Koldusopera

Légyszi, te, mocskos, elembétékú Európa, adjál már egy kis aprót! Jók leszünk, hogy rohadjál meg, eskü! Vonatra kell, higgyed el. Bicskéig!

Magyarország olyan jól teljesít, hogy jár neki az úszógumi. Állítólag jól haladnak a tárgyalások. Ez bizonyára aggasztja a kormánypárti tábort, hiszen ők még két hete abban voltak, hogy az Unió a gyermekvédelmi törvény miatt packázik. Ha a tárgyalások haladnak, akkor nyilván Varga Judit és Navracsics Tibor magyar gyerekeket adnak el darabonként a kutyafejű európaiaknak. Érdekes lenne egyszer belenézni egy ilyen polgártárs agyába, és megfejteni, mi kavarog benne. Azt gyanítom, hogy ennyire nem ostobák, hanem úgy gondolkodnak, hogy nincs ugyan értelme annak, aminek épp tapsolnak, de bizonyára vannak a még náluk is sötétebbek, és azoknál működik. Egyszer majd rájönnek, hogy végig ők voltak azok a debilek, akiket elképzeltek. Kérdés, hogy akkor mihez kezdenek, mert az eddigi lelkes tapsikolással elérték, hogy ne nagyon legyen alternatíva. Pedig kéne, mert Orbán Viktor képességei eddig tartottak.

A tájékozott, európai magyarok pedig tudták eddig is, hogy a kormány hazudik; az uniós feltételek elérhetők voltak, ismertette őket a sajtó – a fideszes lapok nem, de hát így lehet megkülönböztetni sajtót a szeméttől –, világos volt hónapok óta, hogy mi a kotta. Például nem kéne annyit lopni.

A tárgyalások haladásáról lelkesen számolnak be ispánok és ispánasszonyok. Magyarország nagyvonalúan vállalja a feltételek teljesítését. Visszaszorítják az egyszereplős közbeszerzéseket, bíróságon támadhatóvá teszik Polt Péter bűnpártolásait. Lesz továbbá energiafüggetlenség, valamint társadalmi konzultáció a statáriális döntések helyett.

Európa, ha egy csöpp esze maradt, ebből egy szót se hisz el.

Vajon lehet-e tovább lopni, ha meghívnak még két pályázót Orbán Viktor veje mellé? Na? Van ötlet? Kedves európaiak, alakítsatok hatfős csoportokat, vegyétek elő a firkafüzetet, és gondolkodjatok közösen. Hogyan jut el a nyuszi mégis a répához? Ugye, hogy van megoldás? Nagy ám a család!

A társadalmi konzultáció már kidolgozott tétel. A vállalás bejelentésével egy időben nyújtották be a kisadózók tönkretételéről szóló törvényt, ezt egy nap alatt verik végig a parlamenten, és természetesen nem kérdeztek meg senkit, akit érint. Közöttük kisadózók nincsenek; ha mégis körön belülre kerül egy műkörmös, másnap nagybirtokosként ébred.

Na, ennyire vehető komolyan a fogadkozás. Orbán már megint arra készül, hogy eljárja a pávatáncot, amíg megjön az utalás, aztán folytatja, ahol abbahagyta. Európát mélységesen megveti és lenézi, úgy tekint rá, mint ragadozó rablógyilkos a turistára. Amit most felajánl, azon ő nem veszít semmit: egy részét helyből nem tartja be, a többi formaság, amit vidáman kijátszik, ahogy mindig.

Az Európai Unió helyében én nem adnék egy vasat sem, amíg teljhatalmának – és korrupciós potenciáljának – kézzelfogható lebontását nem bizonyítja. A követendő példát a leszerelési egyezmények mutatják be. Azok se becsszóval meg ígéretekkel működnek, hanem az érintett hatalmak nemzetközi megfigyelők és műholdak szeme láttára szétvágják a rakétáikat, és akkor lehet tudni, hogy ennyivel kevesebb van nekik. Persze Európának az ilyesmiben nincs sok tapasztalata, de vehet leckéket Amerikától.

Viszont nem vagyok az Európai Unió helyében, sajnos. Nemcsak azért sajnálatos ez, mert velük szemben tudom, hogy Orbán csak az erőből ért, és hogy most végre kényszeríthető. Hanem azért is, mert az én hazám és az én pénzem megy tönkre ebben a meccsben – és akkor megy tönkre igazán, ha a miniszterelnöknek sikerül átvágnia őket újra.

Orbán zsákutcába kormányozta Magyarországot. Mentőöv nélkül megállíthatatlanul süllyedünk, előbb az inflációba, aztán az elszegényedéssel járó összes többi zűrbe. Kivagyi parasztkodásával és korrupciójával felélte hitelét, szolipszizmusra szoktatott népe elhitte neki, hogy a Magyarországon kívüli világ nem számít. Ezzel a mesével eteti őket a mai napig – de az Európai Parlamentben is olvasssák a Magyar Nemzet vezércikkeit, és pontosan tudják, ki beszél azokból.

A magyar párhuzamos valóság felszámolása nélkül felesleges megállapodni bármiben. Hazugság lesz maga az egyezség, és hazugság a tálalása. A Bizottság ajánlásairól, feltételeiről az ország kétharmada nem tud semmit. Az Unió most sok mindent kikényszeríthet, de a legfontosabbról szó sem esett eddig: elmondani a magyaroknak, miről szól az egész.

Ha valódi, fájdalmas engedményt akarnak, ami Magyarországot visszavezetheti az európai népek közé, akkor nem törvényeket kérnek, hanem a mikrofont. Napi tíz perc műsoridőt a közmédiában. Azzal nem vagyunk beljebb, ha az Orbán-család többi cége is beszáll a lopásba. A buborék meglékelése viszont halálos veszélyt jelent erre a szemfényvesztésből épült rezsimre – nem véletlenül esküdt ellensége a sajtószabadságnak. Mindegy, mit tesz Európa, ha Orbán mondhatja el a sztorit. De amint más is szóhoz jut, látni fogja a nép: ez nem a legjobb ajánlat, csak egy nagypofájú lúzer.