hvg.hu, 2026. március 18.
TÓTA W. ÁRPÁD
Két törpepárt pipiskedik a parlamenti küszöb előtt. Akkor se érnék el, ha egymás hátára állnának. Az ő részükről a döntés megszületett, az ajánlások csudamód összegyűltek: mind a Kutyapárt, mind a DK nekifut. A labda a választóknál pattog.
A küszöb valahol háromszázezer szavazatnál lesz. Ennek eléréséhez mindkettőjüknek meg kellene duplázni a tábort, vagyis összeszedni még százötvenezret. Ez reménytelen. Tudok egy sokkal könnyebb megoldást. Egyszerűbb a másik irányba indulni, a nulla felé.
Három hét alatt nem lesz ekkora növekmény egyiknél sem, ez kizárt. Ha eddig nem jött össze, most már biztosan nem fog. A választásig a két nagy párt csatája lesz címlapon, és ők gondoskodnak olvasnivalóról. Senkit nem fog érdekelni Dobrev Klára mondandója, sem a kátyúfestés.
Amit most látunk, az számukra a plafon.
Különösen csökött a Kutyapárt ajánlata. Az ő vonzerejük abban állt, hogy viccesek és lazák, ezt pedig a pártelnök és élete párja képviselte. Ők nincsenek a listán. A képen látható noname figurák kérnék a bizalmat. Nagyon nehéz lenne megérvelni, hogy nélkülük nincs jövő.
A választás röviden annyi, hogy maradjon-e Orbán, vagy ne. A megbuktatásának eszköze a Tisza Párt, és ehhez a kicsik semmit nem tudnak hozzátenni. Legfeljebb elvenni belőle.
2010 előtt az Orbán világával szembenálló polgárok nyugodtan választhattak az MSZP és az SZDSZ között. Az SZDSZ bejutása biztos volt, az egyéni képviselőknél pedig a második fordulóban lehetett egyesíteni az erőket. Az arányról döntöttünk. Másrészt a szavazat értelme is látszott: erősebb szabaddemokrata frakció liberálisabb koalíciót jelentett, tehát a választó értékrendjének kézzelfogható érvényesülését.
Elbocsátott légiók
A DK elvileg a baloldalt, a Kutyapárt a liberalizmust képviselné, ha lenne fikarcnyi esélye. A gyengeségüket pont az okozza, hogy a Tisza ajánlata épp eléggé baloldali és liberális Orbánhoz képest. A Fidesz ugyanis szélsőjobboldali – hozzá képest minden balra van, hozzá képest minden több szabadságot jelent.
A Fidesz szélsőséges elfajulásainak elhagyása önmagában irányváltást jelent.
Az újraelosztás radikálisan és kíméletlenül a gazdagokat támogatja, mindenben. A közszolgáltatások leépítése szintén: szegényeknek nem jár sem egészségügy, sem minőségi oktatás; az feláras. Az egész országra rákényszerítik retardált, korlátolt kultúrájukat, másnak levegő sem jut.
Gyűlölnek és elnyomnak minden szabad gondolatot. Ezen elég ép ésszel lazítani, és egyelőre elégedett lesz a liberális polgárság is.
Amennyit balra és liberális irányba egy ciklus alatt mozdulni lehet, azt Magyar Pétertől alappal várhatjuk. Két-három kispárti képviselő ezen akkor se változtatna, ha lenne sanszuk bejutni.
Ezt persze a választók már maguk is felismerték. Nincs termékelőny, nincs miért őket választani. Ezenfelül a Tisza hangsúlyos ígérete, hogy megváltoztatja a választási törvényt, ami ezt a kétségtelenül nyomasztó kétpártrendszert kikényszerítette.
Van tehát a Fidesz, és a hozzá viszonyítva pont elég baloldali és liberális Tisza. Az ő győzelmükhöz érdemben hozzájárulhat az a pár százalék, ami a morzsalékpártoknál maradt. Az lényegében kizárt, hogy bármelyik megugorja a küszöböt. Plusz öt százalék a kormányváltás mellett eldöntheti a meccset, sőt megadhatja a lehetőséget a NER teljes lebontására.
Két százalék az esélytelen versenyzőnek viszont semmit sem fial. Az sem, ha sikerül feltolni háromra. Abból maximum pártkassza lesz – de az nem a mi ügyünk.
A mi ügyünk az, hogy Orbánból elég volt. Soha ilyen esély nem volt elküldeni és elszámoltatni. Egy merő hülyeség most azon fáradozni, hogy egy félreeső hegyen gurítgassuk felfelé a sziklát, ami sose fog sikerülni.
Hadd guruljon le a nullpontra. Aztán majd építünk magunknak szép, új hegyeket.
Amikor ehhez már nem kell Orbán Viktortól aláírást koldulni.