Futóhomok

Futballstadionok építésére 2010 óta több mint hétszázmilliárd forintot költöttünk, kizárólag közpénzből. A helyzet tehát az, hogy Mária országát a korábbi miniszterelnök privát hobbija egyre mélyebb nyomorba döntötte, ugyanis a stadionépítésekre elherdált óriási summa gyakorlatilag kidobott pénz volt, haszna, értelme csak annyi, hogy az építtető hatalmasság felfuvalkodottan pöffeszkedjen a pálya szélén, noha valójában pironkodnia kellene. Meccsekre az ő helyében józanul gondolkodó ember soha ki nem menne, hiszen akkor a saját két szemével kéne látnia, hogy például Debrecenben a Nagyerdei Stadion alig húszszázalékos kihasználtsággal üzemel, a tendencia pedig nem növekvőnek, hanem csökkenőnek mutatkozik.

A cél ismeretesmód nem volt más, mint Mária országát focimennyországgá fejleszteni, ám ez az istennek se sikerült, az építtető pedig, mi mást is tehetett volna, újabb stadionok felhúzásában lelte örömét, azaz folyamatosan sokasította a gyalázat emlékműveit, nyilván abban bízva, hogy az ő neve megint szép lesz, ám ebben sajnálatosan tévedett. Nem kicsit, nagyon. Aki az ő kedvenc csapatainak sikereire bazírozott, az valójában futóhomokra épített, már csak azért is, mert a fociklubokat az elmúlt tizenhat évben közpénzen hizlalták fel szép kerekre, ahogy a disznókat szokás, viszont a disznó, bármily intelligens állat is egyébként, focizni nem igazán tud, sőt nem is akar. Vagyis amikor a háttérben sötéten gomolygó NER egyszeriben csakugyan szertefoszlott, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a továbbiakban se pénz, se posztó. Az UEFA által nemrég közzétett jelentés szerint a csapatok látszólag stabil anyagi háttérrel bírnak ugyan, ez azonban nem piaci forrásból, hanem az MLSZ által központosítva értékesített vagyoni értékű jogokból, politikailag exponált szponzoroktól és közvetett vagy közvetlen állami és tao-támogatásokból származik.

Mindeközben a fizetésekre költött pénz sokszorosa annak, amit a csapatok maguktól ki tudnának gazdálkodni, olvashatjuk a Defacto blogon, ám ez nem számított. Ha az állam fizet, a klubok nincsenek arra ösztönözve, hogy a stadionokat megtöltsék, az állam viszont kéjes örömmel szórta közéjük a gyöngyöket, margaritas ante porcos, az eredmény pedig szemmel látható.

Most ott tartunk, hogy a magyar csapatok pénzügyi háttere a kontinensen az egyik legstabilabb, noha botrányosan teljesítenek minden mutatóban, ami a pályán látottakkal vagy a piaci viszonyokkal összefügg. A képlet nem túl bonyolult: a klubokat a közvetve vagy közvetlenül az adófizetők zsebéből kiforgatott forintok tartották a víz felett. A legfrissebb számokban azonban már látszanak a baljós előjelek: a magyar futball önjelölt nagyságaira hideg zuhany vár, most, hogy a NER-en keresztül a nyakukba zúdított, majd pedig felelőtlenül elpazarolt pénzpatak csobogása elhalkult, majd a semmibe veszett.

A kegyencekre persze új és zord világ köszönt, ám ez már csakis az ő bajuk leend.

Az újonnan felhúzott stadionok extrémmód túlméretezettek, nézőik pedig pár szezon alatt fel fognak szívódni, már ha lesznek egyáltalán nézők, mert az se biztos. Az állam, ahogy már szó esett róla, tizenhat év alatt nem kevesebb mint hétszázmilliárd forintot költött stadionépítésre, de a klubokat semmi sem ösztönzi arra, hogy a nézettséget növeljék. Levitézlett kormányzó urunk elérte, hogy az elmúlt másfél évtizedben az NB I-es klubok szinte mindegyike kapjon egy vadonatúj és teljes egészében államilag finanszírozott stadiont. Megkapták, az elkövetkező két-három szezonban a látogatottság csakugyan meg is ugrott valamelyest, ám ebben nincs semmi szokatlan. Ha új kocsma nyílik a faluban, akkor az arrafelé bóklászó helybeli absztinensek is bekukkantanak egy málnás fröccsre, aztán soha többé, az élet így működik. Pár utcával arrébb felhúznak egy barom nagy épületet, az arra járók közül a kíváncsibbak néhányszor közelebbről is megbámulják, aztán soha többé, mert minek.

A nézőszám innentől javulni nem fog, romlani viszont igen. Hogy miért, az nyilvánvaló, elillantak a milliárdok a csapatok mögül, a bazi nagy épület-együttesek pedig ott magasodnak a hátuk mögött, rezsijük akkora, hogy azt ember megsaccolni se tudja, nemhogy kifizetni. Hacsak nem tudunk importálni néhány aranycsapatot, állatkertet, cirkuszt kell bennük nyitni, de ez mind lutri, egyedül az építőiparban bízhatunk, ha elegendő téglát loptak ki belőlük, miközben a barom nagy épületeket felhúzták, csak várni kell egy kicsit, és amikor összedőlnek, levan a stadionokról a gond.