Népszabadság – 1986-03-17 / 64. szám

Maradni vagy elköltözni?

Hercegszántón évente átlag hatvan ember hal meg. Születik közben 20—22. 1960-ban 3890 lakosa volt a településnek, ma 2800. Tán húsz ház áll üresen a faluban, tulajdonosaik eladnák, ha lenne rájuk vevő. A kőműves és az ács most készül elköltözni, egyelőre az tartja vissza őket, hogy nem kerül gazdája a házuknak. Mindez bizonyítja, hogy a kérdéskomplexum, amit úgy emlegetünk, a települések népességmegtartó képessége, nemcsak az egy-kétszáz lelkes településeken gond, hanem az olyan, aprónak egyáltalán nem mondható falvakban is, mint a Bács-Kiskun megye déli határán lévő Hercegszántó.

Munkahely, munkahely!

A faluban minden lakóház beköthető a folyóvíz-hálózatba. Szervezett a szemétgyűjtés és -szállítás, ötszáz emberre főzhetnek a konyhán, amelyet az öregek napközije és a házi szociális gondozottak részére állítottak üzembe. A lakosság sok társadalmi munkát végez, két esztendőben is megyei harmadikok voltak a hasonló települések versenyében. Most 1200 forint településfejlesztési hozzájárulást szavaztak meg. Jól felszerelt kultúrház működik. Kisgalériát alapítottak. A fiatalok alkoholmentes klubba és alkoholtól nem mentes étterembe is járhatnak. A magyar és a délszláv iskola mellé hétközi diákotthont létesítettek, összefogásban, a helyi vezetők szervezőkészségében úgy tetszik, nincs hiány. Mitos András, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára mégis szomorú:

— Időnként fölvetődik bennem: kinek csináljuk mindezt? Nemrég még 380—400 gyerek járt itt iskolába, most alig 200.

Amelyik gyerek elvégzi az általános iskolát — kevés a kivétel —, bejár Bajára tanulni. Elvégzik a szakmunkásképzőt, gimnáziumot, hazamennének, de nem nagyon tudnak elhelyezkedni. Szántóról ingázni naponta? Van, aki vállalja. Január 1-jétőt azonban nem kötelező a vállalatoknak hozzájárulni a buszbérletek árához. A vébétitkár azt mondja, Szántó nem sokkal van messzebb Bajától, mint némelyik fővárosi lakótelep a pesti belvárostól. Innen 1500 forint a havi bérlet, és csak napi egy oda-vissza útra jogosít, onnan 170 forintért annyiszor utaznak, ahányszor akarnak. Keres a dolgozó 4000 forintot agyárban, adjon oda belőle 1500-at bérletre, mi marad neki megélni? Így aztán inkább pénzzé tesznek mindent, fölpakolnak, és elköltöznek a városba.

— Mi hiányzik Hercegszántón?

— Kifordítva a régi szállóigét: a népességmegtartó erő szempontjából három dolog a legfontosabb: a munkahely, a munkahely és a munkahely. 1960-ban 1200 embernek adott munkát a téesz, ma négyszáz állandó dolgozója van. Száznál többen dolgoznak a Bajai Finomposztó Vállalat itteni üzemében. Nincs pénzük a vállalatoknak, hogy újabb vidéki telepeket létesítsenek. Szükségük sincs rá, mert csökkent a kereslet az áruik iránt, ami pluszmunka akad, azt megcsinálják vgmk-ban. Önmagában pedig a téesz nem elég: elmehetnek a fiúk géplakatosnak, traktorvezetőnek. Ha létesítenek, mondjuk, egy tésztaüzemet, az még 15 asszonynak ad munkát. És a többiek?

Dr. Barna Gergely, a hercegszántói tsz elnökhelyettese másként vélekedik:

Minden helybeli gyereknek, aki jelentkezik nálunk, hogy majdan idejönne a téeszbe, ösztöndíjat adunk. Mindegy, milyen iskolában tanul az illető. Továbbá mindenkit fölveszünk fizikai munkára, aki csak ajánlkozik — föltéve, hogy elfogadható munkakönyvet tud fölmutatni. Három hónapos próbaidő után véglegesítjük a munkaviszonyát, ha kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással.

— Mégis olvad a lakosság.

— Szerintem ennek főként demográfiai okai vannak. Elöregedett a falu, rengeteg a haláleset. Az is igaz viszont, hogy éppen a legéleterősebb korosztály költözik el. A mi téeszünk 94—96 százalékban az alaptevékenységgel foglalkozik. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdasági munka idényjellegű. Szüretkor, almaszedéskor rengeteg emberre van szükség, januárban, februárban, főként ha az idő is rossz, nem tudunk munkát adni. Fejlesztési pénzünkből elég a műszaki színvonalunkat megőrizni, új üzemek alapítására már nem jut. Nagy gondot fordítunk a háztáji integrációra. Szántón évente 13 ezer sertést vásárolunk föl, 55—60 millió forint bevétel van belőle alakosságnak. Ez is munkaalkalom!

Túlzott igények?

Túri Antalné, az asszonybrigád vezetője azt mondja, korlátozni kéne a továbbtanulást. Ki fogja így elvégezni a fizikai munkát? Vagy majd érettségivel jönnek kapálni, almát szedni a fiatalok?

— Önök nem kívánkoznak el innen?

— Megszoktuk, nem vágyakozunk máshová. Itt nincs két-három műszak, nappal dolgozunk mindig. Szerintem az éjszakázást nem lehet megfizetni. Az iparban csak a szabadság ideje alatt maradhat ki az ember a munkából, az pedig nagyon kevés. Itt az a fontos, hogy egy évben egy férfi legalább 1500, egy nő 1000 órát ledolgozzon. Ha azt mondja előző nap, beteg a gyerek, dolga van, disznót akar vágni, Bajára menne vásárolni, elengedem. Most, a téli hónapokban a városba járunk dolgozni. Fél hétkor indulunk, délután fél ötre ér vissza velünk a busz. Akinek kisgyereke van, annak ez sem jó, hová tegye a gyereket, ha már sötéttel el kell mennie otthonról?

— Ön szerint miért vágyakoznak el a faluból a fiatalok?

— Más ez a mostani világ. Mi annak idején 31-en laktunk egy udvarban, és még ma is köszönünk egymásnak, ha találkozunk. Most még össze sem házasodnak a fiatalok, máris épül nekik külön ház, nem tűrik maguk mellett az öregeket. Régebben nem volt ennyi irigység a faluban, nem nézték az emberek, hogy a másiknak egy forinttal is, de többje van. Úgy gondolom, azért költözik el, aki elköltözik, mert nem tudja megbecsülni, ami van. Manapság túlságosan nagyok az igények.

Tehén nélkül nincs tej

Tény, hogy vannak már igények Hercegszántón is. De biztos, hogy indokolatlanok? A helybeliek kifogásolják, hogy magasabb a vízdíj, több az áramszámla, mint a városban. Hogy miért, azt nekik még nem magyarázta meg senki. A telefonhelyzet meg egyenesen tarthatatlan. Két-három éve, hogy leégett egy ház. Egy szombaton történt, mire telefonon elérték a tűzoltókat, késő volt.

— Ha éjszaka vagy hétvégén megbetegszik valaki, hogyan értesítik az ügyeletes orvost?

A tanácstitkár válaszol:

— Hivatalból az én lakásomon van az egyik éjszakai vonal. Baján tartanak központi orvosi ügyeletet. Akinek rosszul van a családtagja, eljön hozzám, ha késő van már, fölver álmomból, ha sikerül, telefonálunk Bajára. Ott fölírják a címet, aztán amikor visszajön az ügyeletes orvos, akkor a többi hívással együtt sorra keríti. Erre a rendszerre nagyon panaszkodik a lakosság, igazuk is van, de annál ez is jobb, mint ami korábban volt. Akkor minden hétvégén más község körzeti orvosa tartott ügyeletet, ha nem volt kocsija, vagy nem volt hajlandó vezetni, akkor a hívónak kellett kocsit küldenie érte.

Ha Hercegszántó az isten háta mögött van, akkor két külterületi „bolygója”, Budzsak és Hóduna pár lépéssel még attól is hátrább. Hódunára például napi két buszjárat indul, este fél nyolckor megy az utolsó. Az ottani fiatalok még a szántói moziba sem jöhetnek be, mert nem tudnak hogyan hazamenni.

Bognár József, az általános iskola igazgatója 1957 óta tanít Hercegszántón. Azt mondja, itt ugyanolyan intelligensek, tájékozottak a gyerekek, mint bárhol az országban. A pályaválasztáskor szinte tudathasadást okoz nekik, hogy mennyi lehetőség áll nyitva előttük az országban, de ebből a saját szülőfalujukban milyen keveset érhetnek el. Mozgásteret, választási lehetőséget szeretnének. A változtatásra van ugyan lehetőség, de gyakran csak azon az áron, ha elköltöznek.

— Ma nem azoknak áll a világ, akik egész életükben hűségesek az első munkahelyükhöz — érvel az igazgató. — Az jár jól, aki mer váltani, aki cserélget. Vagy helyben kellene a nagyobb választás, a teljesebb életlehetőségét megteremteni — ehhez a helyi erők már nem elegendők —, vagy muszáj belenyugodni az elvándorlásba, amelyért pedig talán már tíz-húsz év múlva nagy árat kell majd fizetni. Egy pártbizottsági ülésen úgy fogalmazta ezt meg a téeszelnök, hogy ameddig tejet akarunk inni, addig tehenet is kell tartani. Azt a tehenet pedig ötven év múlva is a faluban kell megfejni — ha lesz, aki vállalkozik rá.

Hercegszántó két iskolájában két év múlva mindössze 13 elsőosztályos kezdi a tanévet.

Tanács István