Hej, Rákóczi, Bercsényi, Márki-Zay!

Az évszázad botrányának egyik olvasata úgy szól, hogy amerikai pénzből kampányolt az ellenzék tavasszal, és ez példátlan hazaárulás. A másik meg úgy, hogy a híresen liberális amerikai magyarok dobtak össze három nap alatt hárommilliárd forintnyi mikroadományt, mert annyira elegük lett Orbán Viktorból.

Intézzük el előbb az utóbbit. Az egész országnak használna, ha nem mindenki érezné úgy, hogy a neki kedves oldal kedvéért a legabszurdabb hazugságokat is el kell hinni, sőt terjeszteni. Nyilvánvaló, hogy a pénz minimum nagy donoroktól származik, és egyáltalán nem kizárt, hogy az amerikai kormány valamelyik csikkzsebéből. Az a kérdés, hogy ez baj-e, úgy erkölcsileg, mint jogilag.

Jog szerint valószínűleg nem: a törvény a külföldi pártfinanszírozást tiltja, mint ahogy azt sem engedélyezi, hogy a Magyar Villamos Művek vagy a Szerencsejáték Zrt. támogasson pártokat. Ezért ezek – és számos más állami cég – a CÖF és más partizánszervezetek kasszájába fizet, aztán azok tolják a kormánypropagandát, nemcsak választás előtt, hanem állandóan. Márki-Zay Péter ki is mondta, hogy pénzügyi szempontból az ő mozgalma – amely nem párt – ennek a megfelelője. Hasonlóképpen áramlik a magyar állam anyagi áldása a határon túli kitartottakhoz; ezek holdudvara a magyar Stop Soros-szabályozás értelmében mind külföldről finanszírozott szervezet, csak a szomszédaink nem akkora türhő parasztok, hogy ezt a homlokukra bélyegezzék sütővassal.

Tehát a jelek szerint az amerikai kormányzat kettő vagy hárommilliárd forinttal megdobhatta a magyar ellenzéket. Ez egy szolidabb nemzeti konzultáció árának a fele, a komolyabban megtolt levelezgetések a négyszeresét is felemésztik. Ilyen konzultáció van évente legalább egy. Ehhez jönnek még a kék plakátok, az online kampány, az évi százmilliárdból ketyegő közmédia és az ugyanennyit elégető KESMA, és maga a párt étvágya.

Hát nem egy jenki szőnyegbombázás volt ez, inkább fémpénz a kalapba, a saját lelkiismeretük megnyugtatására. Na de mégiscsak külföldi pénzből politizáltak, ez pedig hazaárulás, nem igaz? Nem.

Közelítsünk a pénz felől. Vegyünk elő egy ötszáz forintost, és tekintsük meg a rajta látható II. Rákóczi Ferencet. Róla kevesen gondolják, hogy idegen ügynök lett volna, pedig ha élt volna akkor Kocsis Máté, és a Habsburgok felkínáltak volna neki egy altányérnyalói pozíciót az udvarban, simán rávágja. Rákóczi ugyanis éveken keresztül pumpolta a francia királyt egy jó kis szabadságharc finanszírozása ügyében, és végül sikerült is összeszednie annyi mikroadományt, amivel belevághatott.

II. Rákóczi Ferenc Lipót császár alattvalója volt, ehhez képest egy másik uralkodóval boltolt, és nem plakátokra kért pénzt, hanem puskákra és lovasságra. Ennek több oka volt, az egyik, hogy nagyon nem tetszett neki az alattvalósdi, nem is tartotta legitimnek a Habsburg-uralmat, viszont tudta, hogy szép szóval nem sokra megy. A másik, hogy XIV. Lajosnak érdekében állt támogatni őt, mivel voltak bizonyos nézeteltérései Lipóttal, és ehhez jól jött egy második front a hátországban. Gurultak a Lajos-aranyak, bizony.

Kossuth Lajos a másik szabadság bukása után, emigrációban váltig azon dolgozott, hogy francia és angol segítséget szerezzen a folytatáshoz; nem tudunk róla, hogy emiatt kényelmetlenül érezte volna magát, vagy kevésbé magyarnak. És száz évvel később a felkelő magyarok amerikai ejtőernyősökre vártak, utána pedig lelkesen hallgatták az amerikai pénzből sugárzó Szabad Európa Rádiót, amelyet természetesen az akkori komcsik is nemzetbiztonsági kockázatként kezeltek.

Magyarország a világ kicsiny szeglete, elkerülhetetlenül kölcsönhatásban van kisebb és nagyobb hatalmakkal, azoknak pedig nem közömbös, mi történik nálunk. Ez egyébként jó jel; vannak országok, amelyekre már rázárták a szennyestartó fedelét. Nem meglepő, ha az amerikai kormányzat előbb eltöpreng azon, jó-e neki egy szovjet tagköztársaság Európa közepén, aztán azonosítja a lehetséges alternatívát, és megpróbálja segíteni.

Megvannak a maga érdekei Orbán Viktornak is határokon túl. Donald Trumpot ugyan csak jó szóval tudta támogatni, Marine Le Pent viszont milliárdokkal a házibankján keresztül, de idetartozik a Szlovéniában felépített populista médiabirodalom is. Neki az lenne jó, ha minél több ilyen kis hepciás, korrupt akarnok kerülne hatalomra, mert akkor nem lenne ennyire kirívó. Tesz is ezért, nem sajnálva a pénzünket. Mindenki másnak meg az ilyen alakok bukása az érdeke.

„Franciaország jóléte és érdeke, úgymond, azonos Magyarország jólétével és érdekeivel” – írta Rákóczi XIV. Lajosnak, és azóta is elő-előfordul, hogy Magyarország jóléte és érdeke egybevág a nyugati nagyhatalmak céljaival, ugyanakkor ellenkezik a helyi diktátor érdekeivel. Az elmúlt évszázadokban szinte szünet nélkül így volt.

Szóval nyugi, lehet rendes hazafi az a magyar, aki amerikai vagy brüsszeli pénzből próbál több szabadságot kivívni ennek a népnek, amely ön­­erejéből már nem képes erre. A példa azt mutatja, hogy ezzel később fel lehet kerülni a bankjegyre. Azt nem ígérem, hogy a magyar euróra is. De kísérletezni érdemes!