Nyugi!

Az ember hamar felejt. Vagy talán az utóbbi időben olyan gyorsan jöttek egymás után a politikai események, hogy egymást ölték ki. Be sem fejeződik valami, jön az újabb fejezet, a korábbit már homály fedi. Nincs idő összegezni, pláne tanulságokat levonni, pedig ez nyilván nem lenne fölösleges. Ment mindenki előre, mondta a magáét. Valamikor február táján Arató Gergely képviselő interpellálta a miniszterelnököt, voltaképp mindegy is, miről, mert Orbán Viktor úgyszólván semmire sem válaszolt. Kioktatott, humorizált, mindenről beszélt, csak arról nem, amiről kérdezték. Interpellációs válaszát ekkor úgy zárta, a kérdéses ügyet kivizsgálják, „ennek eredményét azonban ön, képviselő úr, majd megnézheti a tévében, mert a választások után már nem ül a parlamentben, velem ellentétben, mert én még mindig itt fogok ülni”. Hát ez se így lett, mint annyi minden más: tény, hogy nemcsak Arató képviselő, de Orbán Viktor sincs már ott, ilyenformán mindketten tévében nézhetik, mi történik a Házban.

Amit az új összetételű parlament első ülésnapján láthattak, abban volt jó is, volt rossz is. Reményteli, hogy az új kormány célirányosan próbál parlament elé terjeszteni olyan törvényjavaslatokat, amik a jogállamiság helyreállítását jelentik, valóban komolyan veszik az elszámoltatást, és olyan, az Alaptörvényt is módosító indítványokat tesznek, amelyek szándékaik szerint a Fidesz-kormány tizenhat éve alatt megismert autokrata berendezkedés buherációs lehetőségét is megakadályozzák. A nép nagyobbik része ilyen intézkedésekre vár, feltehetően ezért szavaztak a Tiszára. És az sincs ellenére, ha Magyar Péter olykor, mint például a kormányzati átadás-átvételnél, beszólogat a leköszönő enyveskezű minisztereknek, akik nagyképűsködésükkel tizenhat évig nyomasztották az országot. Azok is, akik esetleg nem voltak korruptak, de amikor kellett, elfordították a fejüket. Lehet mondani, hogy ennek a rendszernek korábban Magyar is kedvezményezettje volt, de ennek abból a szempontból már nincs sok jelentősége, hogy végül is kiszállt, és ő hozta a bajt Orbán fejére meg kártékony környezete számára. Az viszont nem biztos, hogy azt a kultúrát, amit a szárnyát bontogató kormányfő az első parlamenti munkanapon elénk tárt, a nép nem unja-e meg hosszabb távon. Felelősöket keres, miért van rossz állapotban a gazdaság, miért nem versenyképes az ipar, és persze, hol van az a rengeteg pénz, amit kiszerveztek maguknak, vagy olyan beruházásokra fordítottak, amelyek az életben nem fordulnak termőre, viszont folyamatosan viszik a pénzt. Természetesen nem minden beruházás volt rossz – ez minden ilyen fölvetésre a válasz –, de túl sok ment értelmetlen, sőt jogszerűtlen célokra: Mága Zoltán kampányhegedálásától a nagy ellenálló rockzenészek kistafírozásáig, és a sor a végtelenségig folytatható. Ezek jogszerű föltárását és a jogkövetkezmények megállapítását elvárja a nép. Nyilván tizenhat nyomasztó év után vannak, akik vért innának, de azért józan mértéktartás.

Nem minden a parlamentben dől el, például az igazságszolgáltatásnak is van terepe. A házszabály pedig mindenkire vonatkozik. Magyar Péter kedd esti közleményében tudatta az érdeklődő közvéleménnyel, hogy mit is mondott Gulyás Gergelynek, amikor délelőtt a parlamentben odalépett hozzá. „A még hallható felszólalásomban elmondtam, hogy pont 20 éve hangzott el az elhíresült őszödi beszéd, és emlékeztettem Gulyás Gergelyt, hogy ezekben az időkben együtt küzdöttünk a Gyurcsány-kormány jogállamot leépítő lépései ellen. (…) Gulyás Gergely a válaszában hazug vádakkal megtámadta a 2006-os események kapcsán a TISZA-kormány rendészeti államtitkárát, Tóth Gábort. Erre szerettem volna reagálni, de mivel a házelnöktől nem kaptam szót, odaléptem hozzá…”

Ez így persze nem jó. Ha valaki nem kap szót, az ne lépjen sehova, válasszon jobb és házszabályilag lehetséges megoldást. Képileg se jó, tartalmilag se. Ahogy szakírók írják: rossz az üzenete. Az azonnali kérdések és válaszok órájának végén Forsthoffer Ágnes házelnök bocsánatot kért az aznapi személyeskedő és méltatlan megjegyzések miatt. Halkan emlékeztetnék, 2005-ben a parlamenti vita hevében Gyurcsány Ferenc odalépett Orbán Viktor elé, és mondta tovább a véleményét, amit még a hallható felszólalásában kezdett. Rossz emlék. És annyi minden vár megoldásra, van rá idő és erős támogatás. Nyugi.