Debrecennek volt egy vize

„Jó minőségű a termőföldünk, festői szépségű a Duna-partunk, tiszta a levegő, a községben teljes körű az infrastruktúra – békességben szeretnénk itt élni!” – olvasható Iváncsa község honlapján, miközben valamennyi érintett, sőt hovatovább az egész ország tudja, hogy a tiszta levegőnek meg ennek az egész idillnek mindörökre befellegzett. És nem csak Iváncsán. Akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk, hirdette meg kormányzatunk pár évvel ezelőtt, amikor a kocka már el volt vetve, azaz le voltak rakva a környezetpusztító gyáróriások alapkövei, a tárgyban érintett önkormányzatok zöme pedig fülét-farkát behúzva hallgatott. Részint mert az ő véleményüket a kutya se kérdezte, részint mert előre sejtették, Göd példáján pedig a gyakorlatban is tanulmányozhatták, mit tud elérni az önkormányzat, amikor a tárgyban érintett lakosság érdekeit képviselve a Karmelita kolostor ellen fenekedik. Magamagát kaparja el vele annak ellenére is, hogy nincs egyedül, vannak sorstársai, sajnos egyre többen, és elvben akár össze is foghatnának, de hogy ennek mekkora esélye van és milyen eredménye lehetne, az többé-kevésbé tudható.

Iváncsa honlapján a befejezéséhez közeledő gigantikus beruházásról gyakorlatilag egyetlen szó se esik, aki kíváncsi, a neten tájékozódhat. Magyarország legnagyobb zöldmezős fejlesztése (értsd természetpusztítása) valósul meg a falu mellett közvetlenül, százharmincezer négyzetméternyi beépített terület, az infrastrukturális beruházások költségeit pedig a magyar adófizetők állják. Százmilliárd forintot biztosan, bár lehet az több is, a végösszeg pedig nyilván jóval magasabb lesz, ám emiatt fölösleges szomorkodnunk, minden fillér a legjobb helyre, a Mészáros család cégeinek bankszámláira érkezik. A huszonkét óriási épületből álló komplexum felhúzását nemzetünk másik nagy szülötte, Garancsi István vállalta magára nyolcvanegymilliárd forintért, ami sok pénz ugyan, ám ez is egy jó magyar ember magyar bukszáját fogja vastagítani, úgyhogy efelől is nyugodtan alhatunk. A vízközművek fejlesztése viszont megint csak Lőrinc barát teendőit sokasítja húszmilliárdért, a szennyvízelvezetés pedig tízért. Sok munka, nagy felelősség az egyik oldalon, szerény, de tisztes haszon a másikon, ahogy illik.

Különleges gazdasági övezet is lesz, ez se újdonság, kormányunk az első ilyet Gödön hozta létre. Nem azért, hogy jutalmazza a várost, hanem hogy szankcionálja. Göd rebellis település, ellenzéki önkormányzatot választott, azaz büntetést kell kapnia, persze nem haragból, hanem hogy megjöjjön az esze, és hogy a példáját látva mások is okuljanak. A Samsung gödi gyárának adóját tehát nem Göd kapja meg, hanem más környékbeli települések között osztják széjjel, ebből pedig a vak is láthatja, hogy okos ember az ő kormányával nem kekeckedik.

Iváncsa független polgármestere bölcs férfiú, nem jártatja a száját fölöslegesen, hanem, mint Cordelia, hallgat s szeret, az eredmény ennek megfelelő. Helyből kapott kétmilliárdot, ez Iváncsa esetében nagyjából kétharmad milliót jelent lakosonként, az újszülötteket és a haldokló aggastyánokat is közéjük értve, de az ipari park vízellátására szánt további milliárdokból is csurran-cseppen a községnek valami. Más kérdés, hogy a korábban nyugodt, madárfüttyös, lombzúgásos falucska jó eséllyel lakhatatlanná válik hamarosan, de hát valamit valamiért.

Az érintetteket bizonyára nem vigasztalja, de tény, hogy Debrecen se jár sokkal jobban, pedig az nem a Duna mellett, hanem a kiszáradás felé közelítő Alföldön ékeskedik. Ehhez tudni kell – és Palkovics Lászlótól tudjuk is –, hogy az akkumulátorgyár frissvíz-igénye óránként ezer köbméter, azaz egymillió liter, mármost ez még sörből is sok volna, vízből pedig felfoghatatlan mennyiség. Hangsúlyozom: óránként. Érthető hát, hogy az akkumulátorgyárakat folyók viszonylagos közelségébe iparkodnak telepíteni, lásd Komárom, Nyergesújfalu, Göd, Iváncsa stb. Kétség nem fér hozzá, hogy Debrecennek is van egy vize, kinek Hortobágy a neve, arra van egy kőhíd rakva, kilenc lyukra van állítva, ennyi azonban az üdvösséghez alighanem kevés. A debreceni Nagyerdőt már most a kiszáradás fenyegeti, a környék számos tava és víztározója porszáraz, bölcs kormányzatunk a kálvinista Rómát ennek ellenére további roppant vízigényes ipari létesítményekkel tervezi boldogítani.

Hőn szeretett türk rokonaink, akiket kormányzó urunk épp a minap látogatott meg, jórészt sivatagos-félsivatagos területeken élnek. Mért legyen jobb nekünk, mint őnekik.