Élet és Irodalom,

LXVII. évfolyam, 1. szám, 2023. január 6.

VÁNCSA ISTVÁN

Van olyan település, ahol mindenki, így a polgármester is lopja az ára­mot, ezt Vecsei Miklós felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos mondta egy kerekasztal-beszélgetésen, ő pedig nyilván tudja, mit be­szél. Lassan mi is lopni fogjuk, tette hozzá Kállai Ernő egykori kisebb­ségi biztos, aki társadalomkutató is egyben, tehát amit mond, arra nyugodt lélekkel mérget vehetünk. Már csak azért is, mert ez a jövő­kép a más forrásokból származó információkkal nagyobbrészt egybe­vág.

Borsodban a lakosság limlommal, rongyokkal, cipőkkel próbál fű­teni, írja Doros Judit a Népszavában, de eltüzeli a műanyag palacko­kat, a szétvágott gumiabroncsot, a hokedlit vagy a sámlit is. A gyerek tankönyveit csak azért nem, mert azok már az első hidegek beálltával a kályhában végezték. Ötven-hatvan évvel ezelőtt azt képzeltük, hogy az ezredforduló után, vagy már azt megelőzően is a csodák birodalmá­ban, a megvalósult földi paradicsomban fogunk élni, valamennyien gazdagok leszünk, egészségesek, örökifjak, sőt majdhogynem halha­tatlanok.

Másképpen alakult, van ilyen, a jövő többnyire olyasmivel áll elő, ami soha eszünkbe nem jutott volna, amit pedig csaknem biztosra ve­szünk, gyerekmesének bizonyul. Csepelen, a proletariátus egykori fel­legvárában huszonkét tonna krumplit osztottak szét az éhezők között az Index november hatodikai tudósításának első bekezdésében írtak szerint.

Most figyeljünk: „Borbély Lénárd fideszes polgármester hét Face­book-bejegyzésben és közel hetven fényképpel számolt be arról, hogy a csepeli önkormányzat szombaton 2 tonna burgonyát és 13,5 tonna hagymát osztott szét ingyen a csepelieknek.” Vagyis mire az első – rö­vid – bekezdéstől a másodikig eljutottunk, az éhezőknek szánt krump­lit csaknem mindenestül ellopták, a polgármester pedig eközben önma­gát fényezte, és szemétdombján fennhéjázó kakasként pöffeszkedett.

Nem ok nélkül, tegyük hozzá, Mária országa ugyanis az elmúlt bő tizenkét esztendő kemény munkájának eredményeképp olyan tabel­lákra küzdötte föl magát, amilyeneknek korábban a közelébe se sza­golhatott. Hogy messzire ne menjünk, az élelmiszerek inflációját te­kintve benn vagyunk az első tíz között. Zimbabwe, Libanon, Venezue­la, Törökország, Argentína, Irán, Srí Lanka, Ruanda, Suriname, csupa tuti ország, ők azok, akikhez tizedikként csatlakoznunk sikerült. Olvas­gassuk a listát, és örüljünk neki, hogy rajta vagyunk. Kerülünk mi még ennél rondább társaságba is.

Van egy másik lista, azon országoké, melyeknek első embereit Putyin újévi üdvözlet küldésével tüntette ki. Abházia, Azerbajdzsán, Belarusz, Bolívia, Brazília, Dél-Oszétia, India, Kazahsztán, Kína, Kirgi­zsztán, Kuba, Magyarország, Nicaragua, Örményország, Szerbia, Szí­ria, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán, Venezuela, Vietnám, Üzbegisztán. Elitklub ez is, de a két halmaz metszetének csupán három eleme van, Magyarország, Törökország és Venezuela. Török barátain­kat régóta ismerjük, Venezueláról pedig elég annyit tudni, hogy 2015 óta a lakosságának nagyjából a negyede kivándorolt. Vagyis ők előt­tünk járnak valamivel.

Most pedig legyünk operatívak. Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát (chat.openai.com, magyarul is tud, és egyelőre ingyene­sen használható), hogy mit csináljon a szegény ember, aki nem tud fű­teni, mert nincs tüzelője, és nem tud ebédet főzni, mert nincs miből.

Azonnal válaszolt.

„Először is, fontos megjegyezni, hogy ha valaki nem tud fűteni és nem tud ebédet főzni, akkor valószínűleg súlyosabb gondok is vannak az életében, mint csak az, hogy nincs tüzelője és nincs miből főzni. Ilyen helyzetben a legfontosabb, hogy a szegény ember minél előbb kérjen segítséget. Ha nincs más lehetősége, akkor érdemes felkeresni a helyi önkormányzatot, ahol a szociális segélyekről tudhatnak többet, és talán tudnak segíteni abban, hogy a szegény embernek legyen tüze­lője és miből főznie. Ha van lehetőség, érdemes kérni segítséget a csa­ládtól, barátoktól vagy a helyi egyháztól is. Ha egyedülálló az illető, ak­kor érdemes felkeresni a helyi önkormányzatnál működő egyedülállók otthonát, ahol ingyenesen biztosítanak számára szállást és étkezést.”

A föntebbiekből az derül ki, hogy az AI a hazai pártsajtó bárme­lyik munkatársát bármikor képes volna helyettesíteni, a csere csak há­rom jelből volna észrevehető.

1. Az AI ocsmány és trágár kifejezéseket nem használ.

2. Ép és értelmes mondatokban fogalmaz.

3. Helyesen ír.

Viszont roppant tanulékony, a buzizás, sorosozás, cigányozás műhelytitkait ezredmásodpercek alatt benyalhatja, a kultúra pedig úgy hull le róla, mint ruha másról a boldog szerelemben. És akkor minden a helyére kerül.