291. Lélektelen portyogás a káosz közepén

291.1.1. Orbán éppen körbeportyázza az országot: porty, porty, porty – messzire hangzik portyogása. Furamód egyre üresebb ez a portyogás. Fásultabb, kedvetlenebb. Lélektelen. Most, amikor hajrázni kéne, amikor hajrázni szokott, egyre merevebb a mozgása. Ő a biztos választás.

291.1.2. És éppen ez a baja. Hogy biztos. Mint a halál. Mindenki tudja már, hogy mire képes.

Erre. (Teátrálisan körbetekint.)

Mindenki pontosan tudja, hogy mit várhat, ha Orbán marad. Még több bűnbakot, még több ellenséget, még több műbalhét, verbális háborút, kampányt, lejáratást, „narratívát”, propagandát, átverést, szélhámot, sunyulást, aljaskodást.

291.1.3. És mintha egyre többen jönnének rá, hogy ez a rendszer ennyit tud. Kész. Ennél jobban nem tud működni. Erre képes. Orbántól mást, új trükköt már nem várhatunk. Illetve trükköt még talán, de eredményt, azt nem.

291.1.4. És ez kábé igaz globálisan a többi Orbán-rokon, Orbán-mód gondolkozó, Orbán-mód hatalomtechnikázó orbanokratikus vezetőre és erőre is, a 2010 óta megrekedt Putyintól a Szlovákiát szép lassan lelakó Ficóig, és hát főleg addig a leírhatatlan fasziig ott, a spiccen: Eric Cartmanig, aki valami egészen abszurd módon a világ legerősebb katonai hatalma élére került; a Sárga Veszedelemig, aki Orbánunk legfőbb kedvence, a Béke Neve, és a legjobb úton halad afelé, hogy az igen ellenállóképes és robusztus amerikai gazdaságot is megfektesse, de úgy tűnik, előbb az egész világgazdaságot küldi padlóra, Indiában már nincs benzin, Srí Lankán le kell állítani az ipari termelés egy részét, a Fülöp-szigeteken, Myanmarban vészhelyzet (igazi, nem Orbán-féle), Szudánban kinéz (a földgáz híján műtrágya nélkül maradt mezőgazdaság miatt) egy rendes éhínség. Egyelőre naponta csak százak halnak bele, amíg a Sárga Zseni karddal hadonász, pofátlanul tőzsdézik és marhaságokat beszél, no meg afrikai minidiktátorok szintjén szeretné üldözni politikai ellenfeleit, szóval még csak naponta százak halnak bele, de lehet ebből még napi ezer, tízezer, satöbbi.

És vigyorogva, féleszű neo-Jelcinként táncikálva kavarja a káoszt.

Mink meg annyira elvagyunk a kis kampányunkkal (érthető módon), hogy édszre sem vesszük, mi zajlik ottan. Lesz nagy meglepődés, ha felnézünk végre.

Az események szédítő sebességgel zajlanak, egyre érthetetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak.

291.2. Öngólzápor és lufthalom

291.2.1. Minden kiszámíthatatlan, aztán mégis minden pontosan úgy történt, ahogyan számítottam: a saját hatalmának megőrzése érdekében bármire képes, totálisan gátlástalan és végtelen erőforrásokkal rendelkező Orbán-rendszer (Or) a kampányhajrára bedob mindent: újabb és újabb lejáratókampányok, hamisítási akciók, félelemkeltés, Ukrajna-ellenes provokációk, oroszpárti és könnyen lehet, eleve orosz közreműködéssel gyártott dezinformációk, hatósági zaklatások, titkosszolgálati akciók (mint 1998-ban, 2002-ben, 2008-ban, 2014-ben, 16-ben, 18-ban és így tovább), verőemberes-szekuritis-huligános erődemonstrációk.

Minden, amire számítottam.

291.2.2. Arra nem számítottam, hogy már egyik sem működik.

Úgy tűnik.

Eddig.

Aztán, hogy Borsod 6-ban, Nógrád 2-ben vagy Vas 3-ban ebből érezhető lesz-e valami, vagy ott ez az egész, ha lecsapódik egyáltalán, hogyan csapódik le, azt csak egy hét múlva látjuk meg.

291.2.3. És – tudom, unalmas vagyok – a rendszernek még mindig van rengeteg mocskos trükkje, amit bevethet. (Ahogy eleve az egész választás, a gerrymanderingjével, a teljesen eltorzított kommunikációs térrel, a levélszavazós határon túliakkal meg a többivel eleve mocskos trükk; irtózatos, szinte leküzdhetetlen hátrány mindenkinek, aki nem Orbán.)

Amit bevethet, azt be is fogja vetni. Nem úgy tűnik, hogy elengedhetné a hatalmat.

291.3. Alázatos szolgája – a szuperszervilitás, mint szuperképesség

291.3.1. Na, most az tegye fel a kezét, aki egy kicsit is meglepődött a Szijjártó–Lavrov telefonszexen!

Ugyan!

Egy pillanatig sem titkolta Orbán, hogy mi történik itten. Már, hogy ez a rejtélyesen barátira fordult magyar–orosz viszony mi is volna.

Jah, igen, Orbán. Ő nem titkolta. Mert Szijjártó csak egyszerű ügyintéző, gondnok (…eldugult a vécé a negyediken, Petikém, ugrás van!); ahogy egyébként Lavrov is az.

Titkolni nem titkolta, csak éppen „keretezte”, magyarul másnak hazudta, mint ami, de épp csak annyira, hogy legalább azok elhihessék, akik el akarják hinni. Akik kétszáz évnyi (keserű) történelmi tapasztalat, a hagyományos magyar geopolitikai tudás (hogy ilyen tudálékosan tálaljuk azt, hogy 48, 49, 56 etc.) miegyéb után benyalják, hogy „magyar nemzeti érdek” itt-ott megtámogatni az éppen revizionista stádiumba révülő orosz birodalmat elcseszett hódító háborújában, amit ráadásul közvetlen szomszédunk ellen vív. Vagy akinek be lehet mesélni, hogy az „olcsó orosz gáz” olcsó. (Nem az.) Pláne, hogy „nemzeti érdek” kiszolgáltatódni az orosz energiahordozóknak, amelyeket a Kreml évtizedek óta dokumentáltam fegyverként használ az érdekszférájába tartozó vagy ott tartani vágyott országok belpolitkai életének befolyásolására, egész konkrétan poltikusok korrumpálására. Vagy akik elhiszik Orbánnak, hogy Brüsszel Ukrajnának adná a magyarok a pénzét. Annak az Orbánnak, aki Brüsszelben föláldozta a magyarok pénzét, nagyon-nagyon sok pénzét, több száz milliárd forintját azért, hogy ő megtarthassa a saját, EU-tól lopott pénzét, és ne vizsgálhassák azt mindenféle, nem általa kinevezett alakok.

291.3.2. De ugorjunk vissza a Szijjártó-Lavrov románchoz. (Ami valójában Orbán–Putyin, persze, de most a bulvárral foglalkozunk.) Tehát: ezek a lehallgatott telefonok megleptek-e bárkit, aki megnézett valaha egy anyagot Szijjártó–Lavrov-találkozóról? Mert volt elég. Büszkén fészbukolták. És hát azok a gesztusok, azok a mondatok, azok a testbeszédek… Ahogy az öreg, minden hájjal megkent profi keresztapa ravasz mosollyal smúzoltatja, magához inti, verbálisan finoman alázza, aztán bizalmasan meglapogatja Szijjártó „Ide Tessen Hamuzni a Lavrov Úrnak” Petit, épp csak meg nem simogatja a buksi fejét.

Puja Frigyest inkább kezelte partnerként Koszigin. (Túl azon, hogy Puja Frigyes valószínűleg megtanult rendesen oroszul.) Vagyis Puja Frigyes inkább viselkedett úgy, mint partner. Alárendelt, de partner. Nem kisdobos.

Szóval lehet meglepődni a diplomácia világában teljesen szokatlanul szervilis modoron, ahogy Szijjártó „Elnézést, hogy Zavarok” Péter odatelefonál a háborús agresszor külügyminiszterének, a Nyugat ellenségének, de vessünk már egy pellantást erre nagyszerű politikai karrierre és szakmai profilra!

291.3.3. És akkor gyorsan kiderül, hogy Szijjártó „Mindig a Rendelkezésedre Állok” Péter szuperképessége, sőt, tulajdonképpen egyetlen képessége a szuperszervilitás. Erre alapul egész politikai pályafutása: már gimnáziumban, a győri bencéseknél akkora Orbán-rajongó volt, hogy az neki is fájt, viszont ezzel villámgyorsan, tinédzserként bepedálozta magát a helyi politikában, előbb az önkormányzati képviselőségig, aztán megyei közgyűlésig, és végül a Parlamentbe (közben a Fidelitas elnöke is volt). 2010-re már az újra miniszterelnök Orbán személyes szóvivője, soha nem látszott boldogabbnak, mint akkor, amikor ügethetet a példaképe után, és mondhatta helyette azokat a baromságokat, amiket a főnök, oh, bocsánat, Főnök nem akart a saját szájával.

Aztán, amikor Orbán harmadik ciklusára (2014-re) már elég erősnek érezte magát, hogy kisöpörjön végre minden valamennyire hozzáértő, evőeszközöket kompetensen használó, még akár európai nyilvános helyekre is beengedhető szakembert a külügyből, kinevezte ennek az izénak, nemzetközi Putyin-összekötő és seftminiszternek. Nem azért, nyilván, hogy bármi önálló gondolata legyen, hanem, hogy vigye a táskában, amit kell. Még mondták is neki, hogy ezt a hülyegyerekekhajat mindenképpen tartsa meg, mert így legalább senki sem veszi komolyan, és foglalkozhat azzal, ami a dolga.

291.4. Gundalf, a profi

291.4.0. Az egyre inkább pánikolni látszó orbánisták persze fullba tolják az inszinuálásosdit, jó, mindig azt tolják, persze, mást se tudnak tolni (kivéve persze a nemzet portolóját) , de azt látom (hallom), hogy még az ellenorbánisták is keptikuskodnak, hogy hát az hogy van, hogy egy tizenkilenc éves gyerek ilyen lazán hülyíti a vérprofi szolgálatokat? Hogy ne mondja má’ senki, hogy így meg úgy, hogy csak magától meg micsoda…!

Előrehogyishivjákozva, hogy ebben az ügyben senki nem állíthassa magáról, hogy tisztán lát, még azt se nagyon, hogy homályosan, tehát hogy simán benne van, hogy itt tényleg a triplafedeles, 23D-s kémjátszma dzsémszbondadik hatványra emelt róka ravaszságú szereplőit látjuk kígyóként tekeregni… De mi köré is? Kinek volna itt érdeke kicsodát ellehetetleníteni? Kinek vannak erre erőforrásai? Kinek van már „track recordja”? Nem volna olyan bonyolult képlet mégsem.

Ámdehanemazonbanviszont volna nekem itten, e talonban minimum három (maximum négy) pontom, amelyek mégiscsak Gundalf (19) totál civilságára világítanának rá, vagy legalábbis abba a serpenyőbe érvelnek bele.

291.4.1. Ádegyelőször: A titkosszolgálati ügyekben igen tájékozott (valószínűleg maguknál a szolgálatoknál is tájékozottabb) civil szakértőnek számító Ungvári Krisztián igyekezett adekvát megvilágításba helyezni a történetben szereplő titkosszolgálati vagy annak tűnő szereplők „professzionalizmusát”. Konkrétan abba a megvilágításba, amiben inkább tűnik az egész eljárás amolyan igazi kelet-európai, slampos, amatőr, motiválatlan balfaszkodásnak.

291.4.2. Ádkettőmásodszor: A ‘zenkilenc ösztöndős „gyerek” élettapasztalatainak uszkvekvázi szász százalékát az úgynevezett „orbánizmus” rencerében szerzette. (Abba most nem kívánnák belemenni, hogy mibe is.) Nommármos, ha és amennyiben az orbánizmus rencerén bellül ráadásul ún. nem-orbánista mikrokörnyezetben, ellenorbánikus cirkumstanciák között cucilizálódott (amire látok viszonylag tetemes esélyt), és még ráadásulabb meg is volna magához való esze (amire megen látok esélyt), akkor azért el lehet képzelni, miképpen csapódtak le benne a mindenféle kormányzati kampányok, a permanens „narratívaépítő” (értsd: gátlástalanul hazudozó), keretező, inszinuáló, hergelő, árokásó, sárdobáló, szellemikútmérgező sárkányfogveteményező, az információs tereket leuraló, mindenhol indoktrinálni próbáló hatalom állandó nyomulása. Eléggé létrejöhetett benne is – ahogy bennem is létre jött – valami egészen sajátos viszony a hatalom „igazságához”, egyáltalán bármihez, amit állít bármi vagy bárki, aki/ami hivatalosságnak tűnik.

El-e tudják kébzelni Önök (aligha tudják), hogy mi zajolhatik le egy röböllis hajlamú, okos, mondjuk így „politikus” (nem összetévesztendő az orbáni „politikus”=professzionális hatalomtechnológus szakkifejezéssel), tehát a közössége ügyei iránt érdeklődő (igen, van ilyen!) tinédzser agyában ilyen körülmények között?

291.4.3. Ádháromharmadszor (és ez a legádabb talán): Gundalf úgynevezett hekker gyerek. Namármost hekkerék eléggé speciális szubkultúra, eleve olyan egy kicsit, mint valami kémregény, amiben ott van egyszerre a szupergeek számítógépes-matekos okoskodás, a legalitás határán (vagy azon bőven túl) mozgó rendszertörögetés, a megszerzett információk és dezinformációk áramoltatása, sőt, a magabiztos, ravasz, célzatos kommunikáció. Ebben a közegben egyáltalán nem lehetetlen szinte James Bond-i képességűnek tűnő tinédzsereket találni.

Az internetes ősidőkben, a kilencvenes évek közepén ismertem egy-két IRC-csatornáról néhány olyan fiút a hekkerunderground keményebbik vonalából, akik körül fölsejlettek rázósabb (illegálisabb) ügyek is. Nem kell mondani, hogy egész máshogy tekintettek a hatóságokra (rendőrökre, szolgálatokra), mint mi, nyárs- és kispolgárok: magabiztosan kezelték őket. Olyan technikai tudás- és információs fölényben érezték magukat, hogy nem kellett félniük. Talán le is nézték őket.

Szóval aki akár csak beleolvasgat a hekkerszakirodalomba, esetleg elmerészkedik a darkweb még világos széléig, és megnéz egy-két megfelelő fórumot, tehát valami felületes benyomást szerez erről a szubkultúráról, az egyáltalán nem tartja meglepőnek Gundalf Dániel magabiztos játszmázását a szolgálatokkal.

291.5. Szenzációs leleplezés

291.5.1. Deák Dani, széles körben elismert elemzőtársam – és talán mondhatom: barátom – csípte nyakon a legfrissebb Medián-kutatás valódi izéját, amit el akar titkolni a háttérhatalom. Pedig a számokkal nem lehet vitatkozni. A leleplező dokumentumot rövidesen közli majd a Zindex is, ha rájönnek, merre kell fordítani.

291.X. Thomas Pynchon és a paranoia vezérelte rend [X]

291.X.1. Március elején jelent meg magyarul Thomas Pynchon eddigi életművének legvaskosabb kötete, az eredetileg 2006-os Ellenfényben. A több mint ezer oldalon harminc év félig fiktív történelmére épülő, anarchistákkal, bányászokkal, matematikusokkal és magánnyomozókkal teletömött, a hagyományos olvasási szokásainkat komoly kihívás elé állító regényről és az ismerten rejtőzködő, a nyilvánosságot teljesen kerülő Pynchonról is szó volt a kötet bemutatóján, a Dugattyúsban. A bemutató a 444 és a Jelenkor Kiadó közös szervezésében jött létre. A fordítóval, Greskovits Endrével és Sári B. László irodalomtörténésszel beszélgetett Zelei Dávid kritikus, szerkesztő.

291.2X. Egyszázalékozás!

291.2X.1. Ismétlem:

Mérték Médiaelemző Műhely Alapítvány

Adószám: 18731693-1-41