444.hu, 2026. május 9.
UJ PÉTER
296.1. Fráziseltolódás
296.1.1. Elég mulatságos vagy éppen siralmas, illetve legyen inkább 2 in 1, mulatságos és siralmas, vagy mulatságos és/vagy siralmas, mulatságos/siralmas, vagy a kettő tulajdonképpen ugyanaz, vagy a kívánt rész aláhúzandó, szóval ahogy a magyar választói akarat és a valóság jéghegyének ütközött, pillanatok alatt elsüllyedt orbánizmus szellemi (erkölcsi, anyagi) hajótöröttei (Istenem, de jó ezt leírni!, illetve látni, hallani még jobb!) még mindig kétségbeesetten próbálnak kapaszkodni rendszerük felszínen hánykolódó nyelvi roncsaiba, nemzetioldalaznak még mindig elkeseredetten, némileg hitehagyottan, rutinból, pedig nincsen már oldal, nemzeti se, épp ők tehetnek róla. Nincs. Épp ez a lényeg.
296.1.2. Tizenhat éven át fejlesztették, csűrték-csavarták, gügyögték, dünnyögték, üvöltötték, ordították, szajkózták ezt a nyelvet, mindenki arcába, ezt a gátlástalan, értelmetlen süketelést, azt a nyelvet, ami érvelésre, a másik meggyőzésére tökéletesen alkalmatlan, nem arra találták ki, hanem arra, hogy üssenek vele, hogy fegyverként foprgathassák a kommunikációs csatákban (mert nekik a kommunikáció nem párbeszéd, hanem csata), és forgatták is, sikerrel, ráköltötték az isten pénzét, de nyertek, tizenhat éven át sikeresen hazudozták át magukat mindenen. Most, amikor vége, kész, már nem tudják elengedni, nem értik, vagy aki érti, nem vallhatja be, hogy ez nyelv a rendszerrel együtt semmivé lett. Nincs többé. Huss!
Hiába ismételgetik az ismerős szavakat, így már nincs semmi hatás, eltűnt mögülük a rendszer, a sokmilliárdos erősítés, eltűnt a szervezet, a körüllengő, lengedező félelem, a hatalom mágikus erőtere.
296.1.3. Ez nem sima választási vereség volt, aminek levonhatjuk a tanulságait, elvonulunk szépen Tusványosra vagy akárhová, aztán majd újra fölépülünk meg minden. Nem. Hanem lázadás, népfelkelés, a rendszer, a hazugságok teljes és radikális elutasítása, itt már nem segít, ha átrendezzük a jól bevált, bejáratott, máfél évtizeden át minden pofába beleplakátozott, híradózott, podcastolt frázisokat.
296.1.4. És nem, egyáltalán nem az volt a baj, amire Bencsik kolléga gyanakszik, hogy idiótákra bízták a kampányt, persze lehet, ha kevésbé idiótákra bízzák, akkor talán kisebb a vereség, dehát a rendszer lényegéből fakadt az idiótákra bízás, másra nem lehetett, tudniillik csak ilyenek voltak már a rendszerben, ez a közhelyes elhülyülés az önkényuralmi (autokratikus) rendszerek ezerszer igazolt, tankönyvekben leírt alaptulajdonsága. Szóval ez, mármint az idiótákra bízás, nem bug, hanem feature. (És azt szerintem Bencsik is nyilvánvalóan sejti, hogy az átkozott idióták, akiket emleget, a vereség okai, az orbáni kommunikáció inkompetens irányítói, hát azok, bizony, ők maguk.)
Még az idióták idióta kampánya is működhetett volna, ha közben a rendszer képes legalább a működőképesség illúzióját fenntartani. Végülis ugyanennyire primitív, hazug kampányokkal simán nyertek háromszor, mert akkor még, a szerencsés külső körülmények miatt képesek voltak fenntartani az illúziót. Hiába volt teljes csőd már akkor is a kormány szinte valamennyi kormányzásszerűnek mondható próbálkozása, az EU-pénzek, a világazdasági konjunktúra, az olcsó hitelek révén az önkényuralmi rendszer hihetetlen összegeket fölemésztő kiépítése mellett maradt még pénz másra is.
2022 után viszont minden nappal világosabban látszott a rendszer totális eredménytelensége. És reménytelensége. Még azok számára is, akik korábban simán beszopták az összes fölkínált rendszerkamut.
296.1.5. Nemzetioldalaz Orbán, bár ő talán tisztában van vele, hogy mennyire röhejes és értelmetlen mostmár, de nem tehet mást, valamit mondania kell. Ezt mondja. A semmit. Csökkentebb értelmű almamelukjai persze a régi reflexekkel ugranak, ha a főnök mondja, még mindig ez az irány, és kapaszkodnak a nemzeti oldalba, nemzeti oldal akkor is mink vagyunk az így meg úgy.
Pedig nincsen itt nemzeti oldal egy darab se. Tolvajoldal van. Bukott oldal van. Lebőgött oldal. Becsődölt. Végeoldal.
296.1.6. Nemzeti aztán végképp nincsen.
A nemzet szót kis híján meg tetszettek gyilkolni.
A nemzetezés az Orbán nyelvpolitikai műveleteinek, hazugságrendszerének talán legaljasabb eleme. A tizenkilencedik századik nemzeti romantika, az modernnemzet-alapító hősök emlékének, örökségének kifosztása. Eszméinek meggyalázása. Orbánék tizenhat év alatt gyakorltilag fölszámolták a reformkor nagy nemzeti romantikusainak nagy szent álmát, a magyar nemzetállamot és az emancipáló nemzeteszmét. Helyére működésképtelen orbánista pszeudoállamot építgettek, papundekliből, saját nemzetfogalmuk primitív hatalomtechnológiai (nyelvpolitikai) fegyver, reggeltől estig másról sem beszéltek, minthogy kit és miért kell kitagadni ebből a nemzetből, a nemzeti kultúra helyébe ideológiailag hasznos (kommunikációs fegyverként használható) ótvaros giccsek, dilettánskodások, miegyebek kerültek, az ultraantiszemita írótól a futballhuligánhimnuszig.
296.1.7. Na, szóval még egyszer: vége. Itt nemzetioldalazással biztosan nem lehet semmire se menni. Lehet,. hogy néhány évtized után, miután már kipörög egy-két generáció, és kábé eléfelejtik, majd újra meg lehet próbálni ugyanezzel a szélhámossággal, de addig muszáj lesz valami más szót kitalálni. Ha lehet egy javaslatom: BOMBOCLAT!
296.1.7+1. [Egyébként a témát még alaposabban ki lehetne gramscizni, tehát hogy miben is más az orbáni nyelvpolitikai startégia, mint a példáként szolgáló, eredeti kommunista és a későbbi liberális demokrata nyelvrendszerek. Majd talán legközelebb. Ha el nem felejtem.]
296.2. Hold my vizeletminta
296.2.1. Megjelent Urfi kolléga könyve. Könyvünk. Már úgy, hogy 444-könyv. 444 ORIGINALS. A könyv történetét elmeséli ő ebben a cikkben, én nem részletezném. Nám. Idéznám viszont Péczely Dórát, a kötet szerkesztőjét, aki viszont magát a művet idézi, a mű pedig Esterházy Hasnyálmirigynaplóját (ez az Esterházy-kapcsolat erős a könyvben, és több szálú, egyrészt a szépirodalmár származású szerző szellemi kapcsolata, aztán maga a betegség, sőt egy onkológus, de belekeveredik még az Esterházy család is, meg persze a könyv kiindulópontja végső soron egy Esterházy-írás egy olasz étteremről, ahová a McDonalds–Snickers gasztronómiai univerzumban mozgó szerző megpróbálna eljutni), miszerint: „Jobb volna, érdekesebb egy agytumor”. „Hold my vizeletminta!”, vágja rá erre Urfi Péter a Kékgolyó utcai radiológia folyosóján, és íme.
296.X. Utolsó előtti figyelmeztetés: Add ide az adód!
296.X.1. Támogasd a 444 jövőjét!
Május 20-ig lehet rendelkezni a személyi jövedelemadó egy százalékáról. Rendelkezz a javunkra!
Alapítvány a Tájékozott és Szabad Nyilvánosságért
Adószám: 18731693-1-41