Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 32. szám, 2026. augusztus 7.
KOVÁCS ZOLTÁN
Végtére is nem nagy ügy: hétfőn a közmédia bejelentette az új Híradó-vezetők kinevezését, konkrétan Hajdú Gáborról és Borsa Miklósról van szó.
Magyar Péter miniszterelnök jóformán még aznap reagált a hír alatt röviden egy „nem hinném…” kommenttel, amivel arra utalt, hogy szerinte a kinevezettek mégsem fogják betölteni a jelzett pozíciót.
Aztán már nem is egy teljes, hanem fél nap múltán a közmédia visszavonta a két frissen bejelentett híradós kinevezését.
Ha nem is nagy ügy, két héten belül a második olyan eseménysor, amelyik személyi kérdésekben volt lényeges, de ami akár Polgár Judit államfővé jelölését, akár a két híradós kinevezését illeti, semmi nem dőlt el, és nem is úgy alakult, ahogy a kabinet vagy esetleg Magyar Péter kedvére lett volna. Jelölés történt, de a jelölt nem vállalta, kinevezés visszavonva, teljes kudarc mindkét vonalon. Ráadásul a baj nem jár egyedül, mindkét történet összes szereplője vesztesen került ki az eseményekből. Ami az államfőjelölést illeti, itt a névsor: a kormányfő, a jelölt meg a jelölők, és valószínűsíthetően az ügy maga, amennyiben további potenciális elnökjelöltek jelezték, hogy korábbi lelkesültségük sokkal szerényebb már. Máig érthetetlen, mi lehetett olyan sürgős. A két híradós kinevezése – ne feledjük, aláírt szerződésekről van szó – talán súlyosabb kérdéseket vet föl, mint a két héttel ezelőtti sikertelen államfőjelölés. Magyar Péter ugyanis a kommentet annak ellenére írta, hogy ő maga és a kormány korábban folyamatosan hangsúlyozta, nem szólnak bele a közmédia tevékenységébe.
A kormányfő hozzászólását követően pedig fordulat történt a tervezett vezetőváltásban: az MTVA kedden közölte, hogy a megbízást visszavonja, a két híradós anélkül röpült, hogy elfoglalták volna a helyüket. A közmédia szerint a megújuló hírszolgáltatásnak „vissza kell állítania a társadalom bizalmát”, és az átmeneti időszakban is olyan médiát kívánnak működtetni, amely megfelel a társadalmi igényeknek. Ez magyarázat a keddi eltávolításukra, ám nem magyarázza a hétfői kinevezésüket. De akkor ki hibázott? A nem is olyan régen kinevezett Bodacz Balázs, ha jól értem, más magyarázat aligha van. Amúgy mit nem lehetett tudni róluk hétfőn, ami keddre kiderült?
Hajdú pályafutását 1997-ben a Magyar Televíziónál kezdte, 2015-től a Hír TV, majd az Echo TV munkatársa volt. Aki a tízes években ezeknél a csatornáknál dolgozott, az részben párt- vagy pártközeli alkalmazott volt. És hiába verték meg eléggé el nem ítélhető módon Borsa Miklóst, ő a Duna Híradójának meghatározó arca, valamint a Közbeszéd című hírháttérműsor házigazdája volt, végül a fideszesített M1 Híradót vezette. Tartok tőle, hogy mindkettő rossz választás volt, aligha lehet pontosabban reagálni az eseményre, mint Török Gábor: „ha a miniszterelnök mondja meg, hogy ki (nem) lehet a köztévé vezetője, akkor az kormánytévé”. Az elemző szerint ennek megfelelően célszerű gondolkodni most is erről. Stimmel. Hozzáteszem, április 12. óta megszűnt az az érzésem, hogy a 181 centis magasságommal egy 180-as belmagasságú lakásban élek. Ez mindennap, újra meg újra revelatív élmény, gyönyörű ébredéskori fölismerés tizenhat éves folyamatos kormányzati maszlag és hazugságok után. Mást sem hallottunk, mint hogy tisztesség meg becsület. Ebből az ország nagyon nagy többsége már nem kér, mert látni, mit is jelentett ez: elúszott közpénzek, folyamatos túlárazás, káosz, halálra gazdagodott kormányközeliek, apósok, apák, vők, ipamok, napamok.
Ami a fentihez hasonló melléfogásokat illeti, nyilván léteznek rossz és végiggondolatlan döntések, amikből persze nem jó, ha sok van. Ezek, ahogy a teniszben mondják, ki nem kényszerített hibák, csakhogy a tévedések korrigálása olykor indokolatlanul sok energiát emészt, gyakorlatilag fölöslegesen. Amúgy érdekes látni, hogy milyen hévvel csapnak le politikai szakírók egy-egy vitatható kormányzati döntésre vagy akár csak kormányfői kijelentésre. „Az első hiba” – írta a kolléga már akkor, amikor még meg sem alakult a kormány. „Az első vér” – hozta a párbajtörténetből a másik, a harmadik úgy kommentálta Melléthei-Barna Márton miniszteri jelölését, hogy „ez már védhetetlen” – és belevágott, mint tyúk a takonyba. Aztán persze, nem történt semmi. Mindezzel nincs semmi gond, sőt ellenkezőleg, annyit jelent, hogy megszűnt az a közömbösség és közéleti enerváltság, amit a Fidesz egyre jobban élvezett. Vezetői néha már úgy gondolták, közel jár az ország ahhoz a társadalmi méretű érdektelenséghez, amiben minden sompolygó agresszor, mint Orbán is, olyan prímán tudja érezni magát. Ez most nem jött össze.