444.hu, 2026. június 19.
UJ PÉTER
302.1.0. Vicces – illetve, máris korrigálok, vagy finomítok vagy mi ez, mert nem vicces igazán, illetve van benne röhej, ha keserű is, meg félelmetesség is, mindig, humor az nincs, persze, soha nem is volt – figyelni az egyetlen játékszerétől, egyetlen drágaszágától, a hatalmától vagyis varázserejétől megfosztott zebralovassági vezénylőtábornokot, ahogy még mindig mormolja a varázsigéit, mintha nem lett volna tegnap. A szavakat, amelyekkel világot (inkább csak országot) teremtett tizenhat éven át. A tizenhat év letelt, de azért még mindig félelmetes belegondolni, hogy hogyan, milyen mélyen, milyen tömegekre tudott hatni ez a néhány varázsige, hogy ilyen szép névvel illessük mostan a manipulatív hazudozást. Variálta veszettül a migránst, meg is hülyítette az országot vele, közben több bevándolrót engedett be, mint bárki előtte. Hablatyolt gazdasági csodáról, magyar modellről, miközben elhúztak mellettünk az EU szegényebb országai is, az államból átcsorgatott (hogy ilyen szoftosan írjuk körbe a lopást) ezermilliárdokból fölépített házi cégeiről pedig most derül ki éppen, mennyit is érnek: semmit. Lopott pénz nélkül nem működnek. Folyton hazafiságról kántált szuverenopatridiotizmusokat, aztán a legalapvetőbb nemztei érdekeket is simán föláldozta saját hatalmi érdekeiért. Ne folytassuk, sokáig lehetne. Őrület az egész. Ahogy távolodik tőlünk, egyre őrületebb. Csak a kommunisták nyelvfacsarása jutott ennyire közeli az orwelli újbeszélhez. De megint nem mondtam újat. Viszont ő sem.
Ez csak így bemelegítésnek. Most térjünk a tárgyra!
302.1.1. Szarkaszto-ironikus illetve moralice maximálisan apszurdisztáner momentumokban csöppöt söm szűkölködő kis (nagy) rendszerváltásfélénk újabb nehezen alulmúlható, bicskanyito-/pararöhejes fordulatja, a „Lesz-e az illiberális kutyából kvázi-demokratikus szalonna?” sorozatból, a damaszkuszi körforgalomban tapasztalt állandó forgalmi dugó közepette (Esterházy-parafarízeus, természetesen), amikoris a vártnál gyorsabban el-elhasaló orbánumok némileg meglepettnek, ám annál deszperátusabbnak tűnő egykori frontharczosai az állománygyűlésekről lógó orral történő (való) távozvást követőn szoridaritásról sóhajtoznak. Szerencsétlenek egyik sokkból kómáznak a másikba, nem elég, hogy űberistenként tisztelt guru-führer-fősámánjuk, a felcsúti Napkirály, a Tolvajok Fejedelme annyira sem tartotta őket, leghűségesebb, legordenárébb és legelvetemültebb alattvalóit, hogy odasúgja nekik akár csak tíz perccel a bukó előtt, hogy hahó, öcsik, gáz van, tipli!, de még aztán is joggal gondolhatták (én magam sem gondoltam másképpebb), hogy tizenhat év alatt csak sikerült nyolc-tíz újság néhány évi fenntartására elegendő pénzt összelopni; a lopás laikusok számára is észlelhető volumenéből, a Birkin tatyók, Maybachok, Porsche Carrerák, Laborghini Leporellók, Cartier fuxok, Audemars Piguet-k (hogy a 300-as sz. hírlevélben emlegetett példaasszetek körénél maradjunk), miegyebek akár másod-, harmadvonalbeli koncentrációjából inkább arra lehetett következtetni, hogy egy kisebb észak-afrikai ország vagy karibi sziget megvásárlásához és fönntartásához elegendő anyagi eszközt sikerült már bezsákolni, de aztán ugye kiderült, mennyire nagyon igazak a lopott pénz természetét leírni próbáló, közhelynek is tartott népi bölcsességek, miszerint könnyen megy, illetve hogy az ilyesmi tulajdonjogi státusza definíció szerint bizonytalan, tehát a lopott pénz szobahőmérsékleten is rendkívül gyorsan párolog, mondjuk a már említett tárgyakká alakult (amelyekből visszaalakítani nem könnyű, nem is mindig lehetséges), másrészt meg az is kiderült, sajnos több szinten is, hogy – a főnök tájékoztatása szerint legalábbis – világszenzációnak számító, roppant eredeti, a fejlett világot mintegy ámulatba ejtő „magyar modell”, mármint nem Palvin Barbara, hanem az „orbanomics” alapját képező, ilyen-olyan áttételekkel a rendszernévadó és családjának tulajdonában lévő cégbirodalom tulajdonképpen a Leonyid Brezsnyev által is közepes sikerrel alkalmazott alapelvre épült, miszerint minden űberzseniális gazdasági kezdeményezése, vállalkozása kábé az államból átfolyatott pénzekből működött, tehát addig döcögött így-úgy, amíg abba kívülről pénzt (más pénzét) pumpáltak (loptak). És megint egy megint egy közgazdaságtani közhelynél vagyunk, miszerint a potyapénzekből gründolt gazdasági társaságok soha nem is lesznek alkalmasak másra, mint potyapénzek megszerzésére. Lopásra, magyarul.
302.1.2. No, de térjünk vissza a kiinduló helyzethez, miszerint ott áll a néhány hete még oly magabiztos, mi több, arrogáns, agresszív, vérnősző Orbán-warriorunk némileg megneszülten, megszerényülten, megkollégultan a friss felmondással a kezében és szolidaritásról delirál.
Legutóbbi esetben konkrétan, pont az az illető, aki annak idején (2018-ban) berontott randalírozni és óberkodni az éppen akkor kinyírt régi (Simicska-féle) Magyar Nemzet éppen utcára kerülő újságíróinak rendezvényére, a baloldali kollégák szolidaritását szomjazza. (Aligha véletlen, hogy iható formára képszerűsíti a fogalmat.)
302.1.3. Polgárosodó, demokratikus, épkézláb társadalomban valóban elvárható volna valami szolidaritásféle, bár az is fölvethető, hogy ezt azért ilyen esetekben – lopott pénzek, lejáratások, becsületsértések, btk.-s és ptk.-s paragrafusok jelentős sérelme – azért rendre megelőzi valamilyen büntetőeljárás, jogerős ítélettel.
Megelőlegezve – de nem megengedve – a felmentő ítéletet, merő egy nagyvonalúságból, ezúton szolítom tehát fölfelé az illető baloldali kollégáit, tehát a baloldali, lopott pénzekből másokat lejárató, gátlástalan, pártszolgálatos, vérnősző tahóterroristákat, szolidarítsanak, ahogy csak bírnak!
302.2. Ördög bújt a torzítóba
302.2.1. Hosszú szünet után újra jelentkezik a Zenebutik, a Zenebutik, a Zenebutik. Mégpedig az elektronyos gitározás nemzetközi mércével mérve is jelentős, bár nálunk talán kevéssé ismert ikonikus legendájával (legendás ikonjával), Kent Steedmannel. A nyugdíjkorhatáron túli ausztrál úr a lokális punkszcéna jelentős hőse, 1979-es alapítású zenekarával, a Celibate Rifleszel (mekkora poén, nem? a Sex Pistols kifordítva) futott be annyira, amennyire, jóideje szólózik, most meg véletlenül beleakadtam a 2026-os lemezébe, és ebbe a remek, kicsit a korai Dinosaur Jr.-t is idéző, alaposan összetorzítózott számba.