Gundalf vs. Szarugán

A magyar választások előtti hetekben sorozatosan jönnek az elképesztő hírek, amelyek közül egy is elég volna ezen választások szabad és tisztességes voltának kétségbe vonására.

A legújabb szenzáció az, hogy egy Gundalf nevet használó fiatal informatikus – Hrabóczki Dániel – bolondját járatta az Alkotmányvédelmi (nemzetbiztonsági) Hatósággal (AH), önmaga védelmében olyan hamis állításokkal etette őket („minél inkább egy olyan narratívát igyekezett számukra felépíteni, amit később kidobnak a nyilvánosságba”), amiket aztán könnyedén meg lehet cáfolni. Az ilyen történetekből szoktak a Netflix számára sikeres minisorozatot készíteni, persze odaírják, hogy „megtörtént események alapján”, mert különben a néző nem hinné el, hogy ilyen lehetséges.

Gundalfot, aki egy időben a Tisza Pártnak dolgozott önkéntesen, be akarta szervezni egy ismeretlen, titkosszolgálat jellegű szervezet a név szerint nem ismerhető „Henry” képében. Az ifjú informatikus ellenállt, majd amikor behívták „meghallgatásra” az AH-ba, olyan kanyargós mesét adott elő, amiről tudta, hogy szívesen hallják, „kigyúrt mafiózó” küllemű ukránokról, észtországi NATO-kémtanfolyamról, effélékről.

Miközben tőle titoktartás követeltek, a felvételeket propaganda-szakemberi rutinnal összevágták és nyilvánosságra hozták, száz szájból diadalmasan harsogva, hogy lelepleződött a Tisza ukrán és EU-s kapcsolata. Mire most Gundalf elmondta a 444-nek, hogy egy szó sem igaz az egészből, le lehet ellenőrizni, sőt az ellenoldalnak bőven meg is lennének az eszközei, hogy ezt bizonyítsa. Miután mindenki jól kihüledezte magát, nézzük inkább az általános tanulságokat. A fejlődő világban a Z generáció – az 1997 és 2012 között született nemzedék – kellő létszámban van jelen ahhoz, hogy a nagyvárosi utcákra kitódulva drasztikus politikai változásokat érjen el.

Magyarországon a teljes termékenységi arányszám sokkal kisebb, mint Nepálban (ahol most kb. akkora, mint nálunk ötven évvel ezelőtt), és a propagandával egybeforrott nemzetbiztonság (ezt a szót udvariasságból nem teszem idézőjelbe) bivalyerős elnyomó + butító + erkölcstelenítő gépezetet alakított ki, ami eddig minden vérontás és bebörtönzés nélkül is megbízhatóan működött. De a Gen Z-vel nem tud mit kezdeni, annak online működő hálózatai ugyanis eme korlátolt gazemberek számára ugyan elérhetők, de nem gyarmatosíthatók.

Egy értelmesebb magyar tizenévesnek ugyan nincs lehetősége az euró-százmilliókért kínált Candiru kémszoftverek (mint a DevilsTongue) megvásárlására – ha hihetünk a jelentéseknek, ezeket a magyarokon kívül többnyire a legkevésbé szabad országok, mint Üzbegisztán vagy Szaúd-Arábia kormányai veszik, bár állítólag a Madrid is használja katalán szeparatisták megfigyelésére. De mivel határok nélkül tarthatnak kapcsolatot egymással, például hasonló beállítottságú észt, ukrán vagy amerikai fiatalokkal, azt könnyedén megtudhatják, hogy ezek a termékek mire képesek, és hogyan lehet kiszűrni őket.

Ezekhez a tizenévesekhez képest a magyar nemzetbiztonsági szakemberek, de még a rejtelmes Henry is nehézkesnek és átverhetőnek látszanak. A kormányoldalnak lehet, hogy van pénze (honnan, milyen alkotmányos jogcímen) ezeknek az állampolgárok ellen bevethető szoftvereknek és az őket működtető technikusoknak a megvásárlására, de ahhoz nincs esze, hogy hatástalanítsa a védekezést.

A világháló mai állapotában nemcsak az elnyomásnak roppant erejű eszköze, hanem az ellenállásé is lehet.

A múltkor az államhatalom rétegeiről írtam, itt arra jutottam, hogy van egy negyedik, a titkosszolgálatokhoz képest is titkos szint. Ezekről Gundalfnak az a feltételezése, hogy „a Henryék egy olyan szervezet, akik akár az AH-tól vagy más titkosszolgálatoktól kibukott emberek, akik nem feleltek meg minden követelménynek, vagy zsarolhatóak valamivel, és az ilyen mocskos dolgokat velük intéztetik el, vagy akár együttműködnek valamilyen külföldi magán-titkosszolgálati szervvel.”

Csak annyit kérdeznék megjegyzésképpen, hogy ha „Henryék” ennyire nem transzparensek, akkor mi zárja ki, hogy ne csak magán-titkosszolgálat szervvel működjenek együtt. Különös tekintettel például a magyar nemzetbiztonsági apparátus, gondolom, felülről elrendelt vakságára minden orosz behatolás iránt. A másik kérdés az, hogy melyik az a felsőbb hatalom, amelyik „Henryékkel” és a konkurens csoportokkal, amiről Szabó Bence beszélt, elvégeztetik a mocskos dolgokat. Mert hogy erről a hatalomról meg a jogköréről nincs szó az alkotmányban, az biztos.

Az interjúból az szűrhető le, hogy a nemzetbiztonsági apparátus a propaganda cselédje lett, úgyhogy a szálak ahhoz az emberhez vezetnek, akihez mindkét szféra tartozik, tehát Rogán Antalhoz. Őfölötte pedig már csak egy ember van Magyarországon, aki fölött… nem, nem az Úristen, Ő ugyanis nem foglalkozik gyakorlati politikával a mi kies térségünkben.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.