hvg.hu, 2026. szeptember 4.

RÉVÉSZ SÁNDOR

A Tisza mögött álló sokszínű táborban ott van a jogállam helyreállításának ellenzéke is. Ez magától értetődik. Jogállampusztító rendszerek megdöntése után meg szoktak jelenni azok, akik a győztesek javára pusztítanák – tovább, másképp, más mértékben – a jogállamot. Ne beszéljünk azokról, akik ezt jogállamellenes ideák követőiként teszik kommunista, kirekesztő-nacionalista, rasszista, konzervatív-autoriter, vallási-fundamentalista, harmadikutas alapon. Azért ne beszéljünk róluk, mert ilyenek egyelőre a kormányt támogató táborban nincsenek jelen hatóképes mértékben.

Azokról beszéljünk, akik a régi rendszer bontását olyan mélységben és olyan következetességgel kívánják végigvinni, hogy azzal már a jogállamiság alapját pusztítják. Például úgy gondolják, hogy akik 2010 óta részt vettek a közmédia működtetésében, azok nem lehetnek benne a Független Közmédia Testületben az ellenzék delegáltjaiként sem. Akik az országot ilyen mértékben kívánják megtisztítani Orbán állami közmédiájától, azok a jogállam alapfeltételét, az ellenzéki jogokat veszik semmibe.

Az aHang nevű civil szervezet a 2018-as megalakulása óta sokat tett az Orbán-állami rezsim megbuktatása érdekében. Tőlem telhetően magam is támogattam őket. Legutóbb viszont a jogállamiság normái iránti süket érzéketlenséggel az ellen gyűjtöttek aláírásokat, hogy ne jelölhesse a Fidesz Siklósi Beatrixot a Független Közmédia Testületbe. Örömmel jelentették, hogy „kampányunk végül célba ért: az Országgyűlés Művelődési Bizottsága nem támogatta Siklósi Beatrix jelöltését a Független Közmédia Testületbe”.

Ez a siker – a bukás. A jogállami szempontok szerint működő közmédia megteremtésére tett sokadik kísérlet bukása.

Siklósi Beatrix jelölése szégyen. De a Fidesz szégyene. És a Fidesz elemi joga! A Fidesz megfosztása ettől a jogától – a Tisza-frakció, tehát a Magyar-kormány szégyene. Amit azért még a következő szavazáson jóvá lehet tenni.

Ami rosszat Siklósi Beatrixról meg lehetett írni, azt már magam is régen megírtam az idén egy évtizede megszűnt Népszabadság, 2007. december 1. lapszámában. Nem én voltam sem az első, sem az egyetlen. Nemcsak azt írtuk meg róla, hogy holokauszttagadást népszerűsítette, hanem azt is, hogy azt a véresszájú áltörténészt emelte piedesztálra a közszolgálati televízióban, aki az ’56-os forradalmat a primitív csőcselék forradalmaként, a zsidók vérgőzös diktatúrája elleni dühkitörésként tárgyalta, és ezen az alapon működött együtt a forradalmárok magyarországi hóhéraival, többek között Hollós Ervinnel. Erre való tekintettel szüntették meg Siklósi Beatrix amúgy is felettébb kínos műsorát a közszolgálati televízióban, amelyet Orbán Viktor „a polgári-nemzeti, keresztény értékrendet” tükröző műsorok közé sorolt, felszólítva a polgári köröket, hogy „minden törvényes eszközzel lépjenek fel a műsor, és annak kiváló főszerkesztője, Siklósi Beatrix mellett”.

A Fidesznek az az értékrendje, amit Siklósi Beatrix képvisel. Azért került ő a Kossuth rádió élére, azért kapott magas állami kitüntetést. Természetes, hogy a Fidesz őt jelöli a Független Közmédia Testületbe.

A Tisza médiatörvénye azon az elven alapul, hogy a közmédia függetlenségének, jogállamiságának, legitimitásának olyan paritásos testület a feltétele, amelyben a kormánypártok, az ellenzéki pártok és a szakmai testületek egyenlő arányban képviseltetik magukat. Ahogy a kormánypárt delegáltjai, úgy az ellenzék delegáltjai sem dönthetnek semmiben egyoldalúan.

Ez az elv kizárólag akkor érvényesül, ha az ellenzéki pártok szuverén módon választhatják meg a delegáltjaikat. Vagyis azt jelölnek, akit akarnak. Ha a Belzebubot, akkor a Belzebubot. Ez az ő joguk. Senki nem várhatja el, hogy legitimnek tekintsenek egy olyan testületet, amelyben az ő jelöltjük nem lehet korlátozás nélkül a sajátjuk. S ha a testületet nem tekintik legitimnek, akkor a közmédiát sem fogadják el jogszerűnek, és ha a közmédiát sem, akkor a rendszert sem.

Persze a rendszert most sem tekintik legitimnek, és ehhez annyi is elég volt, amit egyébként a jogállamiság helyreállítása érdekében feltétlenül és tényleg meg kellett lépnie a kormánynak. Ezek az ürügyek és a kifogások. A közmédia esetében azonban nem ürügyekről van szó, ebben az esetben tényleg van alapja a legitimitás megkérdőjelezésének.

Az ellenzéknek az az érdeke, hogy ne létezzen a demokrácia normái szerint működtetett közmédia. Hogy ne legyen paritásos közmédia testület, és a nagyvilág is láthassa, hogy ez hiányzik. Hogy azt lehessen demonstrálni: ez a közmédia is olyan, mint az övék volt, csak most az ellenség ellenőrzi. A Tisza képviselői ezt a logikát szolgálták ki, és az ellenzék érdekeinek megfelelően szavaztak.

A rendszer legitimitásának ugyanis az a feltétele, hogy a választópolgárok milliói által támogatott ellenzék élhessen a jogával. Azzal a joggal, ami jár neki, ez most épp Siklósi Beatrix jelölése. Siklósi Beatrix a Fidesz arca. Úgy, ahogy volt és van.

Amikor a kormánypárti képviselők leszavazzák az ellenzék delegáltjait, akkor az ellenzék legitimitását, önazonossághoz való jogát tagadják meg!

És még azzal sem érvelhetnek, amit Siklósi Beatrix ellen föl tudnak hozni, hiszen nemcsak őt, hanem az ellenzék valamennyi jelöltjét leszavazták. Valamennyit indoklás nélkül.

A helyzet nem menthetetlen. A Tisza parlamenti frakciója, a párt vezetése rábírhatja a művelődési bizottság kormánypárti tagjait álláspontjuk felülvizsgálatára.

Legyen így.