444.hu, 2026. május 29.
UJ PÉTER
299.1.0.
„A pontyot téli szállásáról a tavaszt jelző, első árhullám mozdítja ki. Meglehetősen erőtlenül (talán cél nélkül?) kóborol az olykor még jégtáblákat is cipelő vízben.”
(Zabos Géza: Horgászoknak a Tiszáról; Mezőgazdasági Kiadó–MOHOSZ, 1983)
299.1.1. Mielőtt itt a túldemokratikusizálódás heveny hübriditisze elragadna valamennyiójünket, nem ártana sürgősen (mi több: sürgőssen) rögzíteni (www.spanifer.hu) néhány fontosabb kórner- és májsztónt, amelyeket mintegy arkimédészi pontként sziklaszilárd vezérlőcsillagnak kijelölve, a hozzájuk történő igazodás igényét szem előtt tartva a szélesebb értelemben vett társadalmi normakövetés szintjén, szküllák és karübdíszek között, amolyan jogállami minima kalkulum gyanánt a továbbiakban vörösvonalszerűen nem lépnénk át a Rubikon.
299.1.2. Tehát mindezzel együtt lerázván magunkról tizenhat év közmondásos fekete levesét, keserű poharát, sárkányforgveteményét és szellemi kútmérgét, érthető és jogos az a társadalmi igény, hogy a magyar állam drasztikusan csökkentse szerepvállalását a Deák Bill Gyula- és/vagy/hovatovább Edda-koncertek vonatkozásában, valamint az eurokomfort irányelveknek és a klasszikus közgazdaságtan ajánlásainak megfelelően vonuljon ki Mága Zoltán hegedűjéből (ad nótám: „Költségvetési deficit bújt a vonóba…”; ugyanakkor, horribile dictu alapon megjegyezném, hogy nem tartanám ördögtől valónak black metál zenekarok állami támogatását, nyílt, független pályázati rendszerben, az egyházi iskolák kárára).
299.1.3. Ámdebátorugyanakkor, mégha érthető is jelen helyzetben, másfél évtizednyi túlközpontosított orbano-feudál-áltisizmus után visszametszegetni, visszaparancsolni, kivonni innen-onnan az eddig mindenbe beleugató, beletenyerelő, beletüsténkedő magyar államot, nem szabad, hogy az így támadó hatalmi űrbe benyomuljanak a káosz és az anarchia apokalipszislovasai, a szabadság helyetti szabadosság, a már emlegetetett hübridész istállófiúi, a féktelen orgiázás, a drog, a szex, a bűnelkövetők garmadája. Ennek érdekében igenis ki kell mondanunk a szükséges, de nem elégséges, neccesse est jellegű eddig-és-netovábbokat. A Múkodó és Enberiséges Magyarország érdekében a magyar államnak a továbbiakban gátat kell vetnie a hamburgerezők (különös tekintetettel a kézművesekre) valamint a pizzériázók további fölsöleges, a nemzet morális tartása és gasztronómiai önazonossága szempotjából káros, továbbá teljesen fölsöleges burjánozásának. Elég obéz polgártársunk látta már kárát eme egészségtelen továbbá idegenszerű élelmezési cikkek ki tudja milyen okból ránk erőltetett fogyasztásának. A kormány alkosson rendeletet, és darabszámra határozza meg, évente hány hamburger kerülhet elfogyasztásra, valamint hozza létre, és megfelelően széles jogkörökkel ruházza föl a rendelet betartását akár erőszakos eszközökkel is kikényszeríteni képes Nemzeti Hambuger Hatóságot (NEHAHA). A NEHAHA legyen jogosolult titkosszolgálati eszközöket is igénybe véve földeríteni (lehallgatni, bemérni, megsemmisíteni) az illegális hamburgerfogyasztás, -árulás vagy nyílt hamburgerpropaganda forrásait, gócpontjait, esetleg az erre irányuló kezdeményezéseket, álljon a rendelkezésére fegyveres erő, amellyel hatékonyan és azonnal föl tud lépni az említettekkel vagy az említettek körnxyezetében található akárkikkel vagy akármikkel szemben.
299.1.4. Hasonlóképpen szükségszerű volna Nemzeti Regénykvóta meghatározása. Annak semmi értelme, ami az elmúlt évtizedekben a csapból is folyt, hogy mindenféle Kanifaszi Gusztik, Sóska Jóskák „regénynek” nevezett, nyelvi minőségükben általános iskolai fogalmazványok szintjén mozgó „műveit” deponálják a könyvesboltok, és ezzekkel traktáljuk a kapacitásukban egyébként is mind kevesebb könyv befogadására képes magyar agyakat. Az nem „regény”, amit súlytalan újságírócskák, bulvárkretének, lájfkócsingos ezoterik izzadnak ki valamelyik szagló tetsrészükből! A regény az a Tosztojevszkíjek, Alan Proustok, Viktor Hugo Bossok legszentebb, legmagasabb rendű és rangú művészete, amelynek pengetésébe senki ne fogjon bele, aki nem száz százalékosan van ott fejben és szívben egyaránt! A modern, gondoskodó, művelő államnak igenis kötelessége kiszűrni magunk közül a fűzfaregényírókat! Ennek legeslegcélravezetőbb módszere, ha éves regénykvótát határoz meg, megfelelő számban. Legyen mondjuk öt. Egy adott létszámú nemzetnek bőven elég évente öt regény. Gondoljunk bele, összesen hány regényt tudunk felidézni a magyarság történetének háromezer évéből?! Ugye, hogy sok lesz még az az évi öt is! Az évi ötből egy regény koncesszióját kapja meg Nobel-díja folytán Krasznahorkai, egyről döntsön egymás között Nádas Péter, Bodor Ádám és a Závada család, kettőt osszon ki az írószövetség elnöksége, egyre pedig írjanak ki nyílt pályázatot. A pályázás feltétele szakirányú végzettség, legalább három megjelent verseskötet, tízéves novellaírói tapasztalat, erkölcsi bizonyítvány és hárommillió forint plusz áfa nevezési díj.
299.1.5. Végül, de nem utolsó sorban a kulturálódási kormányzat legakutabb feladatai közé kívánkozik a kormánypolitikusok további táncolásainak azonnali hatályú kriminalizálása. Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni! Nem hiszem, hogy ezt érvekkel különösebben alá kéne támasztani, de ha mégis, ez a link több a sokknál (csak erős idegzetűeknek és NSFW-knek!).