Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 38. szám, 2026. szeptember 18.
RÉVÉSZ SÁNDOR
A Tisza Párt elkövette az első súlyos merényletet a magyarországi demokrácia ellen. A magyarországi demokrácia helyreállításának alapfeltétele a független közmédia. Ezt a függetlenséget többféleképpen lehet biztosítani. Az egyik lehetőség az, amit a kormánytöbbség választott: paritásos Független Közmédia Testület, amelyben a kormánytábor, az ellenzék és a szakma képviselői egyenlő arányban vannak jelen.
A Tisza képviselői a törvény megszavazásával politikai és morális felelősséget vállaltak azért, hogy ez így legyen. Majd ugyanezek a képviselők ezt megakadályozták. Kizárták a testületből az egész ellenzéket.
A Heti Világgazdaságban (2026. szeptember 4. https://hvg.hu) megírtam, miért kell az ellenzék jelölési jogát feltétlenül tiszteletben tartani, függetlenül attól, hogy kit jelölnek. Vannak, akik azt gondolják, hogy azért mindennek, tehát ennek is van határa. A holokauszttagadást népszerűsítő hölgy és a nácik előtt tisztelgő túrákat szervező férfi túl van ezen a határon. Én ezt vitatom, de ennek a vitának nincs jelentősége, miután a Tisza képviselői a KDNP által jelölt Marti Zoltánt is kizárták a testületből. Ettől kezdve nem lehet Siklósi Beatrixszal és Moys Zoltánnal érvelni. Aki meg a Tisza Párt képviselőinek döntését védeni próbálja, annak Marti Zoltán elutasítását kell megindokolnia.
Azt pedig nehéz. Marti Zoltán sportújságíró, a keresztény média egyik fórumának, a 777 blognak az alapító főszerkesztője és 2024-től az MTVA Online igazgatóságának a vezetője.
Az Arcanumban nem találtam semmiféle nyomát annak, hogy az idei választások előtt az ellenzéki médiában bármivel megvádolták volna. Egyetlen cikkben találtam minősítő említést róla. A Népszava (2024. június 24. https://adt.arcanum.com) vélemény rovatában írta Huszár Ágnes Balog Zoltánnak a 777 blogban publikált interjúja kapcsán: „A beszélgetést Marti Zoltán vezette korrekt, minden részletre figyelő módon.”
Marti elutasítását azzal indokolták, hogy senkinek a jelölését nem fogadják el, aki az Orbán-állami médiában szerepet vállalt. Egész pontosan ezt mondta Radnai Márk: „Nem engedhetünk tovább olyan jelöltet, aki az elmúlt 16 év propagandagépezetének és a közszolgálatiság leépítésének részese volt.” Ezt mindenkire el lehet mondani, aki az orbáni médiavilág működtetésében számottevő szerepet játszott. Természetesen az MTVA Online igazgatójáról is. Nem vitás, hogy ennek a pozíciónak a betöltésével felelősséget vállalt azért, amit az elmúlt másfél évtizedben a médiával műveltek.
De hát ezen az alapon, ezzel a logikával az egész ellenzéket ki lehet zárni az Országgyűlésből. Akik az ellenzéki pártokra szavaztak, azoknak adták a voksukat, azokat hatalmazták fel a képviseletükre, akik ezt a médiavilágot kiépítették, akik a közszolgálatiság leépítésével egyetértettek, vagy nem is tartották annak, ami volt.
Aki a parlamentáris demokrácia híve, és elismeri azoknak az ellenzéki pártoknak a legitimitását, amelyekre a választópolgárok 44 százaléka, 2,8 millió magyar állampolgár szavazott, nem tekintheti illegitimnek azt, ahogy az ellenzék, legalábbis annak Fidesz–KDNP-s része a 2010 után kiépített médiavilágról vélekedik. Bármennyire – és bármily jogosan – nem ért egyet a vélekedésükkel.
Aki valamelyest is komolyan gondolja, hogy a parlamentáris demokráciában az ellenzék jogait tiszteletben kell tartani, nem követelheti az ellenzéktől, hogy a pártjaik másfél évtizedes működését tekintsék átkosnak, és az abban való részvételt kizáró oknak, jogfosztó tényezőnek!
Az ellenzék semmilyen jelét nem adta annak, hogy a médiapolitikája ügyében önkritikát gyakorolna és azt helytelennek ítélné. Amikor tehát a Tisza Párt képviselői megszavazták azt a médiatörvényt, amely az ellenzék számára delegálási jogot biztosít, egyáltalán nem képzelhették, hogy az ellenzék kizáró oknak tekinti majd a saját médiájában való szerepvállalást. Ha most ezzel állnak elő, akkor visszamenőleg képmutatónak minősítik önmagukat. – Csak olyan ellenzéki jelöltet fogadunk el, aki nem képviseli azt, amit az ellenzék képvisel… Ez abszurd, tisztességtelen és az ellenzék számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan álláspont. Ha az ellenzék ezt elfogadná, az önazonosságát tagadná meg. Aki ezt követeli, nagyon jól tudja, hogy az ellenzék nem fog más, a Tisza kritériumainak megfelelő személyeket jelölni, így a Független Közmédia Testület csonka marad, tehát illegitim.
Akkor pedig a közmédia is az lesz. Akkor is, ha a legkiválóbban és legpártatlanabbul működik. A demokratikus rendszerekben ugyanis a legitimitást az intézményes biztosítékok adják. Azok pedig csak úgy teremtődhetnek meg, hogy az írott szabályokon kívül bizonyos íratlan szabályokat is betartanak. Ha már a médiatörvény nem biztosítja automatikusan az ellenzék embereinek a helyét a Független Közmédia Testületben, akkor a többségnek megszeghetetlen íratlan szabályként kellene a jelölteket a bizottságban és az Országgyűlés plenáris ülésén megszavaznia.
A közmédia attól nem lesz legitim, hogy az országgyűlési többség annak tartja. Még attól sem, ha az állampolgárok többsége annak tartja, hiszen Orbán Viktor médiáját is annak tartotta a többség hosszú időn át. Nehéz lenne mindent legitimnek minősíteni az ország és a világ történelmében, amelyet egy adott korban a többség annak tartott.
Viszont nem is attól lesz a közmédia illegitim, hogy az ellenzék annak állítja. Annak állítaná akkor is – hiszen ez alapvető érdeke –, ha mindenben megfelelne a legitimitás követelményének, ha ott ülnének az emberei a Független Közmédia Testületben.
A lényeges az, hogy az ellenzék szavazótábora számára mennyire lesz hiteles az új közmédia. Mennyire lesznek hitelesek az ellenzéknek a közmédia legitimitását cáfoló érvei. A Tisza képviselői megtették, amit megtehettek annak érdekében, hogy az ellenzék érvei hitelesek legyenek.