A menedékkérők méltósága

Azt írják a lapok, hogy újra tranzitzónák nyílhatnak. Újra fogságban lehet tartani, legalábbis három hónapig a menedékkérőket gyerekestül. Mert ezt megengedi az Európai Unióban létrejött „migránspaktum” (valójában migrációs paktum).

Akkor most bizonyára tollat rántanak azok, akik humánus lelkük minden szenvedélyével tiltakoztak a tranzitzónák embertelen, gyerek- és felnőttkínzással felérő működtetése ellen. Akkor, amikor ezeket a Fidesz-kormány működtette, amíg az Európai Bíróság ítéletéig ezt lehetetlenné nem tette. Magyar Péter most azzal jött haza Brüsszelből, hogy majdnem mindenre van megoldás, de a menekültjog gyalázatos megsértése miatti bírságra továbbra sincs.

Az remélhetőleg nem lehet vitás, hogy a kormány megteszi a minimumot: módot nyújt arra, hogy Magyarországon, illetve a magyar határon nyújtsanak be menedékkérelmet.

Azt nem követelhetjük a kormánytól, hogy pápább legyen a pápánál és európaibb az Európai Uniónál.

Sajnos tény, hogy a menedékkérők szabad mozgását nem lehet garantálni, mert akkor mindenki felszívódhat, akár jó okkal kér menedéket, akár nem. Azok közül, akiknek a menedékkérelmét elutasították, csak minden ötödiket tudják visszaküldeni a hatóságok. Ez nyilván tarthatatlan.

Mivel azonban a menedékkérők esetében olyan embereket kell megfosztani a szabadságuktól, akiket semmilyen bűncselekménnyel nem gyanúsítanak, viszont ők maguk bűncselekmények áldozatai, bűnös rezsimek üldözöttei lehetnek, ez a fogva tartás nagyon aggályos akkor is, ha elkerülhetetlen.

Amit a kormánytól meg lehet és meg kell követelni, az az, hogy a menedékkérők számára az országtól telhető legjobb körülményeket biztosítsák. Tegyenek meg mindent azért, hogy a menedékért folyamodók minél kevésbé érezzék a fogság súlyát. Biztosítsanak számukra méltó szállást, hitüknek megfelelő ellátást, kommunikációs lehetőséget az anyanyelvükön, vagy ha ez megoldhatatlan, akkor legalább az általuk ismert világnyelveken. Biztosítsák számukra a munka, a pénzkereset, a vásárlás, a tájékozódás, lehetőségét. Tegyék lehetővé az ember jogi szervezetek számára jogsegély nyújtását, a szabad bejárást, a civil ellenőrzést a menedékkérők elhelyezésére szolgáló intézmények felett.

Ha már a napokban megszületett a fölöttébb aggályos egyezség arról, hogy az EU-n kívül is lehet visszaküldési központokat létesíteni, akkor a kormánytól azt is meg kell követelni, hogy csak olyan visszaküldési központokba vigyen embereket, amelyek valamennyi fent említett szempontnak megfelelnek.

Ahogy független intézményeknek kell védeniük a piaci versenyt, eljárniuk adózási ügyekben, biztosítani a pártatlan igazságszolgáltatást, védeni az adatainkat, az emberi jogainkat, ugyanilyen független, a kormány által nem befolyásolt és nem befolyásolható intézménynek kell elbírálnia a menedékkérelmeket is. A kormány ebben nem igényelhet magának befolyásolási lehetőséget.

Ugyanilyen fontos, hogy a kormány a nyilvánosság előtt tisztelettel beszéljen azokról, akik Magyarországon kérnek menedéket. Nevezze őket annak, amik: menedékkérőknek, nem pedig migránsoknak, akiket – a menekültekkel ellentétben – egyetlen ország sem köteles befogadni, és erre az Európai Unió sem kényszerít senkit. A menekültek számára menedék nyújtása a demokratikus országok elemi kötelessége, a menedéket nem kérő vagy arra nem jogosult migránsok befogadása vagy elutasítása minden ország szuverén döntése. Erről a szuverenitásról az EU-hoz csatlakozó országok az EU polgáraival kapcsolatban lemondtak, de az EU-n kívülről érkező migránsokkal kapcsolatban nem.

A kormánynak élesen és határozottan el kell ítélnie azt a stílust és szellemet, amelyben az Orbán-érában a menekültekről beszéltek. Feltéve, hogy nemcsak abban kíván rendszert váltani, azaz egy autoriter rendszert a demokratikus normáknak megfelelővel felváltani, ami Magyarország állampolgárai körében népszerű, hanem abban is, ami nem feltétlenül népszerű, ami nem az itt élők helyzetét javítja, de még terheket is ró az országra.

Nem úgy látszik, hogy a kormány ebbe az irányba indulna el. Nem erre mutat már az sem, hogy jogszabállyal kívánja kizárni az EU-n kívüli munkavállalókat az ország munkaerőpiacáról. A munkaerőpiacot eleve nem bölcs dolog ilyen merev szabályokkal korlátozni. Bizonyos ágazatokban, munkakörökben munkaerőhiány van, s ahol nincs, ott is bármikor lehet. Megjósolható, hogy a kormány kénytelen lesz kivételekkel fellazítani a tilalmat, ami majd a hitelessége rovására megy. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezzel a kizárással a kormány az idegenellenesség szellemét követi, azt erősíti. Akkor is, ha ebben az esetben nem menedékkérőkről van szó, tehát nem olyanokról, akiket kérelmük jogosultsága esetén nem lehet kiutasítani az országból.

Ennél súlyosabb dolog, ahogy Magyar Péter gyakorlatilag megtagadja az Európai Unióban kialkudott szolidaritási rendszerben való részvételt. Azt mondja, sem a fizetés, sem a menekültek átvétele nem jöhet szóba, Magyarország szakértőkkel támogatná a többi tagországot. Ez komolytalan. A szabotálás fedőszövege. Kinek lenne szüksége pont magyar szakértőkre azokban az országokban, amelyekre a menekültek jelenléte, beáradása a legnagyobb terhet rója, s ahol ezzel kapcsolatban már régóta gyűlnek a tapasztalatok és gyűlik a szakértelem?! A fizetés és a befogadás között lehet választani, harmadik lehetőség nincs. Ha a kormány továbbra is szabotál, akkor az ország tovább fizeti a tetemes bírságot. Úgy adja oda azt a pénzt, amit a paktum követelményeinek teljesítésével kellene odaadnia.

Ennyit a menekültekről.

Ami pedig a menekültektől független migrációt illeti, arról végre őszintén kellene beszélni. Magyarországon egyre kevesebb gyerek születik, az ország rohamosan öregszik. Az ezzel kapcsolatos riasztó adatokkal minden tájékozott ember találkozott.

Ezen a helyzeten Orbán Viktor kormányzása nem rontott, nem javított. A javulás csak a születési rátán látszódott, és abban is átmenetinek bizonyult. Mindenesetre a születési ráta az Orbán-éra előtt sem volt magasabb, mint most. Sőt. De az átmeneti javulás idején is nagyon messze volt attól a szinttől, amelyen megállhatna a lakosság természetes fogyása. Ez szerte Európában így van, a Távol-Keleten még inkább.

Sok mindent lehet tenni azért, hogy kevesebben menjenek el az országból, és többen térjenek haza, de Európa nyugati fele még a legjobb esetben is hosszú ideig vonzóbb lehetőségeket nyújt, mint a keleti fele. A mi felünk. Az Unión belüli szabad mozgás, ami nekünk olyannyira fontos, azt jelenti, hogy Magyarországnak Európán belül csak migrációs vesztesége lehet, ami a természetes fogyáshoz hozzáadódik.

Tehát, lehet nemet mondani a migrációra, csak tudni kell, hogy ezzel az ország népességének csökkenésére és öregedésére, a munkaképes korosztály terheinek növekedésére mondunk igent.

Becsületes kormány erről nem hallgat, hanem a valóságos kérdést viszi a nyilvánosság elé, és vitát kezdeményez róla.