A Kutyapárt-frusztráció

Magasra csaptak az indulatok, amióta nyilvánossá vált, hogy a Kétfarkú Kutya Párt nem hajlandó részt venni az ellenzéki összefogásban, és önállóan akár 80 körzetben is fog képviselőjelöltet állítani. Ellenzéki oldalról elképesztő szemrehányások láttak napvilágot a közösségi médiában. Ezekben már előre megfogalmazódik az a vád, hogy az ellenzék esetleges kudarcáért a Kutyapárt is felelős lesz.

Nézetem szerint itt súlyos tévedésről van szó. Mielőtt azonban gondolatmenetem folytatnám, el kell árulnom: eddig nem szavaztam a Kutyapártra, és a 2022-es választáson sem tervezem ezt.

Ennek ellenére méltánytalannak, sőt kontraproduktívnak tartom azokat a vádakat, amelyeket a kutyákkal szemben megfogalmaznak.

Először is le kell szögezni, hogy a Kutyapárt az egyetlen olyan politikai formáció, amely valójában nem saját programjának hanem a többi párt élethazugságainak köszönheti népszerűségét, sőt deklaráltan ezért jött létre. Kovács Gergő megfogalmazásában: „A párt célja élvezhetővé tenni a választási kampányt a szavazók számára, illetve idegesítővé a politikusok számára. A párt célja, hogy a Magyarországon a rendszerváltás óta a politikát meghatározó pártokat parodizálja, bemutassa valós arcukat, gátolja korrupt tevékenységüket, és alternatívát kínáljon a kiábrándult szavazóknak a pártválasztásukhoz.”

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy olyan politikai helyzetekben, amelyekben volt vállalható jelölt, a Kutyapárt nem is indult el – például Zuglóban, ahol Hadházy Ákost támogatták.

Azok tehát, akik a kutyákat hibáztatják, az okozattal foglalkoznak az okok helyett.

A kutyák azért tudnak az ellenzéki összefogás dacára is népszerűek lenni, mert Tóth Csaba még mindig az MSZP zuglói elnöke, az 1956-ot ellenforradalomnak nevező Havas Szófia több tisztséget is betölt a szocialista pártban, a kispesti drogos szocik háborítatlanul ülnek helyükön, Gréczy Zsolt most is a DK-t képviseli, az offshore-botrányba került DK-s képviselőjelöltet Dobrev Klára máig vállalhatónak tartja, a saját állítása szerint oktatáspolitikára specializálódott Kunhalmi Ágnesnek éveken keresztül még diplomája sem volt, és a középfokú nyelvvizsgát is csak nagy nehézségek közepette sikerült letennie.

A sor hosszan, sajnos nagyon hosszan folytatható lenne, és más pártok is szerepelhetnének még rajta.

Azok, akiket ezek a jelenségek taszítanak, bizonyára mérlegelni fogják azt, hogy ezek dacára is megéri-e leváltani az ellenzéki összefogással a NER-t. Egyetértek azokkal, akik súlyos tévedésnek tartják azt a szemléletet, amelyik a mai ellenzék hiányosságait és a NER-t azonos szintű problémának nevezi. Sokak szerint a Kutyapárt ennek a szemléletnek a legfontosabb terjesztője, és ezért demoralizálja az ellenzéki együttműködést.

Ez lehet, hogy így van, azonban látni kellene az érem másik oldalát is, amiről eddig senki nem ejtett szót.

Magyarországon az ellenzéki érzelmű állampolgár egészen a legutóbbi időkig sokszor többé-kevésbé kétes hitelességű ellenzéki pártok fogja volt. Egy választókerületben egy-egy párt a valóságban jó ha 50-100 taggal rendelkezik, és sokszor csak igen jóindulatú feltételezés mellett állítható csak az, hogy a választókerületi pártvezetés a tagságot és nem saját magát képviseli – vagy ne adj isten maga hozza létre tömeges beléptetésekkel azt, mint ahogyan a jelenség az MSZP történetéből már régóta ismert.

Az a politikai verseny, amely elvileg szükséges lenne ahhoz, hogy a vállalhatatlan politikusokat ne is jelöljék, a pártokon belül nagyon sok esetben nem valósult meg.

Az ellenzéki összefogás miatt pedig a helyzet annyiból még romlott is, hogy a különféle – egyébként érthető és szükséges – különalkuk miatt a pártok jelentős mértékben szabad kezet kaptak. Attól kezdve pedig, hogy az előválasztás eldöntötte a helyi jelöltek kérdését, az érintetteknek már végképp nem kell teperniük a nyilvánosság előtt azért, hogy népszerűek lehessenek, hiszen a választás alapkérdése nem az adott személy képességeire, hanem az adott politikai táborra irányul. Egyszerű szavakkal: ellenzéki választó válassza a neki felkínált ellenzéki jelöltet és kész.

Akkor is, ha történetesen Caligula lovát indítják kerületében ellenzéki színekben.

Ebbe a történetbe a Kutyapárt nem tudna bezavarni akkor, ha az ellenzéki jelöltekkel ne lennének súlyos gondok. Azok, akik antikapitalista, anarchista vagy más megfontolásból kutyapárti szavazók, amúgy sem szavaznának sem az ellenzékre, sem a kormánypártra. Az ilyen szavazók létszáma azonban Magyarországon nagyon kicsi. A tipikus kutyapárti szavazó a szó szoros értelmében protestszavazatot ad le.

Azt jelzi a regnáló kormánypárti és ellenzéki politikai elitnek, hogy mindkettőből elege van. Ezt a szemléletet lehet ugyan kritizálni, de stratégiai hiba nem észrevenni, hogy Márki-Zay Péter csak az előválasztásba 200.000 új szavazót tudott behozni, akik minden bizonnyal egy Dobrev Klára vezette listára nem lettek volna hajlandóak leszavazni, amiből az is következik, hogy ők potenciális kutyapárti szavazók lehettek volna.

Ebből a szempontból a Kutyapárt legnagyobb támogatója ellenzéki oldalon Dobrev volt, mert az ő esetleges listavezetése biztos tömegesen motivált volna ellenzéki szavazókat arra, hogy egy Gyurcsányné vezette és általa is dominált listából ne kérjenek. Ez a düh pedig a kutyákat lendíthette volna át jó eséllyel az 5 százalékos küszöb felett. A probléma másképp is megfogalmazható:

tömeges választói igény van arra, hogy jelenjen meg végre egy új, civil hátterű politikai erő is, vagy legalább olyan politikai szereplő, aki nem járatta le magát.

Ha az ellenzéki összefogás ennek az igénynek kínálati oldalára egyáltalán nem reagál, akkor a kereslet bizony máshoz fog fordulni. Még nem késő ezen elgondolkodnia azoknak, akik az ellenzéki közös lista összeállításán munkálkodnak.

Közhely, hogy a politikus-lét is egyfajta szakma. Jó esetben ennek művelése a pártok vezetőinél el is éri vagy meghaladja azt a színvonalat, ami más szakmákban is elvárt. Sokszor lehet azonban az embernek az az érzése, hogy bizonyos személyek csak azért politikusok, mert semmi máshoz nem értenének. Kormánypárti és ellenzéki oldalon a leginkább szánalmas kreatúrák azok a személyek, akiknek életükben a politizáláson kívül egy komolyan vehető, becsületes foglalkozása sem volt, és ezért teljesen a politikusi életforma, ezen belül mindenható pártvezetőjük kiszolgáltatottjai.

Ebből a szempontból Szijjártó Péter és Vadai Ágnes között nincs különbség. Ezekből a hivatásos politikai csimaszokból, akik pártjuk teljesítményétől függetlenül, leválthatatlan mamelukokként vannak bebetonozva az ország politikai közéletébe, sokaknak végtelenül elege van.

Éppen ezért nem a Kutyapárttól, hanem egyes ellenzéki politikusok vállalhatatlan viselkedésétől kellene félni.

Amennyiben a választáskor az ellenzéket csupa feddhetetlen ember képviselné, akkor a kétfarkúak nem kapnának szavazatokat. Őket hibáztatni azért, mert az ellenzéki pártok egy része mind a mai napig rendszerben tart olyan személyeket, akiknek már régen le kellett volna lépnie a politika színpadáról, fogalmazzunk úgy: méltánytalan. Annak, akinek az ország politikai jövője fontos, inkább hálásnak kellene lennie azért, hogy van Kutyapárt, mert a jelen politikai helyzetben már nem sok olyan erő maradt, amely arra kényszerítheti az ellenzéki politikusokat, hogy normálisan viselkedjenek.