56. A dinnyeszezon margójára

56.1. Dinnyekultusz és dinnyevallás a XX. századi nagykun izében

56.1.1. Kelletett nekem temetni: átmenetileg kvázi-Phoenix-madárként támadt föl poraiból a hamvában holt nyár. Amikor e sorokat untitled documentra vetem (azaz szeredáról kis híján csütre virradó éjjel fél egy tájban) 21,5 fok Celsiusig kúszik föl a hőmérő higanyszála, és akkor a Fahrenheitről még nem beszéltünk! Visszaforgott az időjárás kereke. Júliusig. Köszorbán.

56.1.2. Ebből az alakomból én is rükvercbe tenném szellemem (egyre dicsőbb!) borostyánlótetűs sebváltóját, és csúsztatott kuplunggal visszaaraszolnék (araszolnák) a dinnyeszezonra. Nem, nem keverem a dinnyefazonnal.

56.1.3. Tudniillik a görögdinnye, mint neve is mutatja, Hungarikum. Afrikából származik, miként a szintén hungarikum migránsok, erre utal a neve is, mint már mutattam. Egyébként termesztéstechnikailag zöldség, de ezen senki ne akadjon fenn. A paradicsom és a paprika meg gyümölcs. De ennek az égvilágon semmi értelme.

A magyar Alföld ékszere és csemegéje. Éppen úgy, ahogy a kecsege.

56.1.4. Meg köll mondjam ceterum censeóilag is: remek dinnyeszezonom volt. Tényleg. Párját ritkította. Köszorbán. Gyurcsány alatt ilyen nem volt. (Karácsony meg 99 százalékban Gyurcsány, viszony karácsonykor nincs dinnye. Vagy mosmár van, de minek.)

Ennyi dinnyét, és főleg: jó dinnyét, régen ettem. Köszorbán.

Gyerekkoromban dinnyéztem utoljára ekkorákat.

56.1.5. És ezért hoztam szóba a dolgot igazából. Mert a dinnye valahogy kultikus gyümölcs mifelénk. (Szűk családi körben.) Más gyümölcs körül sosem volt ekkora felhajtás, nem volt ekkora áhitat, nem voltak sztorik. A dinnye misztérium. Titkok, szertartások, hagyományok.

56.1.6. Alföldi gyerekkoromban a nyár első fele a dinnye várásával telt. Alig vártuk. Többnyire nagymamám biciklijét érkezett, a szolnoki piacról, és hevesi volt. Hevesinek volt muszáj lennie. Mindig azt hittem, hogy Heves megyei esetleg Heves községből (akkor még nem volt város) való, pedig ez a fajtája: Hevesi.

Ültünk a teraszon, már ebéd után, műanyag piroskockás terítő, készülődő böglyök és darazsak, jön a dinnye. Vajon milyen lesz? Ez reccsen a vágásnál, magától hasad, biztos jó lesz. Utólag nem is értem, mi volt ennyire titokzatos, hiszen akkoriben még lékelték a dinnyét. Fiatalabbaknak: a kereskedő úgy adta el, hogy vágott bele egy ék alakú léket, azt meg lehetett kóstolni. Ha ízlett, vitted. Ha nem, akkor nem tudom már, mi történt. Nem emlékszem a rendszerre. Az biztos, hogy a lékelés előtti kiválasztásnak is volt tétje. Tehát tapogattál, ütögettél, kongattál, hogy olyan dinnyét válassz, ami aztán jónak bizonyul a lékteszten is.

56.1.7. Jut eszembe: 2011 nyarán szegedi horgász barátunk, Hopp Béla fizikus és csapata komoly tudmányos apparátussal igazolta, hogy van értelme kopogtatni: a kongó, mély hangok és az érettség között kimutatható az összefüggés. Akkor cikket is írtunk róla az Indexen, most azért sem azt linkelnem, nem akarnék hiperhivatkozás szintjén sem érintkezni azzal az izéval. Viszont megjelent az SZTE hírlevelében is.

56.1.8. Ültünk az asztalnál, nyakig ragacsosan, versenyt ettünk a darazsakkal. Mi, gyerekek különösen ádáz és nagyon fárasztó harcot vívtunk a magokkal. Pedig a Nők Lapja hátsó oldalán (Heted hét országból), ahol csak képek és néhány sor aláírás volt, már olvastam, hogy a Szovjetunióban kinemesítették a mag nélküli dinnyét. Hova fejlődik a világ! Szédületes. Szojuz-Apollo, atomtengeralattjárók, mag nélküli dinnye. Mi jöhet még? És mindig előkerült persze egy sztori valami flúgos rokonról, aki sosem szedte ki a magját, hanem mind lenyelte.

A dinnyét ez is megkülönbözteti a többi gyümölcstől: hogy sztorizós. Meséltet. Nagyapám minden nyáron legalább egyszer elmesélte, hogy hogyan loptak dinnyét legénykorában, valahol Óballa vagy Tiszapüspöki környékén. Rohantak a földön hónuk alatt a dinnyékkel, nyomukban a csősz a sós puskával, a szakadt partról behajították a dinnyéket a Tiszába, és ugrottak utánuk fejest, aztán, ahogy a vízlilabdázók, gyorsúszásban maguk előtt terelgetve, fejjel böködve úsztak át a túloldalra a dinnyékkel. Én sokáig nem értettem, hogy maradhat fönn az a hatalmas, dögnehéz dinnye, amikor én a Damjanich uszoda 1,10-es medencéjében alig tudtam fönn maradni, pedig személyesen Hasznos Pista bácsi dirigálta, hogyan kell kapálózni.

Nagymamám meg mindig azt mesélte el, hogy gyerekkorukban félszemmel hunyorítva méregették a dinnyeszeleteiket, minden szeletnek egyformának kellett lenni, mert ha nem, akkor kitört a hiszti. És rengeteg gyerek volt, tehát tuti volt az őrület. És ami még mindig előkerült, hogy gyerekkorukban, Törökszentmiklóson kenyérrel ették a dinnyét és a szőlőt is.

És ezek a történetek, a fogazott késekkel, a szekrény tetejéről vartyogó NDK rádióval (vízállásjelentés, magyar nóta), mindennel, itt vannak azóta is, midnen dinnyémben. Ezeket eszem.

Egyebet nem tudom mondani, kérem, kapcsolja ki!

56.2. A jelölt

Kicsit meglepődtem, hogy Orbán Merkely Bélát indította az ellenzéki előválasztáson. Tele van vele plagátolva az ország. A műkő működik.

56.3. Cini, cini muzsika

56.3.1. Zalatnay Cini megállította Gyurcsányt és Karácsonyt. Nem baj, persze, úgyis meg akartak volna állni. De úgy igazán szép kerek a történet, hogy a művésznő júliusban kapott tízmillió forintot Kásler miniszter személyes döntésével némi koncertezésre. Ahogy kell. És ahogy már kapott Balogh alatt is hármat. És ha nagyon kutartgatnánk, találhatnánk még, nyilván. Dehát, miért ne kapott volna? Annyian kapnak. Szinte mindenki. Lassan az egész könnyűzenét az állampárt finanszírozza. (Teljesítve ezzel a magyar művészek örökös álmát, miszerint az állam lesz szíves őket minden körülmények között eltartani. Sőt: jól tartani.)

Mennek az állami pénzből illegálisan (kampány!) finanszírozott előválasztási Haccacárék, megy bazseválni, aki él és mozog, nyalja az állami (illegális) pénzt fölfele. Ezt kapjuk.

56.3.2. Orbán kormányzásának elején néhány mohó holdudvaronc hiányolta a kultúrpolitikát (értsd: a megfelelően zsíros melókat), eltelt tíz év, észre sem vettük, de kultúrpolitika megjött, sőt, lassan mindenhová leszivárog (inkább: zúdul) az állampárttól kifolyatott, hol lopott hol kevésbé lopott pénz. Ha rádiót teker az ember, mindenütt az ő hangjuk szól. Ha podcastokat böngész, minden második mögött ott az állami pénz.

Lesz itt még sok-sok Tóth Gabi meg Cini, tessenek meglátni!