasztina (Haraszti) és Bereg helységek alkották.
A 16. század elején, tehát az említett három megnevezésében szereplő Szántó közvetlen határainál északról délre haladva: Büdi Szentmiklós, Szentgyörgy (Gyurity), Rég (Rigica), Haraszti (Rasztina), Kakat (Gákova), Bénye (Bubanya), Mesteri (Mirovity) és Bereg helységek folyamatos láncot alkotva helyezkedtek el. E helységek elhelyezkedését Glasser Frigyes 1770. évi térképén bemutatja.15 A közvetlen határos falvakkal körülhatárolt Szántó háromszögalakban a Duna felé meredek terraszba végződő földhátságon helyezkedett el. Keleti irányban pedig a Mosztonga nevű Dunaág is átfolyt külső területén. A gróf Czobor József és a Magyar Udvari Kamara között 1771 jan. 19-én felvett perben Czobor részéről bemutatott eredeti oklevelek között II. Ulászló király Prágában 1509-ben kelt birtokbaiktató levele is szerepelt. Ebben Morharth-Zantho falu esetében telkek (portiones) birtokbavételét jegyezték fel.16 Ilyen módon három olyan egymás mellett lévő falut tételezhetünk fel, amelyeket csupán különböző földesuraik neve szerint különböztettek meg. Mivel az eredeti középkori Szántó falu házhelyeit a földesurak egymásközötti osztozkodása három csoportra bontotta. Így alakult ki az 1520/22. évekre Morhart-Szántó, Czobor-Szántó és Herceg-Szántó falurész. A földesurak a tulajdonokban lévő falurészekben külön bírókat tartottak, s így a földesúri igazgatás szerint, de nem földrajzilag vált Szántó három részre. A háromrészre szakadásnak oka semmiképpen nem vallási, nemzetiségi, vagy betelepülési sorrend volt.
A középkori Bács vármegyében az 1520. évi említett érseki dézsmalajstromok szintén két „Szántó” nevű falut említettek meg. Az egyik „Szántovácz”, Hodzsák és Bács város között szerepelt, s a másik pedig „Szántova” néven, Pivnicza és Szergyenov között, Despot Szent Iván falutól északnyugatra volt.17 Halasi Kun Tibor a szegedi szandzsák 1578. évi részletes török adóösszeírásának feldolgozása során Közép-Szántó (Sredna-Santo) helységet Bácskertes szomszédságába képzelte el.18 Ebben az említett „Szantovacz” nevű Szántó helységgel tévesztette össze. A másik Bács megyei Szántóról még egy okleveles adat árulkodik. 1469. ápr. 11-én a bácsi káptalan Ország Mihály nádornak jelenti, hogy lekcsei Sulyok Györgyöt és örököseit a magtalanul elhalt Zsámbéki Pál összes jószágaiba (…) a Bács megyei Szántó stb. helységekbe, a Szántóhoz tartozó Kőégető, Hullatag, Taplogy, Tatarév, Várszeg, Csákofalva, Völgysáp, Akáttelke, Szentkirály, Sáp, Kis-Sáp, Mihályfalva, Pilótelke, Halmos, Ték, Doba, Tobrócz, Bonczhalma és Szilvás felébe beiktatta.19
A mai Hercegszántó határának középkori birtokosai köznemesek voltak. A legkiválóbbak közöttük a czoborszentmihályi Czobor család tagjai, akik a török időket is túlélték. A Czobor család ősi birtoktömbje a mai Zombor környékén volt, itt mintegy hat-hét faluval rendelkeztek. A 14. századtól a királyoknak tett szolgálataikért birtokaikat tovább növelték. Több örökös nélkül elhalt család birtokát szerezték meg: a botosi Birókét, a bajai Bayaiakét, a Marótiakét, a szántói Morhartokét, s végül a harapkói Botosokét. A 15. század végére a mai Jánoshalmától egészen Bács városáig összesen mintegy 40 helységnek vagy pusztának voltak birtokosai. A Czobor család a lakott helységeket részben vagy egészében birtokolta, s így Felszántó és Morhartszántó egy része csupán részbirtoka volt. A család ismert őse 1330 körül tűnik fel Bodrog megyében. Országos szerepre I. Mihály jut, mikor 1458-1467 között Buda főváros várkapitánya volt. Gyermekei közül Imre 1494-ben a török szultánnál, 1498-ban a lengyel királynál diplomáciai küldetést végzett. Czobor Imre 1498-1507 között Bodrog és Temes vármegyék főispánja, 1500-ban királyi udvarnok, s 1515-ben a sziléziai Oppeln hercegség kormányzója volt. Ugyanő 1513-ban ismét követséget vezetett a török szultánhoz, s megújítatta a békeszerződést. A Czobor család tagjai valószínűleg már 1514-ben az elnéptelenedett Bodrog megyéből a Felvidékre, Nagyszombat környékére költöztek át.
A mai hercegszántói határban a XV-XVI. században még földesurak voltak az aranyáni Révaiak, a szántói Morhartok, a Réghy család, a réghi Csámafiak, a lekcsei Sulyok család, a bartáni Peresek, a szekcsői Herczeg család, a Szerém megyei Marótiak és a Szentgyörgyi grófok is. Ezek közül a helységhez legjobban a lekcsei Sulyok, a szekcsői Herczeg és a szántói Morhart család kötődött. A Sulyok család a XIII. században szerezte meg a Bács megyei Lekcse helységet. Sulyok Balázs 1521-ben Nándorfehérvár védelmében vett részt. Sulyok István pedig ugyanakkor a szabácsi várat védte. A család 1522-ben halt ki. A szántói részbirtokaikat már korábban a Czobor család szerezte meg.20
A szekcsői Herczeg család első ismert őse Péter, 1343-ban Bodrog megye főispánja volt. Herczeg Miklós 1526-ban Mohácsnál harcolt és török fogságba esett. Később kiszabadult. A család utolsó férfitagja Herczeg Imre, I. Ferdinánd király főudvarmestere 1527-ben utód nélkül halt el. Azonban címerét és birtokait a rokon Szekcsői családra hagyományozta. Ez azután a kettős Szekcsői Herczeg nevet viselte. A XVIII. században ez a család is kihalt.21 Említésre méltó még a mai Hercegszántó keleti határában egykor birtokos Haraszti család is, mivel jelentős birtokai Szlavóniára is kiterjedtek. Ezenkívül a környéken birtokos Réghy és Chapy (Csapy) család valószínű, hogy már 1514 után Gömör megyébe menekült. Később ott a ruszkai Dobó családdal házasodtak össze. Az utóbbiak közül többen 1548 után már az egri végvár tisztjei között tűnnek fel. Így Baja és környéke irányába való különös érdeklődés, az egri végvár tisztjei részéről, személyes kapcsolataik révén érthetőbbé válik.
Hercegszántó mai területén a XVI. század elején már katolikus magyar és délszláv lakosság élt együtt. Az 1514. évi Dózsa György vezette parasztháború helyi eseményei közé a közeli Hájszentlőrinc megostromlása is tartozott.22 Valószínű, hogy a harcok során Várday János jobbágyai Morhartszántón is károkat okoztak. Az erről az ügyről fentmaradt 1517 január 26-án, Hájszentlőrincen kelt oklevél szerint morhartszántói Horvát Gergel elismeri, hogy Várday János jobbágyai által okozott károkat neki megtérítette.23 Az oklevél latin nyelvű szövegében „Gregorius Horváth de Morhartzantho” névmegjelölés szerepel, de az említett személy sajátkezű glagolita betűs aláírásában: „to pisa Grgur Hrvatovic” megnevezést alkalmazta. Ebből Horváth Gergely katolikus délszláv nemzetiségére biztosan következtethetünk. Feltételezzük, hogy a szántói katolikus délszlávok bírája, vagy esetlegesen földesúri intézője lehetett, de mindenképpen ott valamilyen képviseleti szerepet tölthetett be. Ezenkívül a Szántó helynév „Szantova” délszláv névalakjának 1520. évi előfordulása is egy katolikus délszláv népcsoport ottlétére enged következtetni.
A szántói katolikus délszlávok származási helyére és bevándorlásuk idejére a szántói földbirtokosok birtokaiból és a törökellenes harcok eseményeiből következtethetünk. A szántói Morhart család 1403-ban Szerém megyében 3 falut, s 1467-ben Valkó megyében a berekszói birtokot vallhatta magáénak.24 A szántói Morhart család és a lekcsei Sulyok család 1455-ben testvérré fogadási szerződést kötött, s ebben a Szerém megyei Indija és Jadra birtokot, valamint a Bodrog megyei Szántó és Büdi birtokrészeiket egymásnak lekötötték.25 A lekcsei Sulyok család a Pozsega megyei Nevna várost a hozzá kapcsolódott tomicai uradalommal, melyhez 14 falu tartozott 1464 óta birtokolta.26 Ezek a birtokok a XVI. század közepéig a nevnai Treutel, a lévai Cseh, a Korógyi, a szekcsői Herczeg, a monoszlai Csupor, a Rozgonyi, a Matucsinai és a grabarjai Beriszló családok birtokába vándoroltak. A szekcsői Herczeg család a fentieken kívül 1460 óta Valkó megyében 12 helységet birtokolt. A mai Hercegszántó területén is részbirtokokat élvező említett földbirtokos családok katolikus délszlávok lakta Szerém, Valkó és Pozsega megyei említett birtokait 1499-1502 között Iszkender boszniai pasa támadásai, a Száva völgyébe minden bizonnyal közvetlenül érintették.27 A következő évtizedben is török támadást támadás ért, mint erről II. Ulászló király Budán, 1513 február 9-én kelt oklevelében is beszámol, hogy a török legutóbb is két sereggel tört be Horvátországba, melyet végveszély fenyeget.28 1518 május 8-án Kutas Lukács Temes megyei alispán jelenti a királynak, hogy a Titel közelében lévő Kabol nevű mezővárost hajókkal nagy tömegű török támadta meg.29 A hasonló török támadások szinte állandósultak. A Szántón is részbirtokkal rendelkező valamelyik említett földesúr délebbi török által elpusztított falvaiból menekülő katolikus délszláv jobbágyait Szántóra telepíthette. A katolikus délszlávok betelepítését legvalószínűbbnek Morhartszántóra látjuk igazolva, mivel az 1517. évi oklevélben is így szerepel. Valószínű tehát, hogy a katolikus délszlávok Szerém megyéből érkeztek. A betelepülés időpontjának 1499-1514 között kellett megtörténnie. Szántó másik két részén magyar lakosság élt, ahogy róluk az 1520/22. évi kalocsai érseki dézsmalajstromok névjegyzékei is beszámolnak.30
Szulejmán szultán csapatai 1526 szeptemberében Pestről Pétervárad felé haladva érintették Szántó környékét, minden valószínűség szerint fosztogatva-égetve és a lakosságot magukkal hurcolva vonultak ki. A lakosság nagyobb mértékű pusztulására utal Cserni Jován szerb despota (Cár Jovan Nenad) 1527. évi kijelentése is: „a föld – mondotta – az ővé és népéé, mert azt elhagyva találta”. Cserni Jován 1527 elején Szabadkán, majd Szegeden rendezte be székhelyét és a Temesközből a Bácskába telepítette be híveit.31 A vesztes mohácsi csata után az uralkodó Szapolyai János király és hívei 1527 nyarán a közeledő Habsburg Ferdinánd elől Lengyelországba menekültek. 1528 februárjában követe, Laszky Jeromos Konstantinápolyban Szulejmán szultánnal „szövetségi szerződést” kötött, hogy a szultán Szapolyai János király visszatérését török csapatokkal támogassa. 1528 szeptemberében Szapolyai János király Zemplén megye felől és Mehmed szendrői szandzsákbég pedig Temes megye felől egyszerre támadt. Szapolyai és török szövetségesei gyorsan nyomultak előre. Mehmed bég csapatai az elfoglalt kisebb várakat sorban átadták Szapolyai híveinek. 1529 januárjában Bács várának védelmére kirendelt Ferdinánd király híveként ismert Beriszló István (Stevan Berislović) szerb despota 200 lovasával együtt átállt a törökökhöz. Bács vára körül ekkor egy török-szerb vegyes tábor alakult ki, amelyből észak felé irányuló támadásokat hajtottak végre. Egykorú és a környékre vonatkozó levelek beszámolói szerint 1529 februárja és augusztusa között több mint fél éven keresztül tartottak a fent említett támadások. A céljuk Habsburg Ferdinánd király és híveinek kiszorítása az országból, azonban a gyakorlatban a magyar lakosság elhajtása és kifosztása folyt le. Az egykorú beszámolók szerint Török Bálint szabadkai uradalmának magyar tisztjei és katonái, Mehmed bég török és szerb harcosai együttesen pusztították a Duna-Tisza közét. Valószínű, hogy ezekben a harcokban a középkori Szántó egész környékén élő lakosság többsége elmenekült, vagy elpusztult.32
Konstantin T. Kostic „Bunjevci u Sonboru od 1787 god” című ferences naplójának feljegyzéseiben elmondja, hogy 250 éve jöttek az első ferencesek Zomborba. Eszerint, tehát 1531 körüli időpontra helyezi az első ferences barátok által idevezetett bunyevác beköltözést. A megmaradt magyarok, mint Kostic megjegyzi, anyanyelvüket is elvesztették, mert a magyar papok elmenekültek, s a katolikusok a ferencesektől is csak szláv szót hallhattak.33 A fenti ferencesek általi bunyevác beköltözés sem pótolta teljesen az elpusztult lakosságot, s Bajától délre eső vidék két évtizedig gyéren lakott maradt.
Egy évvel Buda 1541. évi törik megszállása után, 1542 október l6-át követőleg Szegedre is török helyőrség került. 1543 júliusából ismerjük Dervis béget, mint az új szegedi szandzsák első bégjét.34 Feltehetőleg 1542 novembere és 1543 júliusa közötti időszakban szervezték meg a törökök a szegedi szandzsákot, amelyhez a középkori Szántót és környékét is csatolták. Az 1553. évi török fejadóösszeírás feljegyzéseiből tudjuk, hogy Szántó a szegedi szandzsák zombori náhijéjéhez tartozott.35 A török adórovó a defterbe a Felső Szántó (Gorne Santo) neve mellé feljegyezte: „girifte”, azaz „megszöktek”. Ezután kilenc ortodox délszláv családfőt névszerint sorolt fel. A legelső ismert török adóösszeírás fenti adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a középkori lakosság ekkor már nem lakott itt, s helyükre új ortodox délszláv telepesek jöttek. 1553-ban még Közép-Szántó, szintén ortodox délszláv telepesekkel került feljegyzésre, de Alsó-Szántót a defterben nem találhatjuk. Ez az említett gyér népességre utal.
A következő ismert török adóösszeírás 1560-ban készült. Ebben a defterben már Felső-, Közép- és Alsó Szántó külön-külön szerepel, illetve Közép-Szántó esetében a „közép” meghatározás kiírása elmaradt. A Felső-Szántó nevű településrészen viszont a lakosság teljes kicserélődéséről értesülhetünk. Valószínűleg, a régi elmenekült és az újonnan betelepült katolikus magyarok és délszlávok vegyesen ide telepedtek le. A korábban itt már egyszer letelepült ortodox délszláv lakosság pedig máshová települt át. A keresztnevek szinte mindenesetben magyar alakjukban szerepelnek, sőt 1570-ben több katolikusnál a keresztnév magyar szokás szerint hátul található meg. Az 1560. évi defter összeírásainál a kalocsai náhijéhez számított Bátmonostor falu feljegyzéseiben magyar adófizetőkkel találkozhatunk.36 Szintén az 1560. évi defterben Baja város adófizetőinek számbavételénél török feljegyzést találhatunk arról, hogy a bajai palánkot a magyar végvári katonák többször felégették, ezért védelmére több környező faluba félkatonai vojnik alakulatokat telepítettek le. Ez a török betelepítés 1556-1559 között mehetett végbe. Közép- és Alsó Szántón, valamint Baja környékén is egyaránt olyan ortodox délszláv személynevekkel találkozhatunk, amelyeket makedovlachok (makedorománok) viseltek, pl. Ivladin, Draguja, stb. Ha a Zomborba a törökök által telepített ortodox délszlávok származási helyét a kelet-szerbiai Nis környékére helyezzük, akkor jogosan tételezzük fel a vlachok Negotin környékéről való idetelepítését.37 1570. évi és az 1578. évi török defterben Közép- és Alsó Szántón török szolgálatban álló müszellemek és martalócok találhatók feljegyezve, akik ortodox vallásukat megtarthatták. Azonban található egy mohamedán is, aki viszont ortodox vallásáról nemrégen térhetett át az iszlámra. A fentiek szerint feltételezzük, hogy a törökök a Baja környéki telepítéssel azonos időben Kelet-Szerbiából hozták fel a Szántóra betelepített ortodox délszlávokat. Tehát az 1553. évi defterben adófizetőként feljegyzett ortodox délszlávok valószínűleg korábbi időszakban települhettek le. Esetleg még Cserni Jován 1527. évj telepítéséből maradtak itt.
Az 1553-1620 közötti időszakból összesen hat különböző török adóösszeírás névjegyzékeit Szántó népességének közelebbi megismerésére feldolgoztuk. A török adóösszeírások feljegyzéseiből az adófizető képes családfők hane-számait, a feljegyzett családfők számait és a részletes tizedadóösszeírások kapu(háztartás)-számait használtuk fel. A hane-szám, az adófizetőképes családfőket jelölte, akik 6 magyar Ft.-nál, illetve 300 török akcsénál nagyobb vagyonnal rendelkeztek, tehát a gyakorlatban ezek ökörrel szántó telkesgazdák is és csupán házzal rendelkező zsellérek is lehettek. A törökök olyan családfők nevét is defterbe jegyezték, akik az adófizetés alól fel voltak mentve, s csupán több év múlva fizetnek ismét. Ezek közé még a bírók, pirimkörök, müszellemek, új telepesek stb. tartoztak. A mohamedánok is csift-adót fizettek, vagyis fél kapuadót adtak. A kapu-szám, a háztartások családfő-vezetőinek számát jelölte, akik a gyakorlatban ténylegesen működő parasztgazdaságot irányítottak. Egy-egy háztartáson belül több kis család is élhetett. Ezért fontos Szántó esetében is a népességi viszonyok részletesebb áttekintése.
1. Táblázat: Felső-Szántó népessége 1553-1620 között
| ÉVEK | HANE-SZÁMOK | CSALÁDFŐ-SZÁMOK | KAPU-SZÁMOK | LÉLEKSZÁMOK |
| 1553 | 5 | 9 | ––– | cca.58,5 |
| 1560 | 14 | 17 | 13 | cca.10,5 |
| 1570 | 31 | 31 | 30 | cca.201,5 |
| 1578 | 31 | 31 | 30 | cca.201,5 |
| 1510 | 31 | 31 | ––– | cca.201,5 |
| 1620 | 9 | 9 | ––– | cca.58,5 |
2. Táblázat: Közép-Szántó népessége 1553-1620 között
| ÉVEK | HANE-SZÁMOK | CSALÁDFŐ-SZÁMOK | KAPU-SZÁMOK | LÉLEKSZÁMOK |
| 1553 | 3 | 13 | ––– | cca.84,5 |
| 1560 | 14 | 26 | 13 | cca.69 |
| 1570 | 13 | 14 | 13,5 | cca.91 |
| 1578 | 13 | 14 | 12,5 | cca.91 |
| 1590 | 13 | 13 | ––– | cca.84,5 |
| 1620 | 5 | 5 | ––– | cca.32,5 |
A népesség kiszámítását az 1-3. táblázatban úgy végeztük el, hogy az adófizetőképteleneket is összesen 30%-os arányban beleszámítottuk az összes lélekszámba. Azonkívül a történeti statisztika módszere szerinti általánosan alkalmazott kis családonkénti öt fővel számoltunk. Tehát a legnagyobbnak vehető családfő-számokat 6,5-tel szoroztuk be. Az Ilyen módon kapott eredmények a három különböző falurésznél eltérőek lettek. Az eltérés a népességben bekövetkezett változásokat jelzi.
3. Táblázat: Alsó-Szántó népessége 1553-1620 között
| ÉVEK | HANE-SZÁMOK | CSALÁDFŐ-SZÁMOK | KAPU-SZÁMOK | LÉLEKSZÁMOK |
| 1553 | ––– | ––– | ––– | ––– |
| 1560 | 15 | 24 | 14 | cca.156 |
| 1570 | 16 | 16 | 15 | cca.104 |
| 1578 | 16 | 16 | 15 | cca.104 |
| 1590 | 16 | 16 | ––– | cca.104 |
| 1620 | 6 | 6 | ––– | cca.39 |
Az 1553. évi adatokhoz képest az 1560. évi népességszámok megkétszereződtek. 1570-ben viszont Felső-Szántó népessége szintén megkétszereződést mutat, de Közép-Szántóé viszont közel egyharmadával csökkent. Alsó-Szántón ekkor szintén csökkenés mutatható ki. Ez az 1570. évi népességszám mind a három falurészben egészen a század végéig tart. 1595-ben újabb események változtatták meg a környék népességének már közel két-három évtizedes kialakult rendjét, több falu kenéze, pirimkörje és pópája hosszas magyar nyelvű levelezés után Pálffy Miklóssal, a dunáninneni-főkapitánnyal megalkudott az átállásuk és áttelepülésük feltételeiről. Ezek után a Baja körüli 36 falu ortodox délszláv népessége útnak eredt és Esztergomba, majd Komárom környékére települt át. Feltehető, hogy Szántó valamelyik része is csatlakozott hozzájuk.
Illésházy István nádor 1599-ben feljegyezte: … a tatár kán (t. i. a krimi tatárok) itt Magyarországon telelt vala minden népével Czobor Szent Mihályon, kit most a törökök Zombornak hívnak”.38 A krimi-tatárok a törökök segítségére 1599-1604 közötti években feltehetőleg Szántó környékét is meglátogatták, s a népesség elvándorlását vagy elszegényedését idézhették elő. Erre az 1620. évi defter lecsökkent adófizetőszámai utalnak.
Szántó földbirtokviszonyairól csupán néhány adattal rendelkezünk. Közvetlenül a mohácsi csata után 1535-ben Morhart János unokája, Katalin, Kelecsényi Lászlóhoz ment férjhez, aki itt részbirtokos lett. További magyar földbirtoklásra utal még az 1560 szeptember 1-én kelt levél, amelyben Dobó István egri főkapitány I. Ferdinánd királytól Bartyán, Belküllőd (Kollut), stb. környező birtokokat kéri, mint a lévai vár tartozékait. Czobor Imre nádorhelyettes, 1579-ben az egri káptalan előtt Szegedi Ferenc nevű katonával szerződésre lépett Czoborszentmihály (Zombor), Halmos, Jánosi, Szántó, Bereg, stb. Bodrog megyei birtokaira, hogy e településeket Szegedi gondozás alá veszi, a behajtott adó kétharmadát Czobornak adja és egyharmadát megtarthatja.39 Utóbbi adataink az egri magyar végvár adóztató szerepét emelik ki, amely Eger 1596-i elestéig tarthatott. Ugyanebben az időszakban a török birtokviszonyokról az 1560. évi és az 1589. évi timár-defter tájékoztat bennünket. 1589-ben a zombori török várban szolgáló Pervane Kul nevű parancsnok (serbölük) tizenkét beosztottjával együttesen Szántót timár-javadalomként birtokolja. Szántó 5000 akcse értékű adóját Pervane Kul, és a többiek fejenként 1400 akcsét kaptak. Ha az 1578. évi defterben a három Szántó együttes tizedadóösszegét az említett 12 zombori török katona fejenkénti zsoldjaként kiosztott javadalmával elosztjuk, bizonyossá válik, hogy fenti zombori török katonai alakulat (bölük) csoportos javadalomként mind a három szántói településrészt együttesen kapta.40
A három részben összeírt Szántó mezőgazdasági termeléséről és más termelői tevékenységéről a török részletes tizedadó-összeírások őriztek meg adatokat. A török részletes tizedadó-összeírásokban felsorolt gabonaneműek tizedei, háziállatok illetékei, zöldségfélék tizedei stb., illetve ezek szabott felvásárlási árban megadott török akcse összegei együttesen Szántó összes török tizedadóösszegét tették ki. A tizedadó összegét a budai török kincstár a zombori török helyőrség egy alakulatának (bölük) javadalomként osztotta ki. Ezenkívül még Szántóról is állami fejadót szedtek. Az utóbbit külön szedték be, s a budai tartományi kincstár rendelkezett vele.41 A háromrészben összeírt Szántóról 1560-ból, 1570-ből és 1578-ból maradt fent ilyen részletes tizedadódefter. A három településrészt külön a három évben összeírt adataival kívánjuk bemutatni, hogy a gabonatermesztését, állattenyésztését és a növénytermesztését részletesen megismerhessük.
4. Táblázat: Szántó gabonatermesztésének megoszlása 1560-1578 között
| ÉVEK | BÚZA TIZED | KÉTSZERES TIZED | ÖSSZES TERMÉS | EGY KAPURA ESŐ ÁTLAGTERMÉS |
| FELSŐ-SZÁNTÓ | ||||
| 1560 | 140 kile | 115 kile | 790q50kg. | 60q80kg. |
| 1570 | 150 kile | 125 kile | 852q50kg. | 28q41kg. |
| 1573 | 150 kile | 125 kile | 852q50kg. | 28q41kg. |
| KÖZÉP-SZÁNTÓ | ||||
| 1560 | 140 kile | 185 kile | 1007q50kg. | 192q.64kg. |
| 1570 | 100 kile | 75 kile | 642q50kg. | 42q83kg. |
| 1578 | 100 kile | 75 kile | 642q50kg. | 45q89kg. |
| ALSÓ-SZÁNTÓ | ||||
| 1560 | 155 kile | 715 kile | 2697q. | 192q64kg. |
| 1570 | 150 kile | 45 kile | 604q50kg. | 40q30kg. |
| 1578 | 150 kile | 45 kile | 604q50kg. | 40q30kg. |
A törökök a gabonaneműek mértékeként a kile mértéket használták, ami 1547-ben Mohácson 31 kg-t jelentett. Erről a mohácsi szandzsák török törvénykönyve (kanunname) részletesen tudósít. A szántói gabonatizedek súlyszámításánál mi is a mohácsi kila súlyát vettük alapul, mivel ez a terület közvetlen közelségben van.42 A termés értékeknél az egy kapura eső átlagos hányad 1560. évi kiugró eredményét részletesebben meg kell vizsgálnunk. A részletes vizsgálatnál az egy kapura eső lélekszámot vesszük alapul, s így a következő megállapítást tehetjük. Felső-Szántón 1560-ban egy kapura 8,5 lélek,1570/78-ban 6,7 lélek jut. Közép-Szántón 1560-ban egy kapura 13 lélek és 1570/78-ban 6,5 lélek esik. Alsó-Szántón 1560-ban 11,1 lélek számítható ki egy kapura, viszont 1570/78-ban már csak 6,9 lélek. Összesítve a fenti vizsgálódásunkat az 1560. évi közel kétszeres gabonaátlagok mögött ugyanolyan kétszeres lélekszámok álltak egy-egy kapu, vagyis háztartás kötelékében. Tehát a mezőgazdasági termelés eredményei ennyire függtek a termelést végző háztartásokban dolgozó munkaerőtől is. Az 1560. évi kiemelkedően felduzzadt lélekszámokból a már ismertetett 1550-es évekbeli telepítési mozgalomra és a letelepülők többségének zsellér jellegére biztosan következtethetünk. Egy-egy háztartásban ezért több adófizetésre képtelen zsellér és cseléd tömörült, s a török adórovó csak a háztartásokat irányító gazdákat jegyezte defterbe adófizetőként. Az 1570-es években már viszont konszolidált gazdasági helyzetre következtetünk, ami a tizenöt éves háborúig, 1593-ig eltarthatott. Ha termésátlagok két szélső értékét vetjük össze az egy kapura eső középátlag 37q 18 kg volt.43
Röviden meg kell említenünk, hogy Alsó-Szántón 1570-ben a török adórovó 5 pint musttizedet is összeírt. Ez csekély szőlőtermesztésre utal. A török összeíró szerint az összes musttermés 85 liter volt. A kis musttermés néhány száz □ ölről került leszedésre Az 1560. évi defterben még azonban Bátmonostoron és a mohácsi szigeten kis mértékű szőlőtermesztés megadóztatásának feljegyzésére is sor került. Valószínű, hogy a mai Baja-Vaskúti borvidék valamilyen korai kezdeteivel állunk szemben.44
Az állattenyésztés török megadóztatásának adatai; a juh adó, a sertés adó, a méhkas tized, a makkoltatás illetéke és az erdő-, és legelőhasználat illetéke voltak. Ezekből kíséreljük meg a három szántói településrész megoszlását rekonstruálni, s az állattenyésztésük arányait összevetni.
5. Táblázat: Szántó állattenyésztésének megoszlása 1560-1578 között
| ÉVEK | JUH ADÓ | SERTÉS ADÓ | MÉHKAS TIZED | MAKKOL-TATÁS | ERDŐ-LEGELŐ HASZNÁLAT |
| Felső-Szántó | |||||
| 1560 | ––– | 356 akcse | 345 akcse | 30 akcse | 260 akcse |
| 1570 | 500 akcse | 330 akcse | 460 akcse | ––– | 1500 akcse |
| 1578 | 500 akcse | 330 akcse | 460 akcse | ––– | 1500 akcse |
| Közép-Szántó | |||||
| 1560 | 753 akcse | 180 akcse | 180 akcse | ––– | 260 akcse |
| 1570 | 230 akcse | 240 akcse | 218 akcse | ––– | 650 akcse |
| 1578 | 230 akcse | 240 akcse | 218 akcse | ––– | 650 akcse |
| Alsó-Szántó | |||||
| 1560 | 603 akcse | ––– | 177 akcse | 45 akcse | 287 akcse |
| 1570 | 300 akcse | 150 akcse | 330 akcse | ––– | 750 akcse |
| 1578 | 300 akcse | 150 akcse | 330 akcse | ––– | 750 akcse |
Az 5. táblázat adatai alapján, ha a török akcse pénzértékben megadott adóösszegeket vetjük össze, Felső-Szántó kiemelkedő állattartását állapíthatjuk meg. Ha az adóösszegek arányát a 4. táblázatban bemutatott gabonatermésátlagokkal vetjük össze, akkor Felső-Szántó a legkisebb eredményeket mutatja. A másik két településrészen a sertéstenyésztés és a méhészet emelkedéséről értesülhetünk az 1570-es években, viszont a juhászat visszaesett. Felső-Szántó esetében más változásokat észlelhetünk, a juhászat növekszik a méhészettel együtt, de a sertéstenyésztés stagnált.45
A török adóösszeírásokban a növénytermesztésre kivetett adók három csoportját különböztetjük meg: a len, kender, káposzta, répa, hagyma, fokhagyma együttes adóját, a lencse, borsó, bab, bagolyfejű bab szintén együttes adóját, valamint a bosztánkertek zöldségtermelésének adóját.
6. Táblázat: Szántó növénytermesztésének megoszlása 1560-1578 között
| ADÓCSOPORT | ÉVEK | ||
| 1560 | 1570 | 1578 | |
| Felső-Szántó | |||
| Len, kender, káposzta, répa, hagyma, fokhagyma: | 52 akcse | 80 akcse | 80 akcse |
| lencse, bab, borsó, bagolyfejű bab: | ––– | 30 akcse | 20 akcse |
| Bosztánkert: | ––– | 60 akcse | 60 akcse |
| Közép-Szántó | |||
| Len, kender, káposzta, répa, hagyma, fokhagyma: | 52 akcse | 118 akcse | 118 akcse |
| lencse, bab, borsó, bagolyfejű bab: | ––– | 30 akcse | 30 akcse |
| Bosztánkert: | ––– | 30 akcse | 24 akcse |
| Alsó-Szántó | |||
| Len, kender, káposzta, répa, hagyma, fokhagyma: | 56 akcse | 65 akcse | 65 akcse |
| lencse, bab, borsó, bagolyfejű bab: | ––– | 12 akcse | 44 akcse |
| Bosztánkert: | ––– | 12 akcse | 12 akcse |
A növénytermesztésben a legnagyobb adóösszegeket Felső-Szántó lakói fizették. Közép- és Alsó-Szántón az 1570-es években a növénytermesztés több mint háromnegyedes csökkenésével számolhatunk, ha az 1560. évi adatokhoz viszonyítjuk.46
1596-tól Eger várának török kézre kerülése után, ott egy új tartományi székhelyet szerveztek meg. Az új egri tartományhoz (vilaye) a hatvani, szolnoki, szegedi és 1663-tól szécsényi szandzsák tartozott. A szegedi szandzsákban lévő zombori náhije, amelyhez Szántó is tartozott szintén az egri pasák irányítása alá jutott.47 A királyi Magyarország területén élő magyar földesurak szintén nem feledték el török hódoltságbeli birtokaikat, s 1640-es évektől kezdődően ismét megjelentek. 1658-ban nádori adományban a lévai magyar végvár katonái közül Szalatnyai György és társai kapták: Gákova, Páka, Totina, Szántó stb. birtokot. Más szomszédos településeket Wesselényi Ferenc nádor adományából 1658-ban Dúló György és Pápai Ferenc füleki katonák szerezték meg.48
Közben Püski János menekült kalocsai érsek az 1640-es években érdeklődni kezdett a török hódoltságban lévő főegyházmegyéje iránt, s az egyházi és földesúri adóztatást újra, több évtizedes szüneteltetés után elindította. A füleki és lévai katonákkal adóösszeírást készíttetett és az így elkészült adójegyzéket száz évvel korábbra kelteztette, hogy a tényleges földesúri jogokkal 280 falu helyett, 460-at szerezhessen meg. A hamisan 1543. évinek nevezett adójegyzékben Szantova 30 forint adót fizetett. Ha feltételezzük, hogy adófizető háztartásonként egy forintot számítottak, akkor 30 adófizetőképes háztartásról értesülhetünk.49 Az 1640-es években, tehát még Szántova feltételezhetőleg 30 háztartásból állt, de ezek mellett még több zsellér és cselédcsalád is élhetett. A kalocsai érsekek adóztatásáról később 1578/79-ben újabb adatokat Huszár István győri püspöki adminisztrátor jegyzékeiből ismerünk meg. Az érsek nevében a mondott helységekből, falvakból és pusztáktól évenkénti harácsnak nevezett adót a lévai és füleki katonákkal hajtatta be. A török ezt nem akadályozta meg. Tovább feljegyzéseiben szerepel, hogy: „…Anno 1678 Die 10 Junii, Huszár István extractusa, item Kalotsai Érsekségbeli Jobbágyok adója. Adtak (…) Szántói adó 6 Forint…”. „Anno 1679 Die 8 Septembris Huszár István be adott extractusa etc., item adott be Kalotsai Érsekségbeli adók amint következnek…Szántó adott pro anno 1679 6 Forintot, Deutovai adó pro anno 1679, 3 Forint, Garán három jobbágy fizetett 3 Forintot, Rigicza most épül, adott 1 Forint 50 dénárt”.50
Az utóbbi feljegyzésekből már Szántó lakóinak nagyobb mértékű elszegényedéséről értesülhetünk. Az elszegényedés az igás ökrök számának csökkenésével indult el, mert kevesebb szántót tudtak megművelni. A szántóképesség csökkenése viszont a jobbágyok számát is csökkentette, s egyúttal a zsellérekét növelte. Csak az a személy volt jobbágy, aki szántani tudott, akinek csak háztelke volt, de nem végzett szántóművelést zsellérnek nevezték. A szántóművelést végző jobbágy saját gazdasága egy háztartást alkotott, amit adóztattak. Egy-egy ilyen jobbágyi háztartásban több kis család élt, mert a mezőgazdasági munkákat az akkori eszközökkel csak 2-3 férfi és legalább ugyanannyi női munkaerő tudta elvégezni. A jobbágyi háztartás adóztatásánál viszont csak a vezető gazda nevét jegyezték fel. Az adóösszeírásokban szereplő adófizetők személynevei úgy változtak, esetenként évtizedenként, ahogy a falu társadalma vagyon szerint folytonosan átalakult. Az 1640-es és 1660-as években feltételezett 30 háztartás helyett, 1678/79-re már csupán 6-ot találhatunk. Közben ugyanis az 1663. évi érsekújvári és az 1664. évi szentgotthárdi török hadjáratok idején Zombor körül ismét krimi-tatárok táboroztak, és valószínűleg a környék településeit sanyargatták, ökreiket elhajtották. Erről, 13 zombori katolikus levele 1667-ben számol be, amit Rómába a pápához írtak, s benne kérték Branyekovic Mátyás ferences atya püspökké való szentelését.51
A szántóvai lakosságról két belgrádi katolikus püspök Rómába küldött olasz nyelvű jelentéseiből részletesebb betekintést nyerhetünk. Ibrisimovich Márius belgrádi katolikus püspök 1649. évi jelentésében, Szántó az október 17-i feljegyzéseiben szerepel. Leírja, hogy Szántón katolikus templom volt, amely a „Nagyboldogasszony” patroziniumot viselte (la chiesa di Assunta). Ezenkívül még 120 katolikus lakóházat talált a püspök (…villa di Santo si trouano le case No.120) Garán ugyanakkor csak 58-at, Beregen 10-et és Kolluton pedig 20-at talált. Húsz évvel később, Benlich Máté belgrádi katolikus püspök, Nasicén (Verőce megye) 1669. január 20-án kelt jelentésében irja: „…és Szántó falunak 1666-ban még a katolikusok által emelt fedett helységben a „Nagyboldogasszonyról” elnevezett kápolnája volt…”. Ugyancsak Benlich Máté belgrádi katolikus püspök Nagyszőlősön (Pozsega megye) 1673. május 10-én kelt jelentésében a következőket írja: „…Mélykút parókiáján 291 különböző nemű személyt bérmáltam, Gara parókiáján 150 különböző nemű személyt bérmáltam, Szántován a parókián 1010 különböző nemű személyt bérmáltam…”.52
A török és magyar összeírások adózási adatait a fenti két katolikus püspök feljegyzéseinek adataival összevetve, Szántóvá népességére valamilyen általános helyzetképet kívánunk alkotni. A török defterek 1560-1570 közötti legoptimálisabb adatai szerint a három településrészen együttesen 58 adófizető kapu fogalmában cca.625 fő lakos élt. Ebben az adófizetésre képtelenek 30%-ra becsült száma is benne van.53 Ha ezt a népességszámot az 1600-as évek fenti adataival vetjük össze, a következőket állapíthatjuk meg. Ha a fenti 1010 fős szántói bérmált lélekszámot az említett 120 katolikus lakóház, valószínűleg kis családszámával osztjuk el, arra a következtetésre jut hatunk, hogy egy lakóházra 8,41 lélek jut. Az 1560-1578 közötti defterekben összesen 58 kapu szerepel, s ezek közül egy kapura, vagyis egy háztartásra eső lélekszám 8,7 fő volt. Ebből megállapíthatjuk, hogy a 120 lakóház már akkor is megvolt, de közülük csupán 58 végzett szántóművelést, míg a többiek valószínűleg zsellérek lehettek. Feltételezzük, hogy egy-egy jobbágy telken több lakóház is volt, esetenként átlagosan 3-4 is kiszámítható. Szántova népességének tehát az 1560. évi török defterben feljegyzett legmagasabb adófizetőszámában egy új, ökrökkel érkező telepescsoportot sejthetünk. Ezek már 10 év múlva szántóképességük csökkenése folytán egyre kevesebb adófizetővel kerültek feljegyzésre. Az 1663 utáni feljegyzésekben pedig egyenesen drasztikus elszegényedés képe bontakozik ki. Összefoglalva tehát a fenti adatok alapján több délszláv betelepedésre következtethetünk. Létezett egy 1500 körüli katolikus délszláv bevándorlás, egy 1527-29 közötti ortodox és katolikus néphullám és végül az 1556-1559 közötti török telepítési mozgalom, amely a legnagyobb méretű lehetett. Valószínűnek tarthatjuk, hogy az 1598. évi ortodox délszláv kitelepedési mozgalom Szántován nem érvényesült teljesen és utána az 1600-as években az ott élő ortodox délszlávok felvették a katolikus vallást. Az ilyen népcsoportot katolikus rácoknak nevezték. Azonban ezek a korábbi katolikusokkal és a baranyai magyar menekülőkkel egyaránt keveredhettek. A szántóvai katolikusok feljegyzett neveik alapján mindenképpen délszláv és magyar keveredés állandó folyamatában élhettek.54 Erre mutat Felső-Szántón a katolikus családnevek magyar alakjának megőrzése, miközben a családnevek délszlávok lettek. Felső Szántón 1560-1570 között a következő katolikus keresztnevek szerepeltek: Antal, Antol, Anborus, Ferenc, Filip, Geri, Gergel, Gregis, Gyenes, Isztijan, Iván, Jasa, Kelemen, Lőrinc, Markó, Márton, Mátyás, Miklós, Pavle, Pitar, Tomas, Vuk(a). A családnevek pedig a következők: Bala, Antol, Balik, Babrito, Dabrito, Dalirko, Gregor, Doszlics, Gyorgy, Gyurko, Fabijan, Ilija, Ivko, Marton, Matisz, Mendosz(a), Pavle, Palisz, Rada(n), Vigor, Vinkovin voltak. A következőkben Közép- és Alsó Szántó ortodox keresztneveit együttesen ismertetjük a fenti időszakból: Acsonko, Boguja, Filip, Goricsa, Grabacs, Gyurin, Icsereszlav, Iszmolan, Isztajan, Ivladovina, Ivan, Jovan, Jovicsa, Milin, Milije, Miloje, Milos, Nikola, Palko, Pavle, Radoszlav, Radics, Vucsrin, Vuk, Vukszan. Az ortodox családnevek pedig sokszor csupán keresztnévi alakok voltak: Acsonko, Bratias, Dragi, Doszlics, Draguja, Graguja, Gyorgy, Heraszin, Isztenin, Iszkoroszláv, Marin, Milos, Martin, Nikola, Pavle, Pavel, Lality, Pitar, Radul, Ranko, Szendo, Szalkovin, Vukoszláv. A kereszt- és családneveket átolvasva nagyobb mértékű délszláv többségű és magyar kisebbségű keveredésre méltán következtethetünk. Azonban az 1600-as években egységesen katolikussá lett délszlávok között is különbséget lehet tenni származási helyük alapján, ahonnan ide telepedtek.
A szántovai katolikusok nevével kapcsolatos az a Medasz (vagy Mendosz) Dimitrimaki, aki a budai török vámnál 1573 október 19-én, vasárnap 100 marhabőrt vámoltatott el. Feltételezzük, hogy a szántovai Mendosza családokkal való névazonossága alapján, esetleg a szántovai zsellérek kiegészítő kereskedői tevékenységére utal.55 További szántovai családnevekkel ismerkedhetünk meg Balogh Ferenc, Bács megyei alispán 1700. évi tanúvallomásából, amit Bács megye népének eskü alatt tett a török idők alatti adózásról. A tanúk között Márkus Gyemerits, Bukva Péter, s Lipokatits Márk szántóiként szerepeltek. A tanúk arra a kérdésre válaszoltak: Mi tartozott a kalocsai érsek birtokaihoz?, s Hol adminisztrált cenzust, mint a török idők alatt, mint utána? Válaszukban egységesen állították: „…Mélykut, Kunbaja, Bikics, Borsód, Legyen, Baskut, Gara, Csátalja, Berek, Szántova, Deutova, Baratska, Felső-Monostor és még más helységek mindig régi időktől évi harácsot szolgáltattak és adminisztráltak a kalocsai érsekekhez…” Ehhez még Gyemerits szántovai tanú hozzátette, hogy „…szülei és minden őse emlékezetében élnek a hajdúk, akik még a nem egész telkek után is a lakosoktól kiszedték a harácsot, s Pétervárad felé vonultak tovább….”.56
Az adóztatás adatai alapján 1560-1578 közötti időszakban beszedett török adók összege egy-egy adófizető háztartás, illetve kapu fogalmára kiszámítva a következőképpen alakult: Felső-Szantón 4,3 magyar arany Ft-ról 3,6 arany Ft-ra, Közép-Szántón 5,1 magyar arany Ft-ról 4,9 arany Ft-ra, s végül Alsó-Szántón pedig 4,7 magyar arany Ft-ról 4,6 arany Ft-ra csökkent le. A török ezüst akcse értékében feljegyzett adóösszegek magyar arany Ft-ra (dukátra) könnyen átszámolhatók, ha tudjuk, hogy egy magyar arany Ft, azaz dukát értéke 1560 körül 75 török ezüst akcse volt.57 Az adócsökkenés kizárólag a mezőgazdasági termelés megadóztatása következtében, a csökkenő termés miatt alakult ki. Az állami fejadó összege viszont 1570 után emelkedett. A török állami fejadót más néven harácsnak is szokták hívni. Ezért tételezzük fel, hogy a kalocsai érseki adóztatásban szereplő harács fogalom úgy alakult ki, hogy a kalocsai érsekek is a török állami fejadó mintájára adófizető háztartásokkénti egy Ft-ot szedtek be. Erre utal még Huszár István győri adminisztrátor feljegyzésében szereplő megállapítás is, hogy három jobbágy után három Ft-ot szedtek be. A „jobbágy” szó, mint adófizetőképességi fogalom kialakulásáról már előbb szóltunk. Az összes török adó összege egy-egy jobbágyra, kapura, vagyis háztartásra kiszámítva 1560-1578 között cca. 5,5 magyar arany Ft-ot tett ki. Ezen kívül még a törökök kizárólagosan hadjáratok idején rendkívüli hadi adókat (nuzul-adókat) követeltek meg. Ezeket különösen 1663 után szedték be évenként, még pedig természetben, amit a török hadsereg ellátására fordítottak.58
Az említett magyar adóztatáson kívül 1663 után a török rendes és rendkívüli adók tovább nehezítették a szántovaiak életét. 1667 június 26-án kelt IV. Mehmed szultán rendelete az érsekújvári török őrség részére Bácskából, a szegedi szandzsákból búzát, árpát, szénát vásároljanak össze, kényszer felvásárlási áron és a terményeket a bajai kikötőből szállítsák el. Ez a török fermán a szegedi, titeli, bajai és zombori kádiknak szólt. A kádik a török bírók és közjegyzők voltak egy személyben, s 1650-es évektől a Köprülü nagyvezérek kormányzata idején kizárólag a rendkívüli hadiadók begyűjtésére kaptak hatáskört, s martalóc alakulatokat rendeltek alájuk karhatalomként.59 Ezek a martalócok a magyarokhoz hasonlóan katonai eszközökkel szedték be a rendkívüli adózásként kényszerárfolyamon megtérített terményeket. 1683. július 29-én kelt IV. Mehmed szultán rendelete, amelyben a zombori náhije minden adófizető háztartására (hane) hat kocsi széna kényszeráron való beszolgáltatását írta elő. Ez közvetlenül érintette Szántova lakóit is. Ugyan ilyen módon a törökök által kényszeráron felvásárolt élelmiszerek egyik 1684. évi jegyzéke szerint az eszéki kikötőbe (Osijek) szállított élelmiszerek között a zombori náhije adófizetői (hane) 8500 mérő árpát, 1400 mérő lisztet és 1250 mérő búzát szolgáltattak.60
Szántova mezőgazdasági termelését a fenti magyar és török adóztatás az 1680-as évekre nagyon lecsökkentette. Az elszegényedés körülményéhez még a törökök végleges kiverésének lassúsága, közel évtizedes elhúzódása is hozzájárult. A bajai törökök 1686 szeptemberében hajókkal eltávoztak, s nyomukban rögtön osztrák császári csapatok érkeztek. Azonban más török csapatok a környékre vissza-visszatértek. 1687 szeptemberében Apatinnál nagyobb csata volt a törökkel, 1695 szeptemberében a török janicsárok, krimi-tatárok és Thököly menekült kurucai Szabadkát visszafoglalták és onnét fosztogattak, s végül a zentai csata idején 1697-ben ismét török csapatok portyáztak idáig. Közben, az 1690-es években Szántova katolikusainak az átvonuló hadseregek elől többször kellett menekülniük, s így lassan részben szétszóródtak. Azonban helyükre ugyanekkor az osztrák császári csapatok támogatásával újabb ortodox délszlávok települtek le. Ezek III. Arszenije ipeki menekült pátriárcha népéből vetődtek ide. Az új betelepülők, s régiek együtt egy új világot teremtettek.61
FÜGGELÉK
1.
Hájszentlőrinc, 1517. január 26.
Morhartszántói Horváth Gergely kötelezvénye
Mi marhártszántói Horváth Gergely (Gregorius Horwath de Morharthzantho) jelen kötelezvényünkkel tanusitjuk, hogy Tekintetes Várday János ur jobbágyai által ezen megyében elkövetett károkat nekünk mindenmódon megelégitette, s nevezett Tekintetes János ur dolga emlékére a mi levelünkre cimeres pecsétünk helyeztük.
Dátum in Hayzenthleryncz feria secunda proxima post Festum Conversionis Beati Pauli Apostoli Anno Domini 1517.
(Glagolita betűs aláírás: „Topisa Grgur Horvatović”)
Forrása: OL.DL-89085
2.
Szántó 1522. évi dézsmalajstroma
„Lencsés Péter egy gabonakeresztet fizet, Sárkán Anbrus egy kepégabonát fizet, Csokor Kelemen egy gabonakeresztet fizet, Torsoki András két gabonakeresztet fizet, Csipán Barabás két gabonakeresztet, egy gabonakévét fizet, Budai Mihály kereszténypénzt fizet, Fodor János kereszténypénzt fizet, Saniár Mihály kereszténypénzt fizet, Iköcs /?/ három gabonakeresztet fizet, Sebi Tamás kereszténypénzt fizet, Bika Bálint kereszténypénzt fizet, Saniár Péter két keresztet fizet, Fodor Demjén három gabonakeresztet és két kévét fizet, Garabant Imre egy kepét, egy keresztet és kévét fizet, Magdaléna özvegy kereszténypénzt fizet, Laurencia özvegy kereszténypénzt fizet, Fodor Sebestyén két gabonakeresztet fizet, Tolth Benedek kereszténypénzt fizet, Varga Gál kereszténypénzt fizet, Krisztina özvegy kereszténypénzt fizet, Tolth János kereszténypénzt fizet, Siket Ágota kereszténypénzt fizet, Bajusz István kereszténypénzt fizet, Becsei Ágota koldus, Kántor András kereszténypénzt fizet, Katerina özvegy kereszténypénzt fizet, Csokor Gáspár két gabonakepét fizet. A szántói kereszténypénz 60 dénárt ér …”.
A kalocsai érsekség 1522. évi egyházi tizedadójának (dézsmájának) összeírását az Országos Levéltár, DL. 27328 számú jelzeten őrzi. Latin nyelvű szövegét kiadta Szabó István, Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből, Budapest 1954, 72 l. Ennek magyar fordítását közöljük fent.
3.
Részlet
a szegedi szandzsák 1553. évi török fejadóösszeírásából
Zombori náhije (Nahiye-i Szonbor)
FeIső-Szántó (Gorne Szanto)
Radovan Vuksan, Vuk Rankó, Radovije Acsonko, Isztijan Brak, Vuna Jakin, Todor Milin, Radin Milin, Jovan Niko, Dimitri Vrenin.
Az adófizetők (hane) száma: 5.
Közép-Szántó (Szredni Szanto)
Radovan Vukan pirimkör, Draginin Marko adómentes, Vuk Dobroj adómentes, Vuka Raduja adómentes, Durdor Doszlics adómentes, Radovan Radoszláv 50 akcse, Duvics Majik 50 akcse, Acsonko Radiboj adómentes, Miszláv Vukoszláv adómentes, Vranis Vukoszláv adómentes, Gyura Petri 50 akcse, Petri Ilije adómentes, Radu Isztojan adómenetes.
Az adófizetők (hane) száma: 3.
Forrása: Wien Nationalische Bibliothek, Türk, Hass. Mxt. 603
4.
Részlet
a szegedi szandzsák 1560. évi török részletes tizedadóinak összeírásából
Zombori náhije (Nahiye-i Szonbor)
FeIső-Szántova (Gorne Szantova)
Antal Ivko, Antol Radiboj, Ivas Daberto, Iván fia legény, Milan Bojko, Pitar fia legény, Tomas Dabrilo, Niko Pavle, Ferencs Bodos, Niko fia legény, Keresztén Bodos, Mátyás Pave, Bodos Gale, Zsigman Bodos, Balás Bedos, Damjan Riko, Fabijan Grevbacs. Az adófizetők (hane) száma: 14.
A földesúri adó bevételi összege: 4248 (akcsa),
Kapu 13, egyenként 50 (akcsa) 650 (akcsa),
Buza tized 140 kila 1600 (akcsa),
Kétszeres tized 115 kila 690 (akcsa),
Káposzta és kender tized 52 (akcsa),
Méhkastized 345 (akcsa),
Sertés adó 356 (akcsa),
Makkoltatás illetéke 30 (akcsa),
Erdő-és legelőhasználati illeték 260 (akcsa),
Büntetéspénz és mennyasszonyi illeték 185 (akcsa).
Szántó falu (Karje-i Szanto) a fejadó a defter szerint,
Radan Ogladoja pirimkör, Iván fia legény, Tot Milos, Vucsrin fia legény, Dimetrin Acsonko, Vukasin fia legény, Radovan Milos, Mihajlo fia legény, Nikola Acsonko, Vuka fia legény, Gyurin Acsonko, Radovan fia legény, Milos Raduja müszellem, Nikola fia legény, Pave Dragin, Radu fia legény, Raduja Ujlak, Vuka Vukin, Radu fia legény, Vukin Rakman, Vrecse Jovan, Vuk Marko, Nikola fia legény, Radoszláv Radovan, Ognan fia legény, Raduja Vuksan. Az adófizetők (hane) száma: 14. Müszellem: 1.
A földesúri adó bevételi összege: 5000 (akcsa),
Kapu 13, egyenként 50 (akcsa) 650 (akcsa),
Buza tized 140 kila 1680 (akcsa),
Kétszeres tized 185 kila 1110 (akcsa),
Kender és káposzta és hagyma és fokhagyma tized 52 (akcsa),
Méhkas tized 180 (akcsa),
Sertés adó 180 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 260 (akcsa),
Juh adó 753 (akcsa),
Mezei kártétel és a mennyasszony és a hordó illetéke 135 (akcsa).
Alsó-Szántova (DoIne Santova)
Rakman Radovan, Jovan testvére, Pavon Hajmadesin, Pavjan testvére legény, Gyura Petre, Ivladuje fia legény, Radoslav Iskorod, Vujin fia legény, Milavin Vukoslav, Milije fia legény, Lala Radovije, Vukoslav Radovije, Gerpolis Marin, Vuka Radoslav, Raducsa fia legény, Vukin Radoslav, Radul Raduboja, Niko Raduboj, Vuka Dragin, Pere Iskan, Radovan Radiboj, Radovin Gyorgye martalóc, Draguje Marin martalóc, Milije testvére legény.
Az adófizetők (hane) száma: 15., Martalóc: 2 fő.
A földesúri adó bevételi összege: 5000 (akcsa),
Kapu 14, egyenként 50 (akcsa) 700 (akcsa),
Buza tized 155 kila 1550 (akcsa),
Kétszeres tized 715 kila 1290 (akcsa),
Káposzta és kender tized 56 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 287 (akcsa)
Méhkas tized 177 (akcsa),
MakkoItatás illeték 45 (akcsa)
Juh adó 603 (akcsa),
Büntetéspénz és mennyasszony illeték és hordó illeték 125 (akcsa).
Forrása: Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo defteri No. 332.
5.
Részlet
a szegedi szandzsák 1570. évi török részletes tizedadóinak összeírása
Zombori náhije (Nahiye-i Szonbor)
FeIső-Szántova (Gorne Szantova) falu,
Bala Gergel, Anborus Radin, Ivan fia legény, Iván Gyorgy, Lacskó fia legény, Isztiján Mendosz, Ferencs Mendosz, Pitar fia legény, Ivan Marton, Pisze Mendosz, Miklós fia legény, Isztiján Doszlics, Kelemen Mendosz, Balás fia legény, Vuk Antal, Pitar Ilija, Matyás Matisz, Gyorgy fia legény, Pisze Pavle, Gyenas Mendosz, Vuka fia legény, Marton Maltán, Ivan Dabrik, Ivan fia legény, Gergi Mendosz, Lőrincs Dalirko, György fia legény, Antal Gyurko, Anbrus Mihal, Pavle Marin, Anborus fia legény, Filep György, Máté fia legény, Miklós Bonkovin, Pavle fia legény, Pavle Ilija, Gyorgy fia legény, Tamás Dabrik, Mihal fia legény, Matyás Pavle, Antal Ivko, Pavle Gregor, Ivan Pavle, Marko Balik, Gregi Doszlics.
Az adófizető (hane) száma: 31.
A földesúri adók bevételi összege: 8260 (akcsa)
Kapu 30, egyenként 50 (akcsa) 1500 (akcsa),
Búza tized 150 kila 2100 (akcsa),
Kétszeres tized 125 kila 1000 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 1500 (akcsa),
Len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta és répa tized 80 (akcsa),
Lencse és borsó és bab és bagolyfejűbab tizede 30 (akcsa),
Juh adó 500 (akcsa),
Sertés adó 330 (akcsa),
Méhkas tized 460 (akcsa),
Tapu illeték 50 (akcsa),
Bosztánkert illeték 60 (akcsa),
Malom a Duna folyón, 7 kerekű, illetéke 350 (akcsa)
Büntetéspénz és mezei kártétel illetéke és mennyasszonyi és hordó illeték 300 (akcsa).
Közép-Szántov (Sredije Santova) falu,
Iszmola Isztanin, Vuk fia legény, Radoslav Iskoronjak, Vujin fia legény, Marko Pitar, Vucsin fia legény, Ivladuja Gyorgye, Raduja fia legény, Ivan Vukoslav, Jovan fia legény, Milade Vukoslav, Vuk fia legény, Vukoslav Draguja, Nikita fia legény, Milade Barbira, Radoslav testvére legény, Istojan Ivanko, Milin Pavel, Vukasan Vukasin, Milos Lalin, Radics Gyorgye, Siman Sendere.
Az adófizetők (hane) száma: 13., Müszellem: 2 fő.
A földesúri adó bevételi összege: 4478 (akcsa),
Kapu 13 és egy fél (csift) 622 (akcsa),
Buza tized 100 kila 1400 (akcsa),
Kétszeres tized 75 kila 600 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 650 (akcsa),
Len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta és répa (saIgam) tized 118 (akcsa),
Lencse és borsó és bab és bagolyfejűbab tizede 30(akcsa),
Juh adó 230 (akcsa),
Méhkas tized 218 (akcsa),
Bosztánkert illeték 24 (akcsa),
Sertés adó 240 (akcsa),
Tapu illeték 60 (akcsa),
Büntetéspénz és mezei kártétel illetéke és mennyasszony és hordó illeték 292 (akcsa).
Alsó-Szántova (Dolne Santova) falu,
Icsereszlav Radul, Mihal fia legény, Vuk fia legény, Grabacs Radul, Jovak Radko, Gunko testvére legény, Acsonko Marsin, Vujin testvére legény, Pavle Deziri, Gyurin Acsonko, Miresihe fia legény, Jovak testvére legény, Vucsrin Istijan, Ivan fia legény, Vuk Nikola, Bun Milos, Acsonko Isztijan, Boguja Herasin, Vukasin testvére legény, Radoslav Pavle, Grogyenin Szatko, Filip Vuk, Radul testvére legény, Jovicsa Pero, Nikola Doszlics.
Az adófizetők (hane) száma: 16.
A földesúri adó bevételi összege: 5200 (akcsa),
Kapu 15, egyenként 50 (akcsa) 750 (akcsa),
Buza tized 150 kila 2100 (akcsa),
Kétszeres tized 45 kila 340 (akcsa),
Must tized 5 pint 20 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználat 1 illeték 750 (akcsa),
Juh adó 300 (akcsa),
Méhkas tized 330 (akcsa),
Bosztánkert illeték 12 (akcsa),
Len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta és répa tized 65 (akcsa),
Tapu illeték 15 (akcsa),
Sertés adó 150 (akcsa),
Büntetéspénz és mezei kártétel illetéke és mennyasszony és hordó illeték 324 (akcsa).
Forrása: Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo defteri No. 554.
6.
Részlet
a szegedi szandzsák 1578. évi török részletes tizedadóösszeírása
A zombori náhije, tartozik a nevezetthez,
FeIső-Szántova (Gorne Santova) falu,
Bala Gergel, Anborus Rada, Ivan fia legény, Iván Gyorgy, Lacskó fia legény, Isztiján Mendosza, Ferencs Mendosz, Pitar fia legény, Iván Márton, Pisze Mendosz, Miklós fia legény, Isztiján Doszlics, Kelemen Mendosz, Balás fia legény, Vuka Antal, Pitar Ilija, Mátyás Matis, Gyorgy fia legény, Pisze Pavle, Gyenes Mendosz, Vuka fia legény, Marton Fábiján, Iván fia legény, Iván Dobrilo, Geri Mendosz, Lőrincs Dalirko, György fia legény, Antal Gyurko, Anbrus Mihál, Pavle Palisz, Anborus fia legény, Filip Gyorgy, Mate fia legény, Miklós Bonkovin, Pavle fia legény, Pavle Ilije, Gyorgy fia legény, Tomás Dabrito, Mihál fia legény, Mátyás Pavle, Antal Ivko, Pavle Gregor, Iván Pavle, Marko Balik, Geri Doszlics. Az adófizető (hane) száma: 31.
A földesúri adók bevételi összege: 8260 (akcsa),
Kapu 30, egyenként 50/akcsa/ 1500 (akcsa),
Buza tized 150 kila 3100 (akcsa),
Kétszeres tized 125 kila 1000 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 1500 (akcsa),
Len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta és répa tized 80 (akcsa),
Juh adó 500 /(akcsa),
Méhkas illeték 460 (akcsa),
Bosztánkert illeték 60 (akcsa),
Tapu illeték 50 (akcsa),
Lencse és borsó és bab és bagolyfejűbab tized 20 (akcsa),
Malom a Duna folyón, 7 kerekű, illetéke 350 (akcsa),
Sertés adó 330 (akcsa),
Büntetéspénz és mezei kártétel és mennyasszony és hordó illeték 300 (akcsa).
Közép-Szántó (Sredije Santo) falu,
Iszmolan Isztenin, Vuk fia legény, Radoszláv Iszkoroszláv, Vujin fia legény, Palko Pitar, Vucsin fia legény, Ivladuje Gyorgy, Raduja fia legény, Iván Vukoszláv, Dan fia legény, Milije Vukoszláv, Vuk fia legény, Vukoszláv Draguja, Piszte fia legény, Milije Martin, Radoszláv testvére legény, Isztoján Ivanko, Milin Pavel, Vukszan Vukaszin, Milos Lalin, Radics Gyorgy, Oszmán Abdullah 22, Az adófizetők (hane) száma: 13, mohamedán: 1 fő.
A földesúri adók bevételi összege: 4478 (akcsa)
Kapu 12 és 1 csift 622 (akcsa),
Buza tized 100 kila 1400 (akcsa),
Kétszeres tized 75 kila 600 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 650 (akcsa),
Len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta és répa tized 118 (akcsa),
Lencse és borsó és bab és bagolyfejűbab tized 30 (akcsa),
Juh adó 230 (akcsa),
Méhkas illeték 218 (akcsa),
Bosztánkert illeték 24 (akcsa),
Tapu illeték 60 (akcsa),
Sertés adó 240 (akcsa),
Büntetéspénz és mezei kártétel és mennyasszony és hordó illeték 292 (akcsa).
Alsó-Szántó (Dolne Santo) falu,
Icsereszlav Radul, Milan fia legény, Vuk fia legény, Grabacs Radul, Jovák Ranko, Gunko testvére legény, Acsonko Marin, Vujin testvére legény, Pavle Dragi, Gyurin Acsonko, Hereszle fia legény, Jovák testvére legény, Vucsrin Isztiján, Iván fia legény, Vuk Nikola, Jován Milos, Acsonko Isztiján, Bogoja Heraszin, Vukaszin testvére legény, Radoszláv Pavel, Goricsa Szalkovin, Filip Vuk, Radul testvére legény, Jovicsa Szendo, Nikola Doszlics.
Az adófizető (hane) száma: 16.
A földesúri adók összege: 5200 (akcsa)
Kapu 15, egyenként 50 /akcsa/ 750 (akcsa),
Buza tized 150 kila 2100 (akcsa),
Kétszeres tized 45 kila 340 (akcsa),
Must tized 5 pint, 20 (akcsa),
Erdő- és legelőhasználati illeték 750 (akcsa),
Len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta és répa tized 65 (akcsa),
Lencse és borsó és bab és bagolyfejűbab tized 44 (akcsa),
Juh adó 300 (akcsa),
Méhkas illeték 330 (akcsa),
Bosztánkert illeték 12 (akcsa),
Tapu illeték 15 (akcsa),
Sertés adó 150 (akcsa),
Büntetéspénz és mezei kártétel és mennyasszony és hordó illeték 324 (akcsa).
Forrása: Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo defteri No. 572.
7.
Részlet
a szegedi szandzsák 1590. évi fejadóösszeírásából
A zombori náhije, tartozik a nevezetthez,
Felső-Szántova (Gorne Santova) falu, tartozik a nevezetthez,
Bala Gergel, Anbrus Radan, Ivan Gyorgy, Isztiján Mendosza, Ferencs Mendosza, Iván Márton, Jasa Mendosz, Isztiján Doszlics, Kelemen Mendosz, Vuk Antal, Petar Ilija, Mátyás Matis, Jasa Pavle, Gyenes Mendosz, Martin Fabijan, Iván Dobrilo, Gregis Mendosz, Lőrincs Dalirko, Antal Gyurko, Anborus Mihál, Pavle Palisz, Filip Gyorgy, Miklós Vinkovin, Pavle Vigor, Pavle Ilije, Tomás Babrito, Mátyás Pavle, Antal Gregor, Marko Balik, Ivan Pavle, Geri Doszlics. Az adófizető (hane) szárna: 31.
Közép-Szántova (Sredije Santova) falu, tartozik a nevezetthez
Iszmolan Isztenin, Radoszláv Iszkoroszláv, Palko Petar, Ivladovina Gyorgy, Ivan Vukoszláv, Milije Vukoszláv, Vukoje Draguje, Miloje Bratics, Isztajan Ivanko, Milin Pavle, Vukszan Vukaszin, Milos Lalit, Radics Gyorgy.
Az adófizető (hane) szárna: 13.
Alsó-Szántova (Dolne Santova) falu, tartozik a nevezetthez
Icsereszláv Radul, Grabacs Radul, Jovan Ranko, Acsonko Marin, Pavle Graguje, Gyurin Acsonko, Vucsrin Isztiján, Vuk Nikola, Jovan Milos, Acsonko Isztijan, Boguja Heraszin, Radoszláv Pavel, Goricsa Szalkovin, Filip Vuk, Jovicsa Szendo, Mikola Doszlics.
Az adófizető (hane) szárna: 16.
Forrása: Wien Nationalische Bibliothek, Türk, Hass. Mxt 534.
8.
Részlet
a szegedi szandzsák 1620. év körüli fejadóösszeírásából
A zombori náhije, tartozik a nevezetthez
Felső Szántova (Gorne Santova) falu, tartozik a nevezetthez,
Petre Bokcsa 50, Antol Bokcsa 50, Galo Bokcsa 50, Anborus Kamar 50, Gabris Bokcsa 50, Bencse Doszlics 50, Miklos Kamar 50, Ferencs Kamar 50, Jovan Vencsel 50. Adófizető (hane): 9.
Zombori náhije,
Szántova falu, tartozik a nevezetthez
Vujin Gyorgy 50, Dejan Gyura 50, Vukuja Koladin 50, Jovan Petre 50, Raduja Rajin 50. Adófizető (hane): 5.
Zombori náhije,
Szántova falu, tartozik a nevezetthez
Jovan Vukoszláv 50, Raduja Iszkuro 50, Radics Radovan 50, Iszmolan Isztijan 50, Gyura Isztijan 50, Draguja Martin 50. Adófizető (hane): 6.
Forrása: Wien, Nationalische Bibliothek, Türk, Hass. Mxt 535.
Jegyzetek
1 CSÁNKI Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, II. kötet, Budapest 1897, 208 l. (Bodrog megye)
2 Az 1520/22. évi kalocsai érseki dézsmajegyzékek eredeti példányát OL.DL-22505, 26259, 26258, s 37328 sz. jelzetén őrzi.
3 Ld. 1. jegyzetben
4 U.o.
5 U.o.
6 IVÁNYI István, Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára, II. kötet, Szabadka 1895, 64-65 l.
7 CSÁNKI. II. 208 és Ld. 2. jegyzetben 22505 sz. kéziratban.
8 Ld. 2. jegyzetben
9 U.o. és még SZABÓ István, Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből, Budapest 1954, 72 l., közli Szántó, Ivánfalva, Mesteri és Budiszentmiklós összeírását.
10 ÉRDUJHELYI Menyhért, A kalocsai érsekség a renaissance korban, Zenta 1899, 253 és 262 l.
11 MÁLYUSZ Elemér, Zsigmondkori oklevéltár, Budapest I951, I. kötet, 670 l. (6047) említi az eredeti jelzetét: OL.DL-42716
12 U.o. Budapest 1958 II. kötet, 2. rész 98-99 l. (Nr.5846) említi az eredeti jelzetét: OL.DL-9021
13 Ld. 9. jegyzetben
14 OL.E-171. Archivum Familiae Czobor, Fasc. 1104 és OL.E-148. N.R.A,; Fasc. 1710 Nr.3
15 GLASSER Frigyes térképe; OL.O-18. Processus Tabulares, Nr.4-897:
Mappa exhibens, Situm Comitatum Bats et Bodrog prouti nunc in concreto per Comitatum Bachiensem administratur. Dellineavit per Johann Fridericum Glasser Ingeneur 1770.
16 OL.O-18. Proeessus Tabulares. Nr.4-897; 1771 jan. 19-én felvett per Gróf Czobor József és a Magyar Kir. Udvari Kamara között, az 1509. évi oklevél hiteles másolatát őrzi.
17 Ld. 2.jegyzetben és Glasser Frigyes térképén a 15. jegyzetben
18 HALASI-KUN Tibor, Sixteenth-Century Turkish Settlements in Southern Hungary, in: BELLETEN, Cilt XXVIII, Sayi 109, Ankara 1964, 40 pp. (16. századi török települések Dél-Magyarországon)
19 SZABÓ Károly, Az Erdélyi Múzeum eredeti okleveleinek kivonatai (1232-1540), III. közl., in: Történelmi Tár 1890-ki évfolyama, Budapest 1890, 116 pp. (1469. ápr. 11.)
20 DUDÁS Gyula, A Czobor család és birtokviszonyai Bács-Bodrog vármegyében, in: TURUL 12. kötet, Budapest 1894, 23 és 27-29 l.
21 MUHI János, Zombor története, Zombor 1944, 58-59 l.
22 KARÁCSONYI János, Egy ferencrendi szerzetes feljegyzése 1535-ből; in: Történelmi Tár 1891. évfolyama, Budapest 1891, 337 l. és még erről VERANCSICS Antal, Összes munkái, II. Pest 1857, 9-10 l.
23 FEKETE-NAGY Antal – KENÉZ Győző – SOLYMOSI László – ÉRSZEGI Géza, Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium Anno MDXIV., Budapest 1979, 425-426 l. (Hájszentlőrinc, 1517. jan. 26-i oklevél szövege)
24 CSÁNKI Dezső, i.m. II. kötet, 378 l.
25 U.o. II. kötet, 261 l.
26 U.o. II. kötet, 386 l.
27 HAMMER Joseph, Geschichte des Osmanisches Reiches, III. Bd.Pesth 1852, 320-323 és 329 l., említi 1499-1502 közötti török támadásokat a Száva völgyében.
28 OL.DL-91046 jelzetű Budán, 1513. II. 9-én kelt oklevelében
29 OL.DL-102302 jelzetű 1518. máj. 8-án kelt oklevélben
30 Ld. 9. jegyzetben Szabó István i.m. 72 l., és a Függelékben
31 HORVÁTH Mihály, Magyarország történelme, IV. kötet, Pest 1871, 29-31 l.
32 VEBANCSICS Antal, i.m. II. kötet, 26 l., említi Stevan Berislivic szerepét. Ezenkívül még BUNYITAY Vince – RAPAICS Rezső – KARÁCSONYI János, Egyháztörténelmi Emlékek a magyarországi hitújítás korából, I. kötet (1520-1529), Budapest 1902, 455-456 l.
33 MUHI János, i.m. 72 l.
34 A szegedi szandzsák megalakulásáról: VASS Előd, A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása, in: Tanulmányok Csongrád megye történetéből, Szeged 1979, 9-11 l.
35 Defter-i Dzsizje-i Gebran-i der vilayet-i Szegedin fi szene 961/A szegedi szandzsákban lévő hitetlenek fejadójának jegyzéke (a 1553/54. évben), Wien, Bibl. National. Türk, Hass. Mxt. 603; korábban idézte VELICS László – KAMMERER Ernő, A magyarországi török kincstári defterek, II. kötet, Budapest 1890, 144-145 l. Mikrofilmje: OL.1245. számú dobozban
36 Az 1560. évi részletes török defter kalocsai és solti náhijéra vonatkozó feljegyzését közölte: VASS Előd, Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai, Kecskemét 1980
37 VASS Előd, Baja és környéke a török hódoltság korában, in: Baja monográfiája, Kézirat
38 Az 1553-1620 közötti időszakból felhasznált hat török adóösszeírás (defter) feljegyzéséit Ld. Függelékben. Ezenkívül TAKÁTS Sándor, Telepítések Esztergom vidékére a XVI-ik százád végén, in: SZÁZADOK, XXXVII. évf., Budapest 1903, 535 l. említi az áttelepülők között Toti (Totina) falut is, amely Szántó északi szomszéda volt. Valamint IVÁNYI István, i.m. I. kötet, 59-60 l., idézi Illésházy István nádor 1599. évi feljegyzését, s a tatárokat.
39 IVÁNYI István, i.m. I. kötet, 58 l., s még STELTZER Friedrich, Die Geschichte des Komitats Bacs, Neusatz 1881, 48-50 l., felsorolja a magyar földbirtoklásra vonatkozó adatokat.
40 A török birtoklásról: Isztanbul Basvekalet Arsivi, Tapo defteri Nr.333, Varak 59 jelezetű timár defter szerint 1560-ban Felső Szántó, Mehmed bégnek, a szekcsői (Duna) szandzsákbégnek hász-birtokai között 4248 akcse adójövedelemmel szerepelt. Szántó falu, azaz Közép-Szántó, tartozik Zomborhoz. A zombori várban szolgáló Pervane Kul csapatának (bölük) timár birtoka, összesen 5000 akcse adójövedelemmel. Alsó-Szántó, tartozik Zomborhoz, a zombori várban szolgáló Hazret Haszán csapatának (bölük) timár birtoka összesen 5089 akcse adójövedelemmel, ebből 14 főre egyenként 1400 akcse. A másik 1589. évi timár defter: Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo defteri No. 551, Varak 79. jelzeten található.
41 A török adóztatásról részletesen: KÁLDY-NAGY Gyula, Magyarországi török adóösszeírások, Értekezések a történeti tudományok köréből 52., Budapest 1970, 55-59, 66-67 l.
42 VASS Előd, Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai, in: Baranyai Helytörténetírás 1976, Pécs 1976, 28-29 l.
43 VASS Előd, A szegedi és csongrádi… i.m. 31-32 l., valamint U.ő., A szekcsői-mohácsi szandzsák 1591-évi adóösszeírása, in: Baranyai Helytörténetírás 1977, Pécs 1979, 28-30 l., bemutatott módon dolgoztuk fel a gabonatermesztés adatait.
44 VASS Előd, Kalocsa környékének… i.m. 83-84 l. Kézirat.
45 Az állattenyésztés török adóztatásásra vonatkozó rendelkezések szerint a szegedi szandzsák törvénykönyvében (kanunname) feljegyzett módon végeztük feldolgozásunkat. Ehhez Ld. 43. és 44. jegyzetben lévő munkákban található kanunname szövegét.
46 A növénytermesztés török adóztatását ugyancsak a török kanunname rendelkezései szerint dolgoztuk fel.
47 Olga, ZIROJEVIC, Upravna Podela danasnje Vojvodine i Slavonije u vreme turaka, in: Zbornik za Istorija Matice Srpske I., Novi Sad 1970, 21-22, 24-25 l.
48 IVÁNYI István … i.m. I. kötet, 62, II. kötet, 137-138 l.
49 KATONA István, História metropolitanae Colocensis Ecclesiae. II. kötet, Colocae 1800, 149 l. említi, „… az egész bácsi kerületben a török idők alatt is harats-nak nevezett censust a kalocsai érsek behajtott…”. Erről még VASS Előd, Kalocsa környékének… i.m. 66-68 l.
50 Huszár István győri püspöki adminisztrátor adójegyzékei: OL.O-18, Processus Tabulares, 4-6115.
51 MUHI János… i.m. 73 l.
52 VANYÓ Tihamér, Belgrádi püspökök jelentései a magyarországi hódoltság viszonyairól 1649-1673, in: Levéltári Közlemények, XLII. évf. 1. sz. Budapest 1971, 328-329, 333-335, s 337 l.
53 GYŐRE Kornél, Bácska népességszáma a XVI. század végén, in: LÉTÜNK, III. évf. 2-3. sz., Újvidék 1974, 171 l.
54 A bácskai katolikusokról: Radivoj, SMONOVIC, O katolicima i katolickoj crkvi pod turcima, in: Glasnik Istorijskog Drustva, Novi Sad 1929, I. 37-53 pp., és P. UNYI Bernardin, Sokácok-Bunyevácok és a bosnyák ferencesek története, Budapest-Vác, 1947, 131 l., irja, hogy „…a bácsi plébániához tartozott Szántova, Monostorszeg, Küllöd (Kolut), Zombor és Szond…”. Végül F. HOSKO, Djelovanje franjevaca Bosne Srebrene u Slavoniji, Srijemu, Ugarskoj i Transilvaniji tijekom XVI i XVII stoljeca, in: Nova et Vetera…, Sarajevo 1979.
55 A katolikus rácokról: HEGEDŰS Antal, A bácskai jobbágyok a török hódoltság végén (1660-1680), in: LÉTÜNK, XI. évf. 1. sz., Újvidék 1981, 147-169 l., említi a besztercebányai (Banska Bystricai) Koháry levéltárban talált leveleket, amelyeket 15 bácskai falu írt Fülekre (Filakovo), s közöttük Gara katolikus rác lakói is, a magyar adóztatás 1663 utáni növekvő terheiről. A magyar arany Ft (dukát) török akcse pénzértékre történő átváltásáról Ld. FEKETE Lajos – KÁLDY NAGY Gyula, Budai török számadáskönyvek 1550-1580, Budapest 1962, 217 l. említik a budai vámolási esetet is.
56 Balogh Ferenc alispán 1700. évi tanúvallatási jegyzőkönyve OL.O-18, Processus Tabalafces, 4-6709 számú perben található.
57 FEKETE Lajos – KÁLDY NAGY Gyula, A budai török… i.m. 512 -513 l. a török és magyar pénzérmék átváltásáról közölnek eredeti szemelvényeket.
58 Huszár István győri adminisztrátor feljegyzéseit Ld. 50. jegyzetben
59 VESELINOVIC, R. L., Vojvodina, Srbija i Makedonija pod turskom vlascu u drugoj polovini XVII. veka, Novi Sad 1960, 22-24 l., írja „a török szpáhik és janicsárok javadalombirtokaik igazgatásában olyan mértékben kaptak a török államtól szabadkezet, hogy maguk részéré külön ajándékokat is szedhettek …”. Szántova török javadalombirtokosai is a zombori janicsárok egy csapata (bölük) voltak. Ezenkívül a rendkívüli török hadi adóztatásról: KARÁCSON Imre, Török-Magyar Oklevéltár, 1553-1789, Szerkesztették: Thallóczy Lajos, Krcsmárik János, Szekfü Gyula, Budapest 1914, 273-274 l.
60 KARÁCSON Imre… i.m. 284 l. és még FEKETE Lajos, Die Siyaqat Schrift in der türkischen Finanzverwaltung, Budapest 1955, 811 l.
61 A törökök kiveréséről és a bácskai harcokról: IVANYI István, Szabadka szabad királyi város története, Szabadka 1886, I. köt. 82-84 és 93 l., valamint MUHI János… i.m. 75-76 l.