Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 43. szám, 2026. október 22.
KOVÁCS ZOLTÁN
Donald Trump amerikai elnök megint arról panaszkodott, hogy nem ő kapta a Nobel-békedíjat: szégyenletesnek és kínosnak nevezte az idei döntést – írja a BBC. Mint ismeretes, a díjat két hete Navi Pillay-nek, a Nemzetközi Büntetőbíróság korábbi bírájának ítélték oda. Órákkal a bejelentés után Donald Trump egy gyűlésén kijelentette, soha nem hallott erről az általa titokzatosnak tartott személyről: „a Nobel-békedíjat örökre hiteltelenné tette egy maroknyi radikális, akik antidemokraták, és valójában a civilizáció ellenségei”, majd hozzátette: ez egy kitörölhetetlen szégyenfolt Norvégián, amit nem fogunk elfelejteni. Hogy miért szégyenfolt, de főleg, hogy mitől kitörölhetetlenül az, és persze hogy kik nem felejtenek, az nincs kifejtve, de talán jobb is. Ilyen torz gondolatot nem lehet ép ésszel indokolni, minden további magyarázat a kiteljesedő elmebaj előszobája. Mindettől függetlenül ez a „nem fogjuk elfelejteni” magyar fülnek ismerős, a korábbi miniszterelnök már a választások előtt fenyegetőzött.
Orbán Viktor több beszédében gyakorlatilag ugyanazt mondta, mint jó barátja, Trump: „Semmi nem lesz elfelejtve: minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.” A különbség annyi, hogy Trump a meg nem kapott Nobel-békedíjat siratta, Orbán meg azokat fenyegette, akik kampánya idején egyre nagyobb számban szóltak ellene és pártja ellen. Ebből lett aztán a kétharmados vereség. Ősszel odáig ment, hogy „ÁVH-figyelő” néven indított el egy felületet, amely az új hatalmi szereplőket és szervezeteket célozza, vezetőként többek között Unger Anna (elnök) és Tasnády Katalin (elnökhelyettes) neve került előtérbe. Aztán szóltak neki, hogy józan mértéktartás: ez nemcsak aljas, de jogsértő is.
Tény, a békedíj váltotta ki a legtöbb vitát az összes Nobel-díj közül Albert Schweitzertől Lech Wałęsán keresztül Teréz anyáig, de az még nem fordult elő, hogy olyan kapja, aki hivatali ideje alatt annyi helyi háborút robbantott volna ki, mint Trump, ráadásul észjárása követhetetlen. Hol Grönlandot nézte ki magának, hol Panamát, Venezuelát. Washingtoni ottjártakor megkérdezte Orbánt, megnyerheti-e Ukrajna a háborút. (NB. ez is milyen kérdés?) Orbán azt mondta, nem. Ez is milyen válasz. Két békebarát, ha találkoznak. Ezt követően tértek arra, hogy Magyarország rá van kényszerülve az orosz gázra, mert nincs tengeri kikötője. Az amerikai elnök ezen láthatóan meglepődött.
A norvég Nobel-bizottság évtizedes munkájáért tüntette ki Navi Pillay-t olyan időszakban, amikor a globális jogi intézmények komoly politikai nyomás alatt állnak. Pályafutása elején apartheid-ellenes aktivistákat védett – köztük Nelson Mandela jogait is képviselte –, majd a Dél-afrikai Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának első nem fehér női bírája lett – írja a bizottság laudációja.
Donald Trumpnak bizonyosan meglepő, de Mahatma Gandhit ötször jelölték, végül soha nem kapta meg a díjat. Ez ügyben egy rossz szava sem volt. Gondoljunk bele, amint Gandhi ül a kézzel szőtt fehér lepelben a Gangesz partján, és füstölög: „Ez egy kitörölhetetlen szégyenfolt Norvégián, amit India nem fog elfelejteni.” (1948-as jelölése után meggyilkolták, ezt követően a bizottság úgy döntött, hogy a díjat nem osztja ki, mondván, abban az évben „nem volt megfelelő élő jelölt”.)
Orbán is füstölög: lakiteleki beszédében, a Digitális Polgári Körök rendezvényén úgy fogalmazott, hogy a Jóisten tizenhat évet adott neki, néggyel pedig még tartozik. Ez persze számszakilag sem stimmel, a Jóisten már eddig is tizenhat plusz négy évet adott neki, az összesen húsz. De ne legyünk kicsinyesek, nem ezzel van a gond, hanem azzal, amit a rendelkezésére bocsátott időben végzett. Egy országot kellett volna modernizálnia: tiszta piaci viszonyokat teremtenie, világos, követhető és számonkérhető jogszabályokkal rendeznie a versenyhelyzetet, a leszakadó térségekben megerősítenie a gazdaságot. Ehelyett a korrupció pompás virágzásnak indult, a rendszer lényege, hogy kitömte a számára megbízható embereket pénzzel, és jó állami tápon tartott családot, rokonságot. Erre kellett volna még négy év! Hogy miniszterei meg az ország főemberei zavartalanul hízzanak tovább, a többi nem érdekes.