Kapálóznak

Összecsapnak a hullámok az Orbán-maffia feje fölött.

Érthető, hogy bármi áron és bármilyen eszközzel fenn akar maradni. Csak három a lapzártakor hozzáférhető anyagok közül: a Washington Post megírja, hogy Szijjártó külminiszter az EU-tanácskozások szünetében élőben tájékoztatja Lavrovot az eseményekről. A Direkt36 megírja, hogy egy operatív eszközökkel dolgozó, azonosíthatatlan csapat – amivel az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a jelek szerint harmonikusan együttműködik – hogyan kívánta már tavaly bedönteni a Tisza informatikai rendszerét; amúgy részleges sikerrel jártak. („Figyelj, amikor ez a kártyavár összeomlik, nem szeretnél a romjai alatt maradni” – intette a beszervezni kívánt fiatalembert a titkos szervezet „Henry” nevet használó ágense.) A Financial Times négyrészes cikksorozatot közöl Orbán államának hatalomgyarapító disznóságairól és trópusi diktatúrákat idéző, groteszk arányú korrupciójáról.

Amiről még nem láttam nyilvános tudósítást a médiában, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé: biztos jelek mutatnak arra, hogy a tágabb Orbán-hálózatnak azok a cégei, melyeknek üzleti tevékenysége eddig kimerült a magyar adófizetői pénzek eltérítésében (uniós pénzek régóta nincsenek), méretre szabott tenderek elnyerésében és szintén méretre szabott jogszabályok kihasználásában, felkészülnek arra az eshetőségre is, hogy piaci viszonyok között, úgynevezett versenyben kell forgatniuk rabolt tőkéjüket és próbára tenniük közpénzen megvásárolt képességeiket. Egyszerűbben: már ők is készülnek az olyan világra, ahol az állam nem közvetlenül és elsőrendűen az ő gazdagodásukat szolgálja. Még egyszerűbben: számolnak a kormányváltás lehetőségével.

Valami biztosan megváltozik április 12-én.

Az ellencsapás nem maradt el. A várszínházi médiasereg, élén a közösségi médiában módfelett aktív Kocsis Máté frakcióvezetővel, kereken hazaárulásnak minősítette azt, amit úgy értelmezett, hogy Panyi Szabolcs „egy külföldi titkosszolgálatnak” továbbította Szijjártó Péter telefonszámát, ezt a szupertitkos adatot. Ezt viszont Orbán Viktor úgy értelmezte, hogy itt lehallgatnak egy kormánytagot, egy kormánytag lehallgatása súlyos támadás Magyarország ellen, ezért „utasította az igazságügyi minisztert, hogy a Szijjártó Péter lehallgatásával kapcsolatos információkat haladéktalanul vizsgálja ki”. Ebből nem derül ki, mi a jó égre adott utasítást, az igazságügyi miniszternek ugyanis nincs önálló büntetőeljárási nyomozati jogköre, és nem tudja „kivizsgálni”, se haladéktalanul, se haladékkal, hogy ki hallgatott le kicsodát, továbbá nem ő irányítja a nemzetbiztonsági szolgálatok operatív tevékenységét, ez ugyanis más tárcához tartozik. Amihez jogköre van, az a lehallgatás engedélyezése. Ahogy a Varga Judit nevű korábbi igazságügyi miniszter engedélyezte volna Panyi Szabolcs lehallgatását a Pegasus kémszoftverrel, ha nem passzolta volna le a Völner nevű államtitkárnak, akinek megbízhatóságát és tisztességét jól mutatja, hogy kisvártatva a Schadl-botrányba (emlékeznek, ugye: végrehajtói maffia) bukott bele. Egyébként ha már hazaárulás: a Btk. állam elleni bűncselekményekről szóló fejezetében található a 261/A paragrafus is, az Európai Unió intézményei elleni kémkedésről („az Európai Unión kívüli harmadik állam részére”). Nem mintha ezeket a paragrafusokat a mostani uralmi elit bármikor túlságosan komolyan vette volna.

Mindegy, a szabad és független sajtó, legyen akár nemzetközi, akár magyar, fölkerülhet az első vonalbeli ellenségek listájára, az EU-t megtestesítő Von der Leyen és az Ukrajnát egy arcban képviselő Zelenszkij, valamint Magyar Péter mellé. A választási harccal elvileg viták járnának együtt, de vita itt nem lehetséges. Egyfelől mert az említett propagandasereg és az általa behülyített/bevadított népesség (lásd DPK) meg van győződve, hogy a szabad és független média: becsapás. Aki mást mond, mint Orbán, az nem független, hanem valakinek a bérence. Másfelől akit az elemi tisztesség és a tények érdekelnek, annak meg a propagandasereggel és az általa behülyített/bevadított népességgel nincs nagyon kedve vitatkozni. A baj csak az, hogy Magyarországon a korlátlan hatalom és a korlátlan pénz a kormány oldalán halmozódott föl. Meglehet, csak nyomdatechnikai akadályai vannak, hogy Von der Leyen, Zelenszkij és Magyar Péter mellett a hátralévő két hétben feltűnjön az óriásplakátokon egy elvetemült újságíró is.

Az is igaz viszont, hogy mindez csupán hazai viszonylatban működik, és csak a választásokig érdekes. Ami kiment a digitális térbe, és a valóságot tükrözi, az ott is marad. Ha a nemzetközi politika európai elitje eddig is undorodott Szijjártó Pétertől, azon semmilyen magyar kampány nem fog változtatni. És ha eddig erős gyanú volt, hogy fenntartások nélkül szolgál orosz érdekeket, hogy nem magyar érdekből, hanem az orosz agresszor érdekében vétózik és bomlaszt, az új adalékok tovább erősítik a gyanút. Ha a Financial Times tiszta információkra fogékony olvasói eddig nem mérték fel, hogy az Orbán-rezsim a szerencsétlenebb fejlődő országok diktatúráihoz foghatóan korrupt, most felmérhetik. Ha az ellenzéki érzelműek nem lettek volna tisztában vele, hogy a végrehajtó hatalom bármilyen tisztességtelen eszközt képes bevetni a választási kampányban, miközben az ellenfelet vádolja tisztességtelenséggel – most tisztában lehetnek vele.

Az Orbán-maffia kapálózik a dühödt hullámzásban. Ami nem jelenti, hogy nem sikerülhet a felszínen maradnia s levegőhöz jutnia. Ezért mondom, hogy egy korszak mindenképpen lezárul április 12-én. Ha ez a társaság elveszti a választást, akkor ha mást nem is, elveszti a tizenhat éven át élvezett teljhatalmát. És akkor sok minden lehetséges.

Ha viszont megnyeri a választást, akkor nincs értelme, hogy tovább vigyázzon a látszatra; nem állnak vele szóba, semmi reménye nincs arra, hogy az érdekeit – amikkel 2022-ig sikeresen helyettesítette be a tényleges magyar érdekeket – figyelembe veszik a következő EU-költségvetési ciklusról folytatott tárgyalásokon. Ha pedig eléri célját, és az EU mostani formájában összedől, akkor meg azért nem kell ügyelnie a látszatra. Idehaza közben gátlástalanul elindíthatja bosszúhadjáratát – ha van valami élet a romokon, ne bízza el magát túlzottan a szerencsétlen; az életben maradáshoz csak annak van joga, aki híven és agyatlanul szolgál.

Úgyhogy a maffia inkább ne nyerje meg a választást.