Ünnep tél előtt

Putyin és más orosz funkcionáriusok tagadják az ukrán nemzet létezését – mondja Portnyikov. Az ukrán városokra mért csapásoknak nem csak az a céljuk, hogy kárt okozzanak a hadseregnek, vagy a „honi fronton” nyomást gyakoroljanak a Zelenszkij-kormányzatra. Lakhatatlanná akarják tenni a városokat, hogy az ukránokat elűzzék. „Célja az orosz nép demográfiai győzelme az ukrán nép felett. Az, hogy megtisztítsa a területet a nemkívánatos elemektől.” A megszállt városokba oroszokat telepíthetnek be [ahogy azt megtették 1944 után a Baltikumban, de Nyugat-Belaruszban és Nyugat-Ukrajnában is, vagy most például Mariupolban – SZJ].

A legyőzött Ukrajna katonáit nem szövetségessé akarják tenni Európa meghódításában, hanem migrációs válságot akarnak kiváltani, ami segítene a destabilizált Európa meghódításában. [Ahogy sikerült migrációs válságot kiváltaniuk, amikor Szíriában előbb fegyverekkel és utánpótlással, majd 2015 szeptemberétől negyvenötezer – többek között kórházakat, iskolákat és válogatás nélkül civileket érő – légicsapással támogatták az azóta megbukott diktátort, Aszadot – SZJ.] Ennélfogva Putyinnal békemegállapodás nem lehetséges, ez „vallásos hit kérdése”.

Vitalij Portnyikov lembergi ukrán publicista, akinek kemény ítéletei miatt sok a híve, de sok az ellenfele is, a Liga.net oldalnak mondta ezeket. (Két cikke különben az ÉS-ben is megjelent.) Giorgia Meloni a tárgyalások kérdését így foglalta össze az olasz Szenátus előtt: „Senki sem győzhet meg arról, hogy a saját szabadságát védő ország kapitulációja békének nevezhető.” Ezt ki lehetne egészíteni azzal, hogy a saját nemzeti létét védő ország kapitulációja.

Mindezt érdemes végiggondolni most, október 23. előtt. A 2011-es Orbán–Szájer-féle Alaptörvénynek az a mondata, miszerint az első szabad Országgyűlés képviselői „első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”, hazugságokkal határos blöff volt.

Először is, az első határozat másról szólt, ez az első törvény volt (az ember, pláne, ha jogász, ne dolgozzon emlékezetből, ha alkotmányt ír), azonkívül a törvény nem említett semmiféle kisarjadást, hanem a reményről beszél, hogy „létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló”. Részletesebben: „Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy 1956 szellemének megfelelően mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében”. Így szólott az Országgyűlés 1990-ben. Viszont erre hivatkozni 2011-ben, annak az Orbán-rendszernek az alapokmányában, amelyik mindent megtett a többpártrendszerű demokrácia lefojtásáért, gúnyt űzött az emberi jogokból, és szénhidrogénekért meg ki tudja, miért kész volt eladni a nemzeti függetlenséget: arcátlan blaszfémia.

Most az ukránok védenek egy szomszéd országot, amelyik minden hibájával együtt többpártrendszerű demokrácia, nacionalista kisebbségpolitikájával együtt az emberi jogok talaján áll, és élet-halál harcot vív nemhogy a nemzeti függetlenségéért, de a nemzeti létezéséért a szovjet birodalom jogutódja ellen. Egy hanyatló birodalom ellen, amelyiknek a politikai rendszere önkényuralom, amelyiket a saját – tágítani kívánt – határain belül nem érdeklik a kisebbségek jogai, sem az emberi jogok, és háborús és emberiesség elleni bűncselekmények tömegét követi el a támadó háborújában. Amelyik szuperhatalmi rangját rég elveszítette, bár van annyi nukleáris fegyvere, hogy világvégét idézzen elő. Az viszont neki is kényelmetlen volna, úgyhogy inkább arra fordítja erőforrásait, hogy terrorizálja azt, akit gyöngébbnek tart, és szennykavarással tönkretegye a többi ország életét, amennyire csak tudja. Ami az AI-botok korában nem művészet.

2010 és 2025 között, tizenhat alkalommal, az állami október 23-i ünnepségek a hazugságok és a blöff színjátékai voltak. Ha egy orosz befolyástól szabad magyar kormány komolyan veszi ötvenhat szellemét, akkor pontosan október 23-án mindenkinek érthetően kiáll az ukránok mellett. „De” nélkül.

A múlt héten többen föllelkesültek körülbelül négy napra, miután egy brüsszeli sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Zelenszkij ukrán elnök meghívást kapott az ünnepségekre, és azt mondta, a részvétel „nincs ellenére”. Zelenszkij – akit hét hónappal ezelőtt még országszerte óriásplakátok gyaláztak – Pestre jön egy nagy magyar ünnepre, új korszak kezdődik!

Magyar Péter a 444-nek adott interjúban sietett megnyugtatni a kedélyeket: száznál több politikust hívtak meg, semmi különös nincs abban, hogy Zelenszkij is köztük van, de nem hiszi, hogy eljön. Öröm- és konfliktusforrás (ki hogy fogja fel) semlegesítve. (Azért reméljük, hátha.) Nem jön Macron sem, akire a miniszterelnök pedig számított. Beszédet mond viszont Ursula von der Leyen. Ami azt jelzi, hogy Magyarország és az Európai Unió között szent a béke. Ez nagy eredmény, és nekünk jó. Külön öröm, hogy nem sokkal követi az Erasmus- és a Horizon-program újranyitását. Remélhetőleg nem különböznek össze, mondjuk, a migráció kérdésében. (Magyar Péter: „méltatlannak tartom, hogy egy korábbi jogi és politikai környezet alapján kiszabott bírságot kell megfizetnünk azért, mert védjük Magyarország és Európa külső határait.” Az európai külső határok magyar védelmének hatásfokáról naponta olvashatunk a hírekben.)

Ukrajna rettenetes tél előtt áll. Elektromos hálózatát az oroszok módszeresen tönkreteszik, a szállítási útvonalakat úgyszintén, augusztus végére a szupermarketek logisztikai láncainak 90 százalékát semmisítették meg – ami azt jelenti, hogy fennakadások, hiányok és áremelkedések lesznek. Iskolákat, kórházakat, templomokat, világörökségi helyszínt, kulturális intézményeket gyújtanak fel, az ezeréves Pecserszka lavra Nagyboldogasszony-székesegyházától a Tudományos Akadémiáig. A cél a városok lakhatatlanná tétele. Ez ellen az uniós gépezet szinte semmit nem tud tenni. Európa polgárai – köztük a magyarok – tudnának.

Az Ukrajna elleni háború körüli aljasságaival az Orbán-rendszer az egyik fő bűnét követte el: erkölcsi alapértékeket minősített érvénytelennek, megszüntette a jó és rossz közötti különbségtételt. Ezt nem orvosolhatja sem büntetőper, sem új alkotmány, de gyanítom, még kormányintézkedés sem. Ebből a mocsárból a civil társadalomnak kellene kiemelnie magát. Ünnepelje ki-ki ötvenhat emlékét azzal, hogy helyrehozza ezt a kárt, ahogy tőle telik.