Örömhír, avagy evangélium

Végeredmény csak jövőre várható, de az előzetes kutatás – amelyet a HVG múlt heti számában ismertettünk – azt mutatja, hogy hazánk immár hivatalosan sem keresztény ország. A felekezethez tartozók aránya minden bizonnyal ötven százalék alá esett, és ebben már benne vannak a buddhisták és krisnások is. Mária visszaadta a haszonélvezeti jogot, lejárt a tartós bérlet.

A trend nem meglepő. A magyar mégiscsak európai nép, és ez a folyamat az egész kontinensen egyirányú; furcsa lett volna, ha éppen nálunk fordul meg. Valójában a keresztény Magyarország eddig is hazugság volt. Az egyházias vallásosságot – lényegében templomba járást – vizsgáló kutatások régóta tíz százalék alá mérik az érdekelteket. A népszámlálás csak rázárja a koporsót az illúzióra.

A keresztény ország tévképzete a rendszerváltással rugaszkodott el, ellenerőként: akkor minden helyesnek és kívánatosnak tűnt, amit a kommunisták tiltottak vagy korlátoztak, így a vallás is. A komcsik viszont addigra sikerrel prostituálták a történelmi egyházakat, nem is volt a változásban semmilyen szerepük. A papság a mellőzöttség és a kontraszelekció nyomán elvesztette értelmiségi minőségét, leginkább arra volt képes, hogy másik hűbérurat keressen. Új hangokat, megélt hitet a szabadegyházak, neoprotestáns felekezetek hoztak – minden hajmeresztő őrületükkel. De megmenteni ők se tudták a franchise-t.

Úgy jártak, mint a cirkusz. A felszabaduló, ablakot nyitó társadalom ezerféle elfoglaltságot, filozófiát, közösséget és élményt talált helyettük. Ez a világméretű trend: Isten addig stabil pont, amíg mellé nem rakjuk a többi istent és istentelenséget, mert onnantól csak az egyik kertitörpe a kirakatban.

A papok ezt időben felismerték.

Mivel a tömegekre nem számíthattak, a hatalomhoz fordultak. Kilencmillió magyart immár lehetetlen meggyőzni arról, hogy Jézus él és ostya formájában fogyasztható. De a politikának még el lehet adni a céget. Trón és oltár nem először fog össze a történelemben. Az egyház fix jövedelemhez és védelemhez jut, a politikus pedig szakrális felhatalmazáshoz. Odabiggyesztheti a plakátjára, mint a Superbrand logót: Isten is erre szavazna.

Ő is tudja, hogy az ország nem keresztény, hogy minimális kisebbség rendezi be az életét az egyház szabályai szerint. Viszont nagy szüksége van egy eszmére, amit ráboríthat a lopásból, csalásból, egymásnak ellentmondó hazugságokból álló, rozoga munkásságára. Jobban hangzik, hogy ő a kereszténységet képviseli, mint az, hogy „megyünk lopni”. És miközben hívei ugyanúgy ívben tesznek a krisztusi tanításra, mint bárki más, kapnak a kezükbe egy felszentelt fegyvert. Nem azért utálják az ellentábort, mert az akadékoskodik az elnök úr gyarapodása ügyében, hanem mert a sátánnak dolgozik.

Az üzlet rendkívül előnyös volt az egyházaknak. Pár csepp szenteltvíz százmilliárdos vagyont fialt nekik. Már nem a szószékről kellett megharcolni a fogyatkozó közönséggel, hanem egyszerűen odamentek a kasszához, és beletúrtak. Vitték az ingatlanokat, járadékot, birtokot, stadiont, és főképp az iskolákat.

Amikor Pankotai Lili előadta brutális szövegét a diáktüntetésen, a hörgésből kihallatszott egy sajátos szólam. Hiszen ez a leányzó egyházi iskolában tanul! Hát hogy kerül oda? Hogyhogy nem nevelték meg? Hogy lehetnek büszkék rá a szülei? Nos, mi sem egyszerűbb. Azokat az iskolákat érdemtelenül, a közakarat ellenében nyúlta le az egyház – valaki elfelejtett konzultálni! –, így az is kénytelen oda járni és eljátszani a bohóckodást, aki amúgy sík ateista. Végigszenvedi, de nem hiszi el. Ugyanis nincs a közelben másik színvonalas iskola; ez sem attól az, hogy az egyház üzemelteti. Ezeket a gyerekeket és a szülőket kényszerítették, hogy közük legyen az egyházhoz. Ezt kapta a papság cserébe a politikai prostitú­ciójáért.

A terv az lehetett, hogy bemegy az ember­anyag az elfoglalt iskolába hat- vagy tizennégy évesen, és kijön hívő, lojális bárányként, amitől a világtrend megfordul, az egyházak pedig növekedésnek indulnak. Hülye egy terv volt. Attól senki sem szereti meg a papokat és a képzelt barátaikat, hogy misére meg áldozásra kényszerítik. Sokkal valószínűbb, hogy gyűlölni fogja őket egy életen át. Vitaképtelen babonáikkal, korruptságukkal, értelmetlen korlátaikkal együtt. És amikor kiszabadul, lerázza az egészet, mint kutya a vizet, vagy aktívan bosszút áll.

Amihez sok sikert kívánok.

Magyarország továbbra is együtt fejlődik a nyugati világgal, és ennek szívderítő jele, hogy maga mögött hagyja az intézményes vallást. Talál más bolondériát: horoszkópot, összeesküvés-elméleteket, távgyógyítókat. De ezek már kénytelenek a piacról megélni, egyéni döntések alapján. A hit nem magától értetődő, és nem elég hozzá, hogy furcsa jelmezbe öltözött, minden szempontból gyanús férfiak az állammal a hátuk mögött megmondják, hol lakik az úristen. Egy hitétől megszabadult nemzet előtt megnyílik a lehetőség, hogy gondolkodással keressen válaszokat.

A sír üres. Eleve üres volt, jó reggelt. Menjetek békével, istentelenül.