Független Magyarság, 1922-04-12 / 84. szám
Fenyegetőznek az elmenekült sokácok.
Részint a felszabaduláskor, részint pedig később a határ menti községekből sok sokác, bunyevác és szerb lakos menekült, illetve szökött át a határon. Sőt sokan voltak olyanok is, akik az idén január 26-ig optáltak Jugoszlávia javára, és ezek szintén átmentek a demarkációs vonalon.
Ezek az elmenekült sokácok Jugoszláviában éheznek és munka nélkül vannak. Érthető tehát emberi szempontból, hogy ezek a megtévesztett emberek és hazaárulók, visszakívánkoznak oda, ahol azelőtt nyugodt, kényelmes exisztenciájuk volt.
Mikor azután Zomborban Sztojkov Mojzia szerb alispán nemrégiben akként nyilatkozott, hogy kilátás van arra, hogy Hercegszántó és Katymár a határkiigazítási eljárás során visszaesnek Jugoszláviának, ez a hivatalos nyilatkozat, valamint felelőtlenül szított izgatások azt eredményezték, hogy ezek a dezertált hazaárulók megjelentek Hercegszántónál a határon és fenyegetődzni kezdtek. Avval fenyegették a hercegszántói lakosokat, hogy miután a községet a határmegállapító bizottság visszaítélte Jugoszláviának, be fognak törni s visszafoglalják a községet. Miután pedig sokan voltak ezek a kiabáló, terrorizáló sokacok, tehát érthető hogy Tripolszky Gyula hercegszántói főszolgabíró azonnal jelentést tett erről az esetről a bajai alispáni hivatalnak, amely azonnal megfelelő intézkedéseket foganatosított. Bajáról Schiffer csendőrszázados vezetésével csendőrök mentek ki Hercegszántóra s általában az egész demarkációs vonalon megerősítették az őrségeket.