Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 13. szám, 2022. április 1.
VÁNCSA ISTVÁN
Gáspár Győző, zenei életünk egyik kiválósága párttagságért folyamodott, a Párt pedig a megfelelő tagfelvételi procedúrát követően minden bizonnyal befogadja őt, mert tudván tudja, hogy a kérelmező törvénytisztelő, hótiszta lelkiismeretű, nemzetéért aggódó, mélyen vallásos hazafi, tehát pontosan az az ember, akire a Pártnak a mostani vészterhes időkben szüksége van. A média jóvoltából tanúi lehettünk az aktust felvezető előjátéknak is, láthattuk a jeles művészt a Békemenet első sorában acélos léptekkel és örömtől sugárzó arccal haladni a szebb jövő felé, a művelt és érzékeny publikum pedig már ekkor megsejtette, hogy lesz folytatás, és ráadásul olyan, aminek mindannyian örülni fogunk. És csakugyan, kulturális életünk e gyöngyszeme most hétfőn megtette az első lépést annak érdekében, hogy a Párt tagjai közé avanzsáljon. Ebben segítségére lehet az a körülmény, hogy osztályharcos tapasztalatokban nem szűkölködik, 2006-ban ringbe szállt Nógrádmegyer polgármesteri székéért, de a megkapott harminchét szavazat a sikerhez kevésnek bizonyult. Minden kezdet nehéz, ám ez nem csüggedésre, hanem csakis bizakodásra adhat okot.
Élete küzdelmesen alakult, kapcsolata az adóhatósággal nem mindig volt problémamentes, emiatt tíz esztendeje már ott tartott, hogy visszavonul, ezt a Muzsika TV Dallamokon át című műsorában be is jelentette. „A gyerekkori álmaimnak lettem áldozata. Az ártatlan gyerekkori vágyaimnak. Ugyan melyik gyerek nem álmodozik? Mindenki. Én gyerek maradtam, nem tudtam még felnőni. (…) Így búcsúzom tőletek” – mondta, a nézőket pedig egy emberként rázta a zokogás.
A folytatást e helyt még csak vázlatosan se tudjuk ismertetni, művészünket és hitvesét először börtönbüntetéssel fenyegették, majd pénzmosással, költségvetési csalással és más effélékkel vádolták meg, közben neve a NAV adóslistájáról úgyszólván le se került. Történt mindez az ő gyerekkori álmai miatt. Rajongóinak egy idő után avval kellett szembenézniük, hogy a NAV elárverezteti a művész bútorait, sőt a jakuzzit is, aminek az árát egy élet munkájával kuporgatta össze. Ez már nekünk, érző lelkű kívülállóknak is sok volt, a feloldásra pedig két teljes évet kellett várnunk kétségek között hánykolódva, tanácstalanul.
Közben az adóhatóság is gondolkodott, és a jelek szerint nem hiába, 2019 júliusában ugyanis újabb, immár minden ízében megalapozott, józan és bölcs állásfoglalással állt elő. Eszerint Gáspár Győző nem adócsaló, soha nem is volt az, hanem ezzel szemben gáncstalan, erkölcsös, istenfélő hazafi. Más kérdés, hogy hősünk ellen a Nógrád megyei főügyészség rögtön ezután vádat emelt, hogy miért, az nem is kérdéses. A művész ártatlan gyerekkori vágyai miatt.
Da capo al fine, viszont minden rosszban van valami jó. G. Gy. ezen a ponton ébredhetett rá, hogy neki a Pártot kell erősítenie, a Pártnak pedig őt. Az se kizárt persze, hogy a Párt volt a kezdeményező, de nem azért ám, hogy ily módon roma szavazókat csábítson magához, hanem általános szívjósága és a művész iránti olthatatlan rokonszenve miatt. A papírmunkát Budai Gyula örökös elszámoltató abszolválta, történetesen épp a Külügyminisztérium épületében, persze az ellenség ebbe is belecsimpaszkodik. A minisztérium állami épület, nem pedig pártiroda, mondják, ám evvel most nem foglalkozunk. Akinek egy csepp esze van, az tudja, hogy ebben az országban minden a Párté, a járda mellett heverő kutyaszart is beleértve, másfelől pedig került már ember a sóbizniszből külügyi szolgálatba, ergo még kerülhet is. Főkonzulnak Gáspár Győző pompásan beválhatna, sőt nagykövetnek is akár. Nemzetközi megítélésünkön ő már csak javítani tud.