hvg.hu, 2026. április 24.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Tudatosítanunk kell a lelkes, rendszerváltó szavazóközönségben, hogy a Tisza felhatalmazása nem akkora, amekkorának látszik. A szavazók 47 százaléka nem a Tiszára szavazott. Arányos választási rendszerben, amely a legjobban kifejezi a választók akaratát, nagyjából 54 százaléknyi tiszás képviselő állna szemben 46 százaléknyi ellenzékivel. A Tisza a felhatalmazásának azt a hányadát, amely kétharmad fölé emelte, nem a szavazóitól, hanem a Fidesz gyalázatos választási törvényétől kapta.
És milyen jó, hogy megkapta! A csalárd kétharmaddal és még sok egyéb csalárdsággal lerombolt polgári demokráciát csak az ártatlanság nyugalmával és a demokrata önkorlátozásával felhasznált kétharmaddal lehet újjáépíteni. Tudunk példát rá, hogy ilyen önkorlátozásra egy kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány, az 1994–1998-as ciklus MSZP–SZDSZ-kormánya legalább részben, felemás eredménnyel, de képes volt.
Fogalmunk sincs, hogy Magyar Pétertől, valamint a tiszás képviselőktől és káderektől mire számíthatunk.
Magyar Péter és munkatársainak képességeiről, teljesítőképességéről sok mindent elmond az a lenyűgöző politikai teljesítmény, amellyel két év alatt a semmiből egy új és diadalmas politikai világot teremtettek. De arról nem mond semmi, hogy mit várhatunk tőlük a kétharmad demokratikus felhasználása tekintetében.
Magyar Péter 2006-tól ott volt Gulyás Gergely, Schmidt Mária, Morvai Krisztina oldalán az egyatáborban, az egyazászló alatt. A 2010-es „fülkeforradalom” után is ott vállalt munkát és közösséget, majdnem másfél évtizeden át, ebben a táborban. A szavazatával jóváhagyta, támogatta legalább 2022-ig azt, amit ebben a táborban a hazájával műveltek.
Még véreskezű kommunistákból, különböző diktatúrák kádereiből is lettek hívei és építői demokratikus rendszereknek. Magyar Péterből hogyne lehetne, ha már Horn Gyulából is lehetett. Ezt lehet remélni, ebben lehet bízni, de biztosak nem lehetünk benne. Az óvatos, sokat tapasztalt demokrata nem lelkesedik, hanem szúrós szemmel figyel.
Ameddig Magyar Péter a győzelmi szónoklatában elment, addig el is kell. A leváltandó rendszer tartóoszlopait valóban ki kell dönteni. Helyes felszólítani őket az önkéntes kidőlésre. Mi több, az Alkotmánybíróság elnöke helyett az egész Alkotmánybíróságot föl kellett volna szólítani arra, hogy testületileg mondjanak le, hiszen, amit védtek, az nem egy demokratikus köztársaság alkotmánya, hanem annak tagadása.
Aki nem mond le, azt kétharmados törtvényekkel el kell távolítani, tiszta sor.
Magyar Péter azzal vélte megnyugtatni azokat, akik az autoriter hatalom újjáépülésétől, egy „magyarosított” NER-rendszer felépülésétől féltek, hogy nyolc évnél tovább senki sem lehet miniszterelnök.
Ez népszerű ötlet lehet, de teljesen értelmetlen. A kétciklusos korlátozásnak elnöki rendszerek elnökeivel kapcsolatban lehet értelme, bár abban is kételkedem, de egy nem elnöki rendszerben semmi értelme nincs. Németországban az 1982 és 2021 között eltelt negyven évből harminckettőben két kancellár vezette az országot: Helmuth Kohl és Angela Merkel egyaránt 16-16 évig. Ettől Németország demokráciájának semmi baja nem lett.
Képzeljük el, hogy Magyar Péter olyan sikeresen kormányoz, hogy a pártja fair választási törvénnyel a következő két választást is megnyeri. Mit használ az a demokráciának, ha a nagyon sikeres, többszörösen diadalmas, bevált miniszterelnök helyett olyasvalaki lesz a kormányfő, akiről mindenki tudja, hogy csak azért huppant bele a bársonyszékbe, mert Magyar Péter, a párt igazi, legtekintélyesebb vezetője már nem ülhet benne? Ki ne vélné, hogy igazából, a háttérből mégiscsak a párt legtekintélyesebb emberének, alapítójának a szava számít leginkább, hogy ő az igazi miniszterelnök?
Ez a populista javaslat csupán elfedi azt, hogy a demokratikus biztosítékokat nem a személyek, hanem a szabályok és intézmények szintjén kell beépíteni a rendszerbe.
Az Alkotmány, a választási törvény, a médiatörvény, a törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalmi ágak elválasztása – ezek lesznek itt a döntő pontok.
Az Alaptörvény számos ponton csonkítja emberi és politikai jogainkat, tele van alsóbb fokú jogszabályokba, vagy oda sem illő szeméttel, korlátozásokkal. Ezek jogilag értelmezhető problémák. Valószínűnek tartom, hogy ezek kiiktatására készen áll majd a Tisza-kormány. De készen áll-e arra, hogy kidobja belőle az egész nemzetállami lózungot?
A Nemzeti hitvallás című bevezetője így kezdődik: „mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat…” Ez az alapprobléma. Az Alaptörvény a nemzet fogalmára épül a nemzet nem értelmezhető jogi kategória akkor, ha a nemzetet nem azonosítják a különböző nyelvű és identitású, de azonos állampolgárságú emberek közösségével. Akkor sem, ha a különböző állampolgárságú, de magyar identitású és nyelvű embereket a nemzet részének tekintjük.
Magyar Péter, éppen úgy, ahogy Orbán Viktor és valamennyi nacionalista politikus, következetesen a magyarokhoz, magyar emberekhez szól Magyarország polgárai helyett. Ahogy a román nacionalisták a román emberekhez szólnak, Románia polgárai helyett, kiknek jelentős része nem román, hanem például magyar.
A Tisza-kormány és Magyar Péter tesztje lesz, hogy érvényesítik-e azt az egykori konszenzust, hogy Magyarország állama nem azonos a magyar nemzettel. Magyar Péter győzelmi beszédében – Antall József után sajnálatosan – azt is kijelentette, hogy ő valamennyi határon inneni és túli magyar miniszterelnöke akar lenni. Magyar Péter semmiféle felhatalmazást nem kapott arra, hogy a magyar állampolgársággal nem rendelkező magyarok miniszterelnökének nevezze ki magát.
Az Alaptörvény bevezető szövege olyan állításokat tartalmaz Magyarország és a magyarok történelméről, nézeteiről, amelyek Magyarország polgárainak jelentős részétől távol áll, és részben a történelmi tényektől is. Ez is egy teszt lesz, hogy ti. ezt a részt csupán át akarják írni, vagy egyszerűen megszabadulnak tőle, mivel az Alkotmány jogi dokumentum, és ilyen jellegű szövegeknek nincsen benne helyük. Vajon kiáll-e a Tisza-kormány és a párt frakciója az ország demokratikus, vagyis szekuláris jellege mellett, amikor majd az ellenzék az egyházakkal együtt visszaköveteli az Alkotmányba „a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”?
Az Alaptörvényt bevezető „nemzeti hitvallásban” ez áll: „Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.”
A magyar nemzet szellemi és lelki egysége soha nem létezett, nem is létezhetett, nem is létezhet, mert, miként minden nemzet, a magyar is a legkülönbözőbb szellemiségű és lelkületű egyénekből és csoportokból állott, áll, és ez így természetes.
Ezért nem mindegy, milyen értelemben beszél valaki a megosztottság megszüntetéséről. A Kádár-korszakban már deklarálták a megosztottság felszámolását, a Kádár alatt kialakult nemzeti közmegegyezést, és sokan valóban ebben a hitben éltek, hiszen a rendszer ellenzéke kicsi volt és a nép számára láthatatlan. Medgyessy Péter is azzal kampányolt 2002-ben, hogy felszámolja a nemzet megosztottságát. Gesztusokkal próbálkozott, nyújtogatta a kezét az ellenzék felé, nevetséges volt. A NER-nek – a Nemzeti Együttműködés Rendszere – már a nevében is benne van a nemzeti egység tételezése. Orbán Viktor Kötcsén azzal jelezte előre, milyen alapon kíván kormányozni, hogy a nemzetet átfogó centrális erőtérben megszűnnek majd a viták a nagy nemzeti kérdésekről. A megosztottság meghaladásával indult, és ezt a fikciót fenn is tartotta azzal, hogy az ellenzék a nemzeten kívül van.
Magyar Péter úgy beszélt a nemzet megosztottságának megszüntetéséről, hogy a magyarok egységével kapcsolatban mindenkinek joga van azt gondolni, amit gondol, azt hinni, amit hisz, azt és úgy szeretni, ahogy akar. Ez utóbbit, ha jól értettem, különösen nagyra értékelem azután, hogy a pártelnök távol tartotta magát a Pride ügyétől.
Látjuk, milyen sokféleképpen lehet tételezni, deklarálni vagy sem a nemzet egységét.
A Magyar Nemzet tollnyűvője ezzel zárta a választások másnapján a vezércikkét: „A leendő kormánynak meg azt üzenjük. bármilyen formában is leszünk a következő években (már amennyiben a Tisza-kormány megér egyetlen évet is), nem lesz egyetlen nyugodt másodpercük sem. A sarkukban leszünk, és megfizetnek mindenért.”
Kételkedik Magyar Péter abban, hogy ez így lesz? Nem kapott eleget az elmúlt két évben ahhoz, hogy ne kételkedjen? És nem kapott az ellenzéktől eleget a kormánytábor az elmúlt két évben (is)?
A demokráciának, a pluralizmusnak azért van értelme, azért van rá szükség, mert az országok népei megosztottak. Ezért különböző pártokra szakadnak és szavaznak. Az eltérő karakterű pártok pedig eltérő stílusban kommunikálnak, vitáznak és támadnak, ki szelíden, ki vadul, ki ironikusan, ki acsarogva. Az élet pedig mindig előhozza azokat a súlyos kérdéseket, amelyek szenvedélyes vitákat váltanak ki.
Megosztottságot legfeljebb enyhíteni lehet, az is több félen múlik, és ezeknek csupán egyike a kormány és tábora.
Amit tenni lehetne és kellene: olyan közéleti viszonyokat létrehozni, amelyben az egyes politikai véleményközösségek minél szabadabban csoportosulhatnak, egyesülhetnek, különülhetnek el, működhetnek együtt vagy egymás ellen, minél árnyaltabban és autentikusabban fejezhetik ki magukat, minél igazságosabb viszonyok között mérethetik meg magukat. Így legalább az elégedettség mértékét és kiterjedtségét lehet növelni a küzdőtéren. A Barcelona és a Real Madrid megosztottságát nem lehet megszüntetni, mert azzal a foci és a csapatok lényege szűnik meg. A szurkolóik sem fognak egy táborba egyesülni, de egységet teremthetnek a szabályok, amelyek alapján egymással játszanak
A választási törvény, a kampányszabályok elfogadottságának mértékén múlik a küzdőtérrel, a verseny körülményeivel való elégedettség mértéke. Ez az tehát, és nem több, amit a megosztottság korlátozása érdekében tenni lehet.
Ez pedig a Tisza önkorlátozási készségét feltételezi. Lemondást arról, aminek a mostani nagy diadalt köszönheti. Ennek csak egyik eleme a Fidesz által létrehozott, szélsőségesen aránytalan választás rendszer. A másik – az előzővel összefüggő – eleme az, hogy a NER felszámolásának elsődleges érdeke a Tisza mögé terelt össze nagyon sok választót, akik más szabályok esetén másképp szavaztak volna. Ez a kényszerhelyzet végletesen leszűkítette a politikai választékot. A Tisza mostani szavazótáborában ott vannak más pártok, köztük nem is induló vagy nem is létező potenciális pártok szavazói. Ott vannak azok, akiknek súlyos problémáik vannak a Tiszával, illetve Magyar Péter egyes szavaival és hallgatásaival. Egy olyan pártra szavaztunk, amelynek kormányzási képességéről nem lehet semmilyen tapasztalatunk. Képviselői, háttéremberei, szakértői nagyrészt ismeretlenek számunkra. A Tiszával bizonyos mértékben zsákba macskát vettünk. Lesznek, akiknek ez a macska nem tetszik majd, ha kibújik a zsákból.
Lesznek tehát bőven a Tisza mostani szavazótáborából elkívánkozók. Hogy az egypárti hatalomra törekvés kísértése ne jelenjék meg, ahhoz újra kell gazdagodnia a végtelenül leszegényedett pártrendszernek, amelyben most a Tiszának csak szélsőjobboldali ellenzéke, tehát csak szélsőjobboldali potenciális váltópártja van. A szélsőjobboldali kormányzás egyetlen alternatívája jelenleg tehát a Tisza örökös hatalomban maradása lenne, teljesen mindegy, hogy változó miniszterelnökökkel vagy sem. A kizárólagos szélsőjobboldali alternatíva pedig megnöveli kísértést arra, hogy ismét arra törekedjenek, hogy a törvények, a médiaviszonyok, az anyagi viszonyok leválthatatlanná tegyék a pártot.
Ha a Tisza nem ebbe az irányba akar elindulni, akkor olyan arányos választási törvényt kell alkotnia, amelyben a bejutási küszöböt mélyre leszállítják és második forduló bevezetésével lehetővé teszik pártok közötti megegyezést és összefogást. Így alakulhatnának pártok azzal a perspektívával, hogy a bejutási küszöb elérhető lesz számukra, lehet szavazni a győzelemre esélytelen jelöltjeikre is, mert lesz második forduló, amelyben alkuképesek lehetnek.
Én immáron ötödször szavaztam egymás után országgyűlési választáson olyan pártra, amelyet nem éreztem a magaménak. Remélem, hogy négy év múlva, szűk negyedszázad után ismét részem lehet abban az örömben, hogy a magaménak érzett pártra szavazhatok. Még azt sem bánnám, ha a Tisza alakulna ilyen párttá.