444.hu, 2026. április 24.
UJ PÉTER
294.0.1. Kellemes bomboclat kívánok a kedves posztorbáni olvasónak, előre is elnézést kérek, kissé mintha kifele lennék merülve, vagy nem tudom, mindegy is, majd összeszedem magam. Vagy nem.
294.1. Parodisztáni paradoxonok
294.1.1. Summa summárum (és nem kis részben horribile dictu), nem megyek messzire, egy héttel vissza, mintha tegnap lett volna, alig négy nappal azután, hogy elmúlt rólunk az orbánizmus keserű pohara (v.ö.: poharai szarfelhő; in: „…kevered a szarahai porfelhőt a poharai szarfelhővel”), melyet hitvány madár gyanánt, posvány iszapját szopva éldegéltünk tizenhat hosszú, sanyarú, véráztatta esztendőn át, miközben kard nyúlt barlangunkba és vérfagylaló keze emberfejekkel lapdázott az égre, és ebből a történelmi messzeségből (egy hét), engedtessék meg önnönmagamat idéznem, miszerint hogyaszongya:
„293.1.5. Ahogy távolodunk időben, percről percre tűnik abszurdabbnak minden, amiben éltünk. A súlyosan hazug, beteg mondatok, a pöffeszkedő gesztusok, a fenyegetőzések, az egész szavakkal teremtett világ, ez a perverz fikció… Megyek az Andrássyn, még kinn vannak a plakátok, Zelenszkij Zelenszkij hátán, az asztalomon otthon négy »nemzeti konzultáció« agybeteg szórólapja, a képernyőimen percenként tűnnek még föl ezek az arcok. A múlt arcai mostmár.”
És még mindig nem tértem magamhoz, még mindig nem tudok mit kezdeni ezzel az izéval, a múlt és jelen közötti szakadékkal, amibe bele vagyok zuhanva folyamatosan [mekkora kurzív!!], vagy az egyik illúzió vagy a másik, de valószínűbb, hogy mindkettő. A választás hetében még – szügyig az áthatolhatatlannak tűnő orbánizmusban – Szilágyi Ákos új könyvéről próbáltam kinyögni néhány értelmes szót az Írók boltjában. A könyv az Élet és irodalomban megjelent Orbán-paródiák gyűjteménye, egyébként itten el lehet olvasni, nagyon olcsón, fríért.
294.1.2. Szilágyi eggyel korábbabbi könyvének (újabb másfél év zurück) apropóján hosszan magyaráztam miért is váteszem (váteszom) nekem a költő, hogy az ő mély (nem mellesleges: oroszos) műveltségével mennyivel korábban megértette az orbánizmus leglényegét, talán még Orbán előtt értette meg, de az illiberális korszak eljöveteléről (küszöbön történő állásásról) még biztosan két évvel a 2010-es Orbán győzelem, és hét-nyolc évvel a tusványosi illiberális beszéd (ott nevezte először így saját rendszerét) előtt írt a Népszabadságban. Váteszságát, jelentem, rendületlenül őrzi, amenynire az ilyesmi őrizhető, de ténykérdés, hogy például Magyar Péterben már másfél éve fölismerte a potenciális nyugger-Orbán-buktató politikai Azahriah-t.
294.1.3. Másrészt meg 2010-ben megjelent – és ezt már az új, 2026-os Szilágyi-kötet bemutatóján idéztem föl –, tehát még bőven Orbán kétharmados hatalomrekerülése íródott A populista című (alcím: A politikai varázsmese morfológiája) Szilágyi-könyv említi Vlagyimir Proppot, a mesemorfológia atyját (az orosz a világ legmesekedvelőbb népe) és munkásságát, átvezetve arra, hogy a rituális mesélés a populista fontos hatalomgyakorló eszköze. A politológusok narratívateremtésnek hívják. Más meg dumának mondja, hamukának, rizsának, kamunak.
Orbán nagy rituális-mesélő volt, így múlt időben, két tével, de jól esnek ezek a ték, nagy meséllő voltt, szó se rólla. (Pedig szó szót követett, so-so.) A rituális mesélés Kossuth rádióutt volt diszlokálva. Ezeket a pénteki Kossuth-félnótákat (röhöghetünk, van min: 16 évig simán beszoptuk) parodizálta Ráolvasásaiban Szilágyi. Nekem volt is egy ilyen porblémám legitt, ami, parodista kollégaként a napi munkában is, khm, feszélyez, illetve, bocsánat, nem tudtam még megszokni: feszélyezett (két té – lásd még: Ottó, etté? Ottó? Két té!), tehát hogy parodizálni annyi, mint túltolni, túlhúzni, karikírozni, átvinni teljesen abszurdba, képtelenbe, ettől lesz vicces a paródia, de ha a paródia tárgya már eleve teljesen abszurd, totálisan túltolt, akkor ugyebár mi van? Seggünk ki van.
294.1.4. Szilágyi Ákos paródiaszövegei néhol simán összetéveszthetők/keverhetők a tru (lol) orbánista bullshittal, vagyis inkább az orbáni bullshit téveszthető össze parodisztikus ökörségekkel, de Szilágyi meg azért beleszőtt a paródiáiba (fű alatt) olyan gondolatokat, mondatokat, kiszólásokat is, amik rávezetnek ezeknek a dumáknak a mélyebb jelentésére, megmutatják a filozófiai vagy filozófiatörténeti elöl- és hátulütőit, ennek az egész blablauniverzumnak a törvényeit, mélyszerkezetét.
És két hét alatt történelemkönyv lett ez is. Ezek a szövegek, amik tegnap még nagyon is valóságos verbális környezet voltak, már álljon meg a Brüsszel!, ma már tényleg paródiák, totálisan abszurd idiótaságok.
De, basszameg, akármilyen hitetlen: ebben éltünk. Mi voltunk (vagyunk) ezek az abszurd idióták.
A történelem távoli ködébe veszünk. Két hét alatt.
294.X. Add ide az adód! (Új név, régim szám)
294.X.1. Támogasd a 444 jövőjét!
Új nevet kapott alapítványunk, adószám maradt:
Alapítvány a Tájékozott és Szabad Nyilvánosságért
Adószám: 18731693-1-41