Bácskiskunmegyei Népújság – 1953-03-31 / 76. szám
Ne feledd a multat!
1939-BEN Kulcsár József Hercegszántón, a Karapancsai-kastélyban szolgált. Egy alkalommal botrány tör ki: Hoffmann gondnok felfedezi, hogy 10 darab ezüst gyertyatartó és 206 darab ezüst evőeszköz eltűnt. Ellopták. Nosza gyorsan keresni a tettest! S a tettes ki lehet más, mint a rongyos cseléd: Kulcsár. Bekísérik, vallatják, előbb a mohácsi, majd a pécsi csendőrség üti-veri, kínozza naphosszat. A kínzásoktól félőrült ember nem bírja tovább: „bevallja”, hogy ő lopta el az ezüstneműt. A csendőrség elégedetten dörzsöli véres kezét. Már készülnek elindítani Kulcsár Józsefet a zalaegerszegi gyüjtőtáborba, amikor kipattan a „lopás” ügye:
A kastély gondnoka az ezüstneműt egy lakoma alkalmával kölcsönadta a plébániáira. Ő is elfelejtette, de a plébános is „megfeledkezett” visszaadni.
Kulcsár Józsefnek majdnem életébe került ez az „ártatlan feledékenység”: ma is nyomorékja a csendőröklök embertelen feledékenység”: kastélyban,de a plébánián is soha többé nem törődtek vele az eset után.
*
Frigyes királyi főherceg birodalma volt a múltban a hercegszántói határ. Az egyik tavaszon nagy volt a nyomorúság, százával indultak el az emberek munkát kérni a „fenség”-től, kigyalogoltak a 12 kilométerre fekvő majorba. Párat közülük — főként gyermekeket, akiknek csak félnapszám járt — fel is vették, a többit, biztatták: jelentkezzék másnap reggel. S három-négy napon át a reménykedő emberek százai gyalogolták az oda-vissza 24 kilométert. Aki szerencsés volt, este már lefekhetett a major bolháktól hemzsegő istállójában, hogy másnap munkába álljon. De akiket másnapra hívtak, azoknak még ezt a „kényelmet” sem engedték meg: minden reggel a faluból kellett kiindulnia munkát koldulni.
*
SZTIPAN bácsi, a község öreg előfogatosa meséli: Frigyes főherceg egy alkalommal 200 darab sokac mamuszt rendelt a feleségénél és meghagyta, szállítsák utána Pestre. Az asszony el is készítette, felutazott vele a fővárosba. A „fenség” azonban aznap ballábbal kelt fel, vagy sokat veszített előző este a kártyán, de nem volt hajlandó kifizetni a kért — csak filléres! — árat. Mit volt mit tenni: a hosszú napok verejtékes munkáját, a szép mamuszokat hazahozta és elajándékozta a rokonoknak, ismerősöknek.