parameter.sk, 2021. december 7.
SZÉKY JÁNOS
A nap szenzációja, hogy lemondott Völner Pál igazságügyi miniszterhelyettes, miután mentelmi joga felfüggesztését kérte a legfőbb ügyész „hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt”. Az ellene folyó nyomozás összefügg azzal az üggyel, amely miatt már hetekkel ezelőtt letartóztatták a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar elnökét.
Ebben nem az az újdonság, hogy a korrupció Magyarországon átjárja az államgépezetet, és fölér a legmagasabb szintekig – „valami bűzlik”, pontosabban rohad, ahogy Shakespeare az eredetiben mondja. Még csak nem is az, hogy olyan tisztségviselő ellen merült fel a korrupció gyanúja, akinek egy normális ország mércéje szerint feddhetetlennek kell lennie a négyzeten. Emlékezzünk rá, hogy hét évvel ezelőtt az adóhivatal elnökét tiltották ki az Egyesült Államokból. Igaz, mellette a végsőkig kiállt a párt és ügyészsége, nem úgy, mint olyan hatalmi alvállalkozók, mint Mengyi Roland („Voldemort”) vagy Simonka György mellett.
Maradjunk az ártatlanság vélelménél. Függetlenül attól, hogy mi lesz az eredmény, nem tudhatjuk, hogy miért éppen Völner Pál ellen folyik nyomozás. Nem láthatunk a kártyákba, csak az a valószínű, hogy valamilyen játszma folyik. A magyar politikai és büntetőjogi eseményeket figyelők közül többen azt feltételezik, hogy ez igazolná a mostanában gyakran emlegetett Polt Pétert: a legfőbb ügyész igenis üldözi a bűnt, bármely oldalon kövessék el. S a következő lépés valamely, az ellenzék számára fontos személyiség megvádolása.
Ennek a feltevésnek csak az mond ellent, hogy Völner túlságosan magas tisztséget visel, nem mondható gyalogáldozatnak, illetve ha kiderül is az ártatlansága, a magyar állam presztízsvesztesége túl nagy ebben a pillanatban. Már csak azért is, mert a végrehajtó kar elnökétől állítólag „rendszeresen” kapott kettő-ötmillió forint csekély összeg a százmilliárdos nagyságrendű bizniszek korában. Ilyen olcsó volna egy magyar igazságügyi államtitkár? Önmagában már az is kínos, hogy a gyanú fölvetődhet.
A Völner-ügyet az teszi érdekessé, hogy nagy valószínűséggel ő volt az, legalábbis hivatalosan, aki engedélyezte a Pegasus kémszoftver belső alkalmazását – nem terroristák és nem bűnözők ellen. Emlékezzünk: az izgalom első hullámában Varga Judit igazságügyi miniszter, akinek a nemzetbiztonsági törvény értelmében joga volna engedélyt adni az efféle titkos információgyűjtésre vagy adatszerzésre, könnyedén azzal hárította el a felelősséget, hogy az aláírás „ki van szervezve” – Völner Pál parlamenti államtitkárnak.
Ez a feladat tehát annyira formaság, vagy a miniszter annyira nem ér rá a hivatali kötelességei teljesítésére fő munkájától – ami vélhetően az engedelmes szolgálat a kormány legújabb propaganda-hadműveleteiben –, hogy ezt a robotot le kell adnia tanult államtitkárának. Aki pedig mérlegelés nélkül aláírja, amit elé tesznek. Ha ugyan ténylegesen ő engedélyez.
Itt rejlik az igazi botrány. Ötvenedszer: nincs hatalommegosztás, nincsenek fékek és ellensúlyok. Ha a rendőrség alkalmaz titkos adatgyűjtést, ahhoz bírói engedély kell. Formális vagy nem – az egy másik hatalmi ág. Ha az egyik miniszter alá tartozó nemzetbiztonsági szervezet – amennyiben az – végzi a titkos adatgyűjtést, ahhoz egy másik miniszter engedélye kell, vagy még az is csak könnyített változatban. Minden a végrehajtó hatalmon belül marad. Ezt a hatalmi ágat Magyarországon, ebben az ügyben nem ellenőrzi, nem fékezi és nem ellensúlyozza semmi. A papírokat akár egy olcsón megvehető korrupt jogász is aláírhatja (mondom, maradjunk a feltételezésnél; a lényeg, hogy nincs, ami kizárná).
Örvendetes, hogy az ellenzék, legalábbis egy része ma már követeli a dossziényilvánosságot. De nehogy valaki félreértésbe essen: ez nem azért fontos, hogy 2022-ben megtudhassuk, ki jelentett, mondjuk, 1985-ben kiről és micsodát. Hanem hogy végre a politikai közösség fölismerje: a mai uralmi elit egyenesen a kommunista állambiztonságtól örökölte azt a számára természetes elvet, hogy azt figyel meg, azt hallgat le, akit akar. Mert ez nem természetes. Lehet szidni a komcsikat napestig, de ebben még hátravan a rendszer váltása. És addig mindegy, hogy ki írja alá falból a papírokat.
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.