Merény

Olvasgatom a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap 2025. évi programstratégiáját, háromszázmillió forint közpénzt kapott a Mesterséges Intelligencia Kutató Központ, amelyről leginkább csak annyit tudni, hogy tavaly októberben a Tisza Párt rendezvényéről készült légi felvételt hamisnak minősítette. A képet egyébként egy utas készítette egy repülőgép ablakából, vélhetőleg nem avval a céllal, hogy fajsúlyos politikai viták eldöntéséhez szolgáljon alapul, de hát szegény ember vízzel főz, szegény párt meg pláne.

Nem így a Mesterséges Intelligencia Kutató Központ, annak ugyanis van három kutatója és háromszázmillió forintja, azaz százmillió forint kutatónként, ami igen szép arány. Különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy a tudomány sehol a világon nincs túl jól eleresztve, Magyarországon pedig koldusszegény, de lám, vannak még csodák. Vagy talán ne is csodákról beszéljünk, hanem józan megfontolásról, amely esetünkben abban áll, hogy kézen fogja a kutató a mesterséges intelligenciát, leülteti egy monitor elé, és megmagyarázza neki, mit kell látnia. A mesterséges intelligencia pedig nem hülye, kétszer-háromszor elmagyaráznak neki valamit, utána már kapiskálja, bár az anyagi és egyéb ösztönzők fogalmával – lásd például a csúszópénzt – most még nem igazán tud mit kezdeni.

Sebaj, majd belejön, bár nem egykettőre, ehhez ugyanis előbb a bírvágy, az önzés, az irigység és más hasonló humánspecifikus jellemzőinket kéne átszabnunk oly módon, hogy őrá is passzoljanak. Mindent egybevetve létre kéne hoznunk a mesterséges intelligencia anyagias, egocentrikus, fösvény, fukar, kapzsi, irigy, kicsinyes, szűkmarkú, zsugori stb. változatát. A feladat nehézségét némiképp talán érzékelteti az a körülmény, hogy az „önzés” szavunk különféle szinonimáinak száma és változatossága lebilincselő, de sebaj, veselkedjünk neki, a siker el nem maradhat.

Viszont evvel még nincs vége. Miniszterelnökünk szerint van még egy olyan része Magyarországnak, amelyik kitart a Fidesz mellett kulturális, ösztöni vagy fajtajelleg alapon: „ők a végén jönnek elő”, pont úgy, mint ahogy a magyar lakosságnak is van egy rétege, akik a csekket az utolsó napon szokták befizetni. Mindenesetre ezt a kulturális, ösztöni vagy fajtajelleg-alapú kitartást talán nem kéne különösebben forszíroznunk, bizonyos történelmi reminiszcenciák óva intenek az ilyesmitől, már amennyiben van annyi eszünk, hogy a bennük rejlő veszélyeket felismerjük. Ha nincs, az hiba, főleg, ha politikai pályán próbálunk idétlenkedni, így aztán e tárgyban nem ártana egy-két könyvet elolvasnunk. Még egyszer mondom, a „fajtajelleg” szó egy közép-európai politikus szájából fölöttébb rosszul hangzik, kivált, ha tudjuk, hogy a beszélő előre megfontolt szándékkal és aljas indokból alkalmazza.

Az ilyesminek mifelénk általában rossz vége lesz.

„A feltámasztott Citadella, a nemzet megújított kilátója, megfigyelőállása, újra birtokba vett magaslati őrhelye segítse a magyarokat, hogy megláthassák és megérthessék a horizonton gyülekező felhőket, és meghozhassák a veszélyek elhárításához nélkülözhetetlen közös és jó döntésüket a következő vasárnapon”, ezt is Orbán mondta, helyesen szólt. A horizonton csakugyan felhők gyülekeznek, bár a robbanóanyagot és az aktiválásához szükséges szerelvényeket felhőzetként aposztrofálni különlegesen kifinomult, lírai lelkületre vall. A prózaibb lelkek inkább akként nyilatkoznak, illetve nyilatkoztak, hogy a határ szerbiai oldalán egy magyar érdekeltségű kritikus infrastruktúra elleni terrorcselekményről bizonyos körökben már korábban is tudni lehetett. Vagyis aki jobb körökben forgolódik, az folyamatosan naprakész információk birtokában van.

E tárgyban Magyar Péter is mondogat emezt-amazt, például felszólította Orbánt, hívja meg őt is a védelmi tanács ülésére, mivel „bárki is szervezte ezt a provokációt, a kialakult helyzetet már a Tisza-kormánynak kell majd megoldania”. Természetesen tudja, hogy Orbán akkor fogja őt meghívni a védelmi tanács ülésére, amikor az égből apró ördögfiókák potyognak, vagyis csupán arról van szó, hogy politikai életünk továbbra se igazán hasonlít a lordok házához, de nem is baj ez. Érdekes viszont, hogy Rácz András Oroszország-szakértő két napja olyan forgatókönyvet vázolt fel, amely szerint Szerbia területén történik egy hasonló fenyegetés. Rácz vasárnap azt mondta a 24.hu-nak, hogy egy fiktív támadó fejével gondolkodva nagyon furcsa lenne most megkísérelni egy merényletet. Ez kizárólag a Fidesz kampányának volna jó.

A sifonérban bizonyára most is lapul effajta szerkezet, áramforrást még nem raktak bele. Ha működésbe hozzák, arról hallani fogunk.