298. A XXI. század túlköltői – felröhögünk a dolgok állásán – egy [ein] Felcsút-szindrómás dromedár panaszai – Működő és Emberséges Lázálomvilág

298.1.0.

„érzem az égett zsírszagot kiirtanának
mint az írmagot”

(Sziveri János: Felröhögünk a dolgok állásán)

298.1.1. Nem szeretnék a rendszerváltásból rendszert csinálni, sem Krisztusból bohócot és vice verzum, és ez a Krisztus-bohóc is úgy jelenik meg előttem (gúvadnak lelki szemeim), mint Gyurcsány és Mini Feri, azon a belénk vésődött KékÓriásPlakáton, persze, óh, igen, ez a rohadt belénkvésődés, nem fogjuk kiheverni soha, ezeken a Kékóriásokon kormányoztak bennünket (falnak) tizenhat éven át, már egy Krisztusból bohóc is csak így létezik a tudatomban vagy alatta, mint kép, hogy Kékóriáson, Jézus és a Mini Feri, Ez VESZÉLYES, kurva veszélyes, brüsszeli bombával hadonászó Soros-migráns, de vége van, VÉGE van, Kicsi, nagy, Kékóriás nem jön vissza, nem tud bántani, vedd be szépen a gyógyszereket, és aludjál, majd megbeszéljük, ha jobban leszel, elmúlik a Felcsút-szindrómád.

298.1.2. Nem vagyok egy optimizmus, nem lehet rám fogni, aláírom, lepecsételem, iktatom, de ideje volna tovább lépni (ad notam: vezess, vezess, új célra, Spanifer!), mintha nem lenne tegnap, és megértem, hogy még tart az ünneplés, április 12. óta a non-stop alufólia, sokan úsznak (háromezer gyors, egy órán belül) még mindig a szterotoninszintben, de jómagam, éppúgy, mint a Duna partján Waschler Tamás jóvoltából bronzból merengő széles körben népszerű proletár dinnyehéj-megfigyelő (Melonenschalebeobachter), „dolgozni akarok” (sic!), elegendő harc, hogy a multat be kell vallani, meg miegymás, a közösségi közlekedési koncepciót békávé oldja az emlékezés, rendezni végre közös pályaudvarainkat, erre kaptunk felhatalmazást a választóktól, és nem is kevés; ha majd mindannyian egyemberként leküzdjük a bizalmi deficit, és a Működő és Emberséges Magyarország Intézet minden jóval bőségesen megrakott asztalánál helyet foglal a Társadalom, evés közben nem beszél, nem könyököl, nem csámcsog, elfogyasztja az egészséges zöldségeket is a Társadalom, különben nem lesz fagyi, és érdemben bevonja magát önnön közügyeibe – de szeretnék distinkciót tenni, egyszer libacombot enni, jó ruhában járni-kelni –, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán, akkor benyeljük a kekvákat, mint kacsa a nokedlit, nem középiskolás fokon, jövőre a Corvinuson elindulhat az európai színvonalú, mesterfokú bűnbakképzés…

Jaj, nem! A Kékóriás! A Kékóriás!