Élet és Irodalom,

LXVI. évfolyam, 22. szám, 2022. június 3.

VÁNCSA ISTVÁN

Nyereségesnek bizonyult a múlt év őszén megrendezett vadászati világkiállítás, amint az mfor.hu múlt heti beszámolójából kiderül. Hozzá kell tennünk viszont, hogy nem egészen abban az értelemben volt nyereséges, ahogy azt az avatatlan kívülálló elképzeli. Az utca népe úgy gondolná, hogy egy kiállítás akkor jövedelmező, ha a kíváncsi látogatók milliói által leperkált belépti díjak a kiadások összegét messze túlszárnyalják. Szó se róla, ilyen is van, de csak ritkán, és nem elsősorban akkor, amikor a szervezők a publikumot kitömött állatokkal és az erdők-mezők kedvtelésből agyonlődözött lakóinak egyébfajta földi maradványaival gyönyörködtetik. A helyzet ugyanis az, hogy az eleven vadbarom érdekesebb és látványosabb, mint a kitömött, ha tehát utódainkat az élővilág sokszínű voltával kívánjuk lenyűgözni, akkor nyilván nem a vadászati világkiállításra igyekszünk velük, hanem az állatkertbe.

Viszont a budapesti állatkert veszteséges, vagyis a reménybeli látogatót az eleven szörnyetegek se érdeklik annyira, hogy miattuk a ligetbe családostul kicaplasson. Ha pedig ez így van, akkor miféle alapja lehetett volna annak a feltételezésnek, hogy a vadászati világkiállítás címen tervezett hajcihő nem feltétlenül totális pénzügyi kudarcnak fog bizonyulni?

Egyáltalán semmiféle alapja nem lehetett.

Kormányzatunk tehát előre megfontolt szándékkal kidobott az ablakon tizenhétmilliárd forintot, viszont ez a tény a kiállítást szervező Egy a Természettel Kft. diadalittas beszámolójának egyértelműen ellene mond.

Holott nincs itt semminemű ellentmondás.

A szervező kimutatása szerint a jegyárbevétel 239 millió forint volt, ami szép pénz, bár nem állítható, hogy a tizenhétmilliárdos kiadások összegét messze túlhaladná, másrészt pedig ezt a viszonylag szerény summát se kizárólag a vadászati világkiállítás termelte ki. A helyzet ugyanis az, hogy az Egy a Természettel Kft. a tavalyi év folyamán a négyesfogathajtó Európa-bajnokság és az eucharisztikus kongresszus szervezési, lebonyolítási és koordináló feladatait is ellátta, tehát a 239 milliót a két utóbbi rendezvény bevételei is vastagítják.

Más kérdés, hogy a cég csak a saját dolgozóinak a fizetésére több mint egymilliárd forintot, kommunikációra és a vadászati világkiállítás költségeire pedig több mint tizennégymilliárdot fordított, így aztán végképp nem érthető, hogy szerény, de tisztes haszna valójában honnan is származik.

Természetesen a gondoskodó államunk által kipengetett tizenhétmilliárdból, amit a szervező ugyanolyan bevételnek tekint, mint a jegyeladásból származót. Pecunia non olet. Az Egy a Természettel Kft. százszázalékos állami tulajdonú cég, államunk pedig százszázalékosan állami tulajdonú állam, azt csinál a pénzével, amit akar. Az övé. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy az általunk befizetett, illetve a munkáltatónktól elkonfiskált adóforintok valamilyen értelemben a mieink maradnak, holott egy frászt. Az Alaptörvény 39. cikke e tekintetben világosan fogalmaz: „Közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”, vagyis amit az állam egyszer bevett, az az övé. Alapíthat belőle vállalatot, melynek az egyetlen feladata az égig érő vascsicsergő megépítése és üzemeltetése leend, nyomhatja bele a milliárdokat számolatlanul, majd kimutathatja, hogy az égig érő vascsicsergőnél jövedelmezőbb beruházás nincs, nem volt, sőt el se képzelhető.

De mi a fészkes fenéért kéne égig érő vascsicsergő a mi államunknak, konkrétabban fogalmazva, mért kell neki vadászati világkiállítás, más néven Semjén, megint más néven KDNP, mire való ez az egész hóbelevanc? Olyan kérdés ez, amin sokan és régóta töprengenek, de mindhiába, holott a megfejtés itt van az orrunk előtt.

Ferenc József vadászott, Horthy vadászott, Rákosi vadászott, Kádár vadászott. Orbán nem vadászik. Volt egy legalább száznegyven éves folyamatosság (valójában jóval több, hiszen az egész Habsburg família szenvedélyes vadász volt a kezdetektől), az alattvaló tehát megszokta, hogy uralkodónk a haza legjobbjainak társaságában az erdőket járja, és hatalmasan durrogtatván rengeteg ártatlan barmot lemészárol, aztán egyszer csak jön egy nyikhaj, aki inkább a labdát rúgná, vadászni ellenben átall. Milyen uralkodó az ilyen?

Orbán átlátta a problémát, és a megoldásra is azonnal rálelt. Kell egy puskás bohóc, aki a haza atyja helyett és nevében fog lövöldözni. A jelölt ott volt az orra előtt, már amikor nem Isten öldöklő angyalaként szálldosott a levegőégben avval a céllal, hogy lappföldi parasztemberek háziasított rénszarvasait gyilkolássza. Semjén és pártja ennyire képes, ez viszont bőven elég ahhoz, hogy kormányzatunk cukiságindexe hétköznaponként a világűr széléig emelkedjen, vasár- és ünnepnapon pedig annál is magasabbra.

Mellesleg a vadászati világkiállításnak hivatalos tortája is volt. Készítésére a tápiószecsői Hisztéria Cukrászda kapott megbízatást.