Délszláv és magyar dolgozó parasztok új III. típusú csoportot alakítottak

Egy este azt mondotta vacsora közben Virág József 17 holdas hercegszántói középparaszt a feleségének:

— Átnézek Gordonácékhoz. Van egy kis beszédem velük.

Virágné nem igen firtatta, miről akadhat olyan sürgős beszélni való, ami nem maradhatna el holnapra.

Virág József meg beköszönt a Gorjonác portára.

Akkor este sok szó esett kettőjük között életük sorjáról, eddigi eredményeikről, na meg amiről az elmúlt évben már annyiszor beszélgettek, — a közös gazdálkodásról. Tavaly a gondolatot azzal altatták el, meglátjuk, mire megy a következő évben a Felszabadulás. Elmúlt az év, a Felszabadulás tovább gazdagodott, ők meg őszintén bevallhatták egymásnak, egyhelyben maradtak.

— Azért jöttem szomszéd, — mondotta végül is Virág József, — hogy megmondjam, bolond ember az, aki a saját kárát keresi. Mi pedig ezt kerestük, hogy tavaly nem léptünk a nagyüzemi gazdálkodás útjára.

Gorjonác közelebb húzta a széket az asztalhoz.

— Éppen ma gondoltam én is rá, meg ki is számítottam, mit vesztettem azzal, hogy tavaly is nyugtára hagytam ezt a dolgot. Meg az is eszembe jutott, szomszéd, hogy itt a határ szélen nekünk, délszlávoknak és magyaroknak, egyaránt egy célunk lehet csak. Erősíteni a békeharcot. A társas gazdálkodás pedig a békeharc egyik erőssége. Mert én valahol olvastam, — így is igaz ez, — a háborús uszítók, a Tito lakájok, a nagytőkések azért remegnek a békétől, mert látják hogy a béke minden napjával tovább nőnek a szocializmus erői. Na és ha mi most a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépünk, a szocializmusnak ezt az erejét erősítjük.

Nem tellett bele sok idő, csikordult a Gorjonác-ház kapuja. Ketten léptek ki most már azon a sötétedő utcára. Virág és Gorjonác.

Szaporázott lépteik egyenesen Pekovics Ferenc délszláv középparaszt házához vezették őket. Innen még az este felkeresték Varga Pálnét, meg Koncz János 15 holdas középparasztot.

Úgy, hogy már jó éjfél felé került az idő, mikor Virág József hazakerült.

— Nem szégyenli magát ilyen késő estig kuncsorogni. Nem legényember már kend. Virág József elmosolyogta magát. Igazad van, asszony, de majd megtudod holnap, mire kellett az idő. Virág Józsefné meg is tudta. Virág József, Gorjonác Bertalan, Pekovics Ferenc, Varga Antalné, Koncz János még az este megalakították egy újonnan alakuló III. típusú termelőcsoportnak alakulóbizottságát. Ahogyan pedig Virágné megtudta, úgy tudta meg az utca, a szomszédság, a község. Elsőnek még a kora reggeli órákban Mándity Mátyás 8 holdas délszláv dolgozó paraszt kereste fel őket. — Közibetek állok. Vegyetek fel engem is tagnak.

— Most verünk csak rá igazában a Tito banditákra. Mert ezzel ismét annak adjuk bizonyságát, hogy mi békében építeni, fejlődni, boldogulni akarunk.

— Délidőre már a hosszú papírlapon ott sorakozott aláírása Major József 8 holdas dolgozó parasztnak, Kapitány Pálnak, Nagy Imrének, Varga Pálnak meg Nagy Józsefnek.

Estére fordulva pedig már várta őket otthon Gonczlik Imréné, Horvát Józsefné, meg Balázs András.

— Együtt akarunk dolgozni veletek.

Másnap már össze is ült az előkészítő bizottság. Virág József, az előkészítő bizottság elnöke boldogan jelentette: 14 taggal 115 holdföldön megalakul Hercegszántón az új III. típusú csoport.

— Többen leszünk, mint 14-en — jegyezte meg Kapitány Pál.

Mire Virág József csak ennyit felelt:

— Minden becsületes dolgozó számára nyitva az út sorainkba.

Azóta is egyre jönnek a jelentkezők. Mire a szerdai alakulógyűlést megtartják, lesznek vagy harmincan is, akik az új, szebb élet útján megteszik majd az első lépést.