Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 34. szám, 2026. augusztus 19.
SZÉKY JÁNOS
Még hogy a klasszikusok nem érdekelnek senkit! Még hogy kultúrsznobok csecsebecséi! Rég láttam olyat szép hazánkban, hogy kulturális eseményt akkora vitázhatnék kísért volna, mint Christopher Nolan Odüsszeia-filmjét. Majdnem akkora, mint egy szabvány belpolitikai csörtét, amiből minden héten van kettő-három (de sokkal jobban érdekel mindenkit, mint ami a művészetekben, a tudományokban vagy a technológiában történik, mondjuk, egy hónap alatt), vagy egy fontosabb focivébé-csoportmérkőzést (de azért a döntőt nem).
A világban is sokat vitatkoztak. A trumpistáknak és hazai elvbarátaiknak túl woke volt (mert Helené fekete, és szerepel a filmben egy transz színész is). Emily Wilsonnak, az Odüsszeia első angol nyelvű női fordítójának – az ő értelmezése bizonyítottan hatott Nolanre – nem elég progresszív (és a professzor asszony vetette be azt a nyomós klasszika-filológiai érvet, hogy a filmben „nincs szex, és minden étel rémesen néz ki”). A magyar fogadtatás inkább kedvező volt, de azért alapjában vegyes.
A szűkebb-tágabb ismeretségi körömben elhangzottak szerint a fenntartásoknak – túl a minden hollywoodi termékkel szembeni reflexszerű utálaton, amit meg tudok érteni, de nem tudok átélni – az volt az alapja, hogy „nincs köze Homéroszhoz”. Amit ebben az esetben úgy fordítanék, hogy „nincs köze ahhoz, amit egy Odüsszeia-feldolgozástól elvárunk”. Véget nem érő kalandtúra a ragyogó kék ég alatt, amit legföljebb habfehér felhőcskék díszítenek a görög nemzeti színek kedvéért, bunkó óriások, csalfa nimfák, szívós hős, aki túljár mindenki eszén, csodával határos fokig hű feleség, fiú, rabszolga, vadászeb. Ezzel szemben kapunk egy PTSD-ben szenvedő hőst, akit lelkifurdalás gyötör egy ronda háborúban játszott döntő szerepe miatt, szaros-hugyos tengervízben napokig lapuló görögöket, sebhelyes arcú Helenét, feminista Kirkét és szexmentes Kalüpszót. Stőhr Lóránt „a harcmezőn traumatizált katona sivárra gyalult érzelmi világát” említi kritikájában. Felvetődik a kérdés: „Mit akart mondani a költő?”
Karsai György, akinél jobban kevesen értenek az írott Odüsszeiához, precízen válaszolt a Válasz Online-nak adott videóinterjúban: „Az új Odüsszeia azt üzeni, hogy vége a nyugati civilizációnak.” A film arról szól, aminek a trójai háború csak egyik epizódja volt a valóságban: egy civilizáció összeomlásáról. Paloták, kereskedelem, nyelv. „Vakok voltunk a szépségére” – mondja a Nolan-féle változatban Odüsszeusz.
A film gondolati vázát láthatóan Eric H. Cline amerikai történész- és régészprofesszor „bronzkori összeomlás”-elmélete adja. Akár olvasta Nolan személyesen Cline Kr. e. 1177 – Az év, amikor összeomlott a civilizáció című alapkönyvét, akár nem. A címbeli évszám azt jelzi, hogy a titokzatos és rettegett Tengeri Népek ez idő tájt próbáltak utoljára betörni Egyiptomba a Nílus-deltánál és a mai Dél-Libanon területén. Mindkét csatát elveszítették, a késő bronzkori virágzásnak azonban vége lett. Sötét évszázadok jöttek, majd új főszereplők léptek a színre, azok, akik megalapozták a ma ismert nyugati civilizációt: a föníciaiak, a héberek és a magukat immár hellénnek nevező görögök. Cline gondolatmenete szerint 1177 ugyanúgy kényelmes rövidítés, ahogy 476, a Nyugatrómai Császárság bukásának jól megjegyezhető időpontja. De valójában egy hosszú folyamatról van szó, mely ekkoriban zárult le – szerte a keleti Mediterráneumban ekkor néptelenedtek el az addig fényes városok, mert lerombolták, kifosztották, felgyújtották őket, elveszítették funkciójukat. Ez történt Trójával is.
Pontosabban a Trója VIIa réteggel, amelyik a legtöbb kutató szerint azonos a homéroszi Trójával. Valamikor Kr. e. 1180 körül a régészeti leletekből ítélve megostromolták és felgyújtották – minden bizonnyal a mükénéi kultúrát képviselő görögök, akiket Homérosz mint akhájokat vagy danaókat említ. Na most az akhájokat és a danaókat több szakértő az etnikailag vegyes tengeri martalócok (a „Tengeri Népek”) egy-egy csoportjának tartja (mellesleg a Bibliából ismert filiszteusokat, Palesztina névadóit is). A filmben Pénelopé a Tengeri Népek betörésétől fél, majd Odüsszeusz ráébred és a XXI. századi történetírás hipotézisének megfelelően bevallja: „Mi vagyunk a Tengeri Népek.”
Cline, ha jó értelmezem, azt mondja, hogy a hajókon érkező garázdák dúlása nem oka volt a bronzkori civilizáció összeomlásának, hanem tünete és megpecsételője. A hazatérő Odüsszeusz egyik meséjében is szereplő „kósza kalózok” (Devecseri Gábor fordítása) kénytelenek voltak elhagyni akkori lakóhelyüket, mert több, egymást erősítő tényező játszott össze a „katasztrófák tökéletes viharában” (ez meg Cline fogalmazása): földrengések, belső lázadások, inváziók (a Tengeri Népek más tengeri népek betörése miatt kényszerültek menekülésre, viszont maguk is rontották a helyzetet másutt), a központosított politikai-gazdasági rendszerek felbomlása, járványok, klímaváltozás, aszály.
Mint látható, a fenti listából több mindent ki lehet pipálni 2026-ban, bár teljesen más szinten. Nyugtatjuk magunkat, hogy holnap nem fog kitörni a tökéletes vihar. Hogy a világrend még elvisel egy Trumpot, aki az egyik reggel bejelenti, hogy amerikai területté fogja nyilvánítani a Hormuzi-szorost, hogy Putyin a következő reggelen az európai hajók lefoglalásával fenyegetőzik az orosz szankciótörő árnyékflotta hajóinak elfogására válaszul; hogy az európai gazdaság ki van szolgáltatva a kínai gyáriparnak, miközben az AI-hoz és hasonlókhoz szükséges fejlett chipek 90+ százalékát a Kína által fenyegetett Tajvanon gyártják; hogy a politikai folyamatok ellenőrzése mindinkább a saját üzleti érdekeiket néző óriáscégek kezébe kerül; hogy semmi akadálya egy újabb vagy még rosszabb Covid-szerű járványnak, ami esetleg egy oltásellenes amerikai egészségügy-miniszter alatt törne ki; hogy az elsivatagosodás miatt tömegek kénytelen menekülni délről, és ezt a Nyugattal szemben ellenséges államok ügynökségei felhasználhatják.
Nolannek kutya nehéz dolga volt, ha egy civilizáció bukásának drámáját akarta belepréselni nem egészen három órába. De a filmjével szembeni ellenérzések nagyrészt talán abból fakadnak, hogy utálunk belegondolni, mennyire ingatag és mennyire képtelen az önvédelemre az a nyugati civilizáció, amire olyan büszkék vagyunk. Szép álmokat. Valahol San Joséban vagy Vuhanban meglebbenti szárnyát egy pillangó.