Népszava – 2007-12-10 / 287. szám

Albert Flóriánnak 1967-ben ítélte oda nagy presztízsű díját a France Football magazin

Már negyven éve nála a(z Arany)labda

Negyven évvel ezelőtt kapta meg az Európa legjobb labdarúgójának járó Aranylabdát a Ferencváros legendás 9-ese, Albert Flórián. A France Football nevű lap alapította kitüntetés közelébe a Császár előtt csupán Puskás Ferenc jutott honfitársaink közül — 1960-ban második lett Luis Suarez mögött —, őt követően viszont egyre távolabb kerültek a kitüntetéstől a magyarok. Ma pedig már olyan távol vannak egy efféle díjtól, hogy napjainkban szinte felfoghatatlan: volt idő, amikor Albert Flóriánt ünnepelte ország s világ.

Negyven év nagy idő. Negyven év alatt falak bomlottak le városrészek és államrendszerek között, negyven év alatt mindennapossá lett az űrutazás, hogy információk másodpercek alatt jutnak el a világ egyik végéből a másikba az interneten keresztül.

Mégis, az egyik legdöbbenetesebb változás talán az, hogy mivé lett ez idő alatt a magyar labdarúgás! Amikor a Ferencváros a másodosztályban sínylődik, létét kételyek övezik, meccsein nézők csak lézengenek, s hasonlóan szánalmas helyzetben van az Újpest, meg a Vasas, nehéz elhinni: az ötvenes, hatvanas, sőt még a hetvenes évek elején is olyan játékosok futballoztak Magyarországon, akiket úgy bálványoztak anno a világban, miként manapság rajongják Kakát, Ronaldinhót, Cristiano Ronaldót vagy Messit.

Albert Flórián idejében — részben neki köszönhetően — a magyar csapatok bármerre léptek színre, a mai hurráoptimizmus nélkül remélhettek győzelmet. A nemzeti csapat az 1962-es chilei vb-n a nyolc közé jutott, az 1964-es Eb-n bronzérmes lett — amiért idehaza egyáltalán nem dicsérték meg… —, a tokiói olimpián elsőként végzett. 1966-ban, Angliában szintén ott volt a nyolc között — miután a csoportmeccsek során egészen parádés játékkal verte 3-1-re a regnáló világbajnok brazilokat —, s a klubcsapok is rendszeres szereplői voltak a nagy tornák végjátékának. Ha másként nem is, a futball végett: be szép idők voltak!

Albert csaknem valamennyi nagy menetelésnek részese volt. 1965-ben speciel megnyerte a Ferencvárossal a Vásárvárosok Kupáját, s három év elteltével újfent döntőt játszott a később UEFA-kupára változtatott tornán.

Akkor már: az övé volt az Aranylabda!

1967 szentestéjén élete egyik legszebb ajándékát kapta: Boskovics Jenő, az MTI munkatársa telefonozta föl az Albert családot. Iréna sszony vette fel a kagylót: „Európa legjobb futballistájának a feleségével beszélek?” — kérdezte az újságíró. Abban az időben az ünnepélyes díjátadók nem voltak divatban, ezért Budapesten adták át Albert Flóriánnak az Aranylabdát. 1968. május 4-én a szovjet válogatottal vívott Eb-negyeddöntőt a nemzeti csapat, s a tervek szerint a Népstadionban kezelhette volna le először a legemlékezetesebb átadást, ám sérülés miatt végül a Gundel étteremben jutalmazta meg Max Urbini, a France Football főszerkesztője. „Ez az egyetlen labda, amelyet soha nem vett el tőlem senki. Bár megszerezni ezt volt a legnehezebb!” — Albert Flórián legendássá lett nyilatkozatát sokszor, sok helyütt idézték már. Második mondata vitára azért ad némi okot: a Hercegszántóról indult, pályafutása során kizárólag a Ferencvárosban futballozó Albert számára 1967 szinte tökéletesre sikerült. Kezdődött azzal: januárban Rio de Janeiróban vizitált, miután a Flamengo elnöke addig-addig könyörgött Budapestre utazva, míg ha eladni nem is adták el, három hétre kölcsönbe engedték, hadd csodálják meg Dél-Amerikában is a játékost, aki fél évvel korábban ugyan gólt nem szerzett, ám oly pompásan dirigálta a magyar válogatottat, hogy az jószerivel átgázolt a brazilokon. Hazatérve a Ferencvárossal elhódította harmadik bajnoki címét, s a hat meccséből ötöt megnyerő válogatottban ugyancsak remekelt, ráadásul decemberben — lánya után — fia született.

A Császár nevet nem hiába aggatták rá! Kiismerhetetlenül cselezett — hányszor indult meg a felezővonaltól megállíthatatlanul —, kiválóan fejelt, a kapu előtt veszedelmes volt.

Nem úgy a kezdőkörben, csípőre tett kézzel…

Bár ez a mozdulat is hozzájárult ahhoz, hogy Albert Flórián azzá legyen, akivé lett.

Az egyetemes labdarúgás egyik legnagyobb alakjává.

Varga T. Róbert

NÉVJEGY

Albert Flórián

Született: 1941. szeptember 15., Hercegszántó
Klubja: Ferencváros (1958-1974)
Mérkőzései: 537/383
Válogatottság/gól: 75/32
Eredményei:

– 4-szeres magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968)
– 3-szoros gólkirály (1960: 27 találat­tal, 1961: Tichy Lajossal holtverseny­ben 21-gyel, 1965: 27-tel)
– MNK-győztes (1972)
– VVK-győztes (1965)
– Vb-döntő társgólkirálya hatodma­gával (1962: 4 találat)
– Aranylabdás (1967)
– Világválogatott (1968)
– Európa-válogatott (1972)