Hit, remény, gyűlölet

A csicsergés, a sárdobálás, a propagandaszólamok, a miniszterelnök szakálla körüli népünnepély: ez a vihar előtti csend. A vihar pörögve, kecsesen közeledik, pályája kiszámítható. Ide fog érni. Magyarország olyan brutális csapások elé néz, amilyeneket évtizedek óta nem látott. A büszkén megőrzött jó magyar forint mélyrepülése, a munkanélküliség, a bedőlt hitelek, a megfizethetetlen megélhetés, a bűnözés – és mindebből az emberi tragédiák.

Ideje megtervezni, hogy kit gyűlöljünk mindezért.

Na ja, ez csúnya, cinikus dolog, de hát valakinek az urológián is kell dolgoznia. A válság frusztrációt hoz, sebeket, fájdalmat, és vele gyűlöletet. Ennek irányítása politikai feladat. Ne legyen kétségünk: a kormány már rajta van.

Így volt ez az első világháború utáni nyomorban – ebből nőtt ki a fasizmus többek között –, és így lesz most is. A fasizmus nálunk életképes, csak tápoldatozni kell. Megvannak a bejáratott ellenségek. Brüsszel, Soros, űrzsidók, ellenzék, és persze a szemét ukránok, akik nem vágták magukat hanyatt Oroszország Apácska előtt. Mind elő fog kerülni, abban a reményben, hogy az éhséget, a hideget, a nélkülözést rájuk lehet kenni.

Ez destruktív gyűlölet lesz, mert nem járul hozzá az ország sorsának jobbra fordításához.

Mit tehet mindenki más? Próbálhatunk a gyűlölet helyére szeretetet csempészni, megölelni bárkit, akinek fáj. Ez is fontos, de a hatása elenyésző. Itt az aszályról se hiszik el, hogy természeti jelenség, inkább megrohamozzák a jégelhárító állomást. Az indulatok itt lesznek velünk, akár tetszik, akár nem. Gondoljuk végig inkább hideg fejjel, kit érdemes gyűlölni ebben a társadalmi csődben, ami vár ránk.

Hm, na vajon kit is. Be lehetett volna vezetni az eurót tizenkét év alatt? Igen. Akkor a vágtató infláció felelőse már meg is van. És senki más nem felelős a magyarok képzettségéért, egészségi állapotáért, szigeteletlen házaiért… tizenkét év után már csak a ködbe lehetne visszamutogatni, nincs is értelme felemelni a mutatóujjat.

De ezek bonyolult összefüggések, és akit éppen kidobnak az otthonából vagy a munkahelyéről, az nem óhajt árfolyamgrafikonokat egymásra helyezni, és hümmögni fölötte. Hús-vér bűnösöket akar, a jegybankot nem tudja utálni. Orbánék sem képletekre fogják csibészeltetni őket, hanem Sorosra és libernyákokra.

A gyűlölet legalkalmasabb tárgya Magyarországon nem más, mint az új úri osztály. Azok, akiknek tökmindegy, hogy aszály, államcsőd vagy hiperinfláció égeti-e fel az országot, mert mindig jól járnak. És nem azért, mert okosabbak, ügyesebbek, kreatívabbak – nem, egyikük sem találta fel a Windowst vagy a Rubik-kockát. Parragh László nem zseniális vállalkozó, hanem útonálló, aki állami erőszakkal sarcot szed, amivel sosem számol el, és nyugodtan költheti aranyórára.

Egyszerűen csak lopnak. Azoktól, akiket éppen kidobnak az otthonukból, munkahelyükről, satöbbi.

Ez a here társaság kiváló célpont, és senki sem fogja sajnálni őket, hiszen annyira alávaló emberek, hogy egymást is joggal utálják. Őket érdemes a célkeresztbe állítani. Sokan vannak, szóval célszerű egyelőre egy kártyapaklira valót leválogatni.

Nézd! Ő az egész életed árát hordja a csuklóján! Nézd, neki kastélyai vannak és szállodái! Nézd a pöffeszkedő püspököt, a propagandistát, a lélegeztetőgépekkel seftelő minisztert! Neked azért van válság, hogy náluk soha ne legyen. És nem az a baj, hogy vannak jövedelmi különbségek. Hanem hogy nekik azért telik rá, mert ellopták tőled és a gyereked szájából.

Kártékonyságuk kézzelfogható, húsbavágó. Amikor megint száz forinttal drágább lesz a kenyér, az miattuk van. Az ő gátlástalan tolvajlásuk miatt nem jut az ország forráshoz, mert odakint az űrzsidók nem hülyék, hogy piranhák közé dobálják a pénzt. Neked, barátom, odaadnák, csak az a gond, hogy ezek a piócák elnyelnék, mielőtt végigfutna a dróton.

Nélkülük enyhébb lenne a válság, nélkülük kevesebb lenne a nyomorgó, a munkanélküli, a koldus, az éhező, a betörő. Létezésüknek csak kára van, haszna nincs. Az elitellenes közhangulat mindenütt felüti a fejét, ahol baj van. Az már legyen az állampárt gondja, hogy a nagyurak egytől egyig az ő kutyáik kölykei.

Ti dolgoztok, ők lopnak – így szólt a Jobbik plakátja 2017-ben, a boldog békeidőkben, amikor a nélkülözés legfeljebb távoli falvakat és külvárosokat sújtott. A plakátot kivezényelt közteresek tépkedték le, annyira felszívta rajta magát a kormánypárt. Pedig csak most jött el az ideje igazán.

Konstruktív, tisztító, igazságos gyűlölet. Olyan ez, mint lakatlan földre vezetni az árvizet, vagy ott robbantani a kiásott bombát, ahol ártatlanokat nem veszélyeztet. A víz közeleg, a bomba robbanásra kész. Csak lesz-e elég vízkormányos és tűzszerész, és kik lesznek azok?