Befolyástalan

Polgár Juditnál el sem tudnék képzelni rokonszenvesebb jelöltet a magyar köztársaság elnöki tisztére (legyünk törvénytisztelő, jó állampolgárok, írjuk most így, kisbetűvel, ha egyszer az új rendszer idópazarlásnak tartotta az alkotmánymódosítást arról, hogy visszaadja a demokratikus magyar állam eredeti nevét). A baj azzal van, ahogyan és aminek a miniszterelnök jelölte.

Kezdjük a Sulyok elvetésével. A régi elnök leváltása szerintem indokolt volt, a leváltás módja otromba. Először volt az, hogy mondjon le május 31-ig. Sulyok nem volt hajlandó. Magyar Péter azt felelte, hogy akkor módosítják az Alaptörvényt.

Ez megtörtént: minthogy a szövegben nem volt olyan pont, ami alapján le lehetett volna váltani, és a jogi szakértőknek túl kemény dió volt, hogy olyan előírást operáljanak bele, aminek Sulyok (vagy bármelyik más magas rangú funkcionárius) visszamenőleg nem felelne meg, hozzáírtak egy bekezdést mint 36. „záró és vegyes rendelkezést”, hogy most pedig leváltjuk az elnököt: „Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.”

Dr. Sulyok Tamás kézzel-lábbal tiltakozott, de a dolog egyetlen döntésre szimplifikálódott: aláírja-e az Alaptörvény-módosítást és ezzel együtt a saját menesztését. (Aminek eddig következetesen ellenállt.) Amíg nem jött szembe hősies Trabantjával látótávolságon belül a negyventonnás, korlátozó nélkül 137-tel vágtató kamion, darált tovább, mintha mi sem történt volna. Aztán félrerántotta a kormányt. Nem gyávaság – teljesen közönséges ember reakció.

Sem az nem lett volna szokványos és emberileg elvárható, hogy lemondjon, amíg nem muszáj – senki sem szeret ellentmondani önmagának –, se az, hogy nem írja alá – észlelnie kellett hogy senki sem áll ki mellette, Orbán Viktor focit néz Amerikában, az egykor alatta szolgáló alkotmánybírák kvázi beteget jelentenek, a Velencei Bizottság vállát vonogatja. Nincs olyan hatalom, amelyik megvédené vagy akár megjutalmazná ellenállásáért.

A szöveg azonban, amelyben bejelenti döntését, szuper kordokumentum. Jól mutatja a magyar jogászelit politikai hatalom cselédjéül szegődött részének szellemi csődjét. (Azért mondom ilyen körülményesen, nehogy egy bitnyit is félreértsék a hatalom cselédjéül soha nem szegődött jogász barátaim, akiket tudásukért mélységesen tisztelek.)

Egyfelől közli, hogy: „Az Alaptörvény 17. módosítása töréspontot hozott a magyar alkotmányos demokráciában. Közjogi méltóságok jogállamiságot és az intézmények függetlenségét nyíltan sértő elmozdításával, a választójog példátlan korlátozásával olyan negatív precedenst teremt, amely mély sebet ejt a demokrácia, a hatalmi ágak megosztása és a jogállamiság alkotmányos értékein.” Apróság, hogy Magyarországon 2010 és 2026 között nem volt demokrácia, és a nyugati világban példátlan mértékű volt a hatalomkoncentráció, vagyis a hatalommegosztás hiánya, és Sulyok meg az elődei ez ellen nem tettek semmit. Na ez a negatív precedens.

Sulyok meg az elődei nem „őrködtek az államszervezet demokratikus működése felett ”, ami pedig alkotmányos kötelességük lett volna. Ezek után mondja azt: „Ha a köztársasági elnök a jelenlegihez hasonló dilemmával néz szembe, két út áll előtte: alkotmányos kötelességének aláírásával eleget tesz – vagy megtagadja az aláírást, amivel azonban jogsértést követ el.”

Sulyok Tamásnak az lett volna az alkotmányos kötelessége, hogy egy csomó mindent ne írjon alá, ahol nem történetesen a saját státuszukról volt szó, és egyszer sem tette, két kivétellel: „jogtechnikai”, azaz formai hibákra hivatkozva megvétózta az EU–Kirgizsztán partnerségi megállapodásnak és a polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény módosításának a ratifikálását. A magyar demokrácia legfőbb őre, lám.

Most valami olyasmit mond, hogy az Alaptörvény-módosítás sérti az alkotmányos rendet, de a megsértett alkotmányos rend jegyében neki kötelessége aláírni az Alaptörvény-módosítást. Érzékeli az ellentmondást? Paragrafus, az paragrafus, tudom, tárgyalóteremben első fokon nagy valószínűséggel elfogadnák az ilyen szintű érvelést. De a politika közege nem a tételes jog, hanem a hatalom, demokrácia esetében a megosztott hatalom, aminek mechanizmusairól Sulyok ügyvéd úrnak fogalma sincs.

Ha már hatalomról van szó: a köztársasági elnök papíron az ország első embere. Kíváncsi voltam, hányadik helyezett volt Sulyok Tamás 2025-ben, elnökségének első és utolsó teljes évében a legbefolyásosabb magyarok listáján. (A 100 leggazdagabb magyar 2025, felelős szerkesztő: Szakonyi Péter. A listát mindkét oldali politikai elemzők állították össze,) Nos, nincs rajta. Nincs az ötven legbefolyásosabb magyar között, akik szinte kivétel nélkül a kormányoldalról kerültek ki, akár mint állami vezetők, akár mint (p)oligarchák. Egyik politikai oldalnak sem volt fontos semennyire, sem mint saját ember, sem mint ellenség. (Az elődje, Novák Katalin a 19. volt elnökségének egyetlen teljes évében, 2023-ban.)

Ahol ilyen durva különbség van egy politikus, ismétlem, politikus, mert a köztársasági elnök az hivatalos státusza és befolyásának, azaz tényleges hatalmának szintje között, abban az országban nagy baj van a politikai intézményrendszerrel. (Amit nálunk, máskor elemzendő okból, archaikus kifejezéssel közjogi rendszernek neveznek.)

Ennek nemcsak az az oka, hogy Sulyokból nagyjából hiányzik minden politikai és, hogy mondjam finoman, rokonszenv-ébresztő képesség. Hanem még két dolog.

Az egyik, hogy Magyarországon a köztársasági elnök szerepét majdnem teljesen kiüresítették, és efölött a politikai és jogi elemzők túlnyomó többsége három és fél éve örvendezik. Az elnök hatalma legyen szimbolikus, azon felül minden jogosítvány prezidenciális rendszerhez vezet, és az szörnyű.  Így aztán a miniszterelnöknek fékek és ellensúlyok nélküli teljhatalma van, és az milyen jó.

A másik, hogy harminchét éve azt hajtogatják, a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét”, ami alapvetően butaság (a kényesebb ízlésűek kedvéért nem használom a hasonlóan kezdődő angol szót), mert a nemzet eredendően nem egységes. Gyakorlati használatban persze az értendő rajta, hogy az elnök szellemileg és erkölcsileg jobb az állampolgárok zöménél. De ki dönti ezt el? Az értelmiségi elitnek ez vagy az a csoportja? A Facebook vagy a Reddit buzgó felhasználói? A rájuk hivatkozó miniszterelnök?

Főleg a Magyarországhoz hasonló, zilált közéletű helyeken egy megbízható módja van annak, hogy az állampolgárok zöme eldöntse, kit tart alkalmasnak a nemzet első emberének tisztére: a demokratikus procedúrával lebonyolított elnökválasztás, ahol a nép dönt. Különben az elnök lekötelezettje annak az egy vagy több politikusnak, aki a megválasztását keresztülvitte a parlamentben. A magyar elnöknek ez így vagy úgy, mindenképpen tovább szűkíti az amúgy is szűk mozgásterét.

Erre a szerepre választotta ki – az ígéretével ellentétben minden észlelhető konzultáció nélkül – és kérte föl elnöknek Magyar Péter Polgár Juditot. Aki a felkérést nagyon udvariasan elutasította.

Folytatása következik.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.