Behívó

Ha nem utasítják ki az orosz hírszerzőket, azt kell vélelmeznünk, hogy a kormány az oroszok behívásával kíván hatalmon maradni, olvassuk valahol a neten, evvel kapcsolatban pedig egyetlen kérdés merül föl bennünk, ám az nagyon. Honnan veszi a föntebb jelzett szöveg írója, hogy érző szívű kormányzatunk orosz/szovjet barátainkat csak úgy pikk-pakk-pukk kiutasítja? Szokása a mi mindenkori kormányzatunknak orosz/szovjet elvtársakat kiutasítani? Nem inkább az orosz/szovjet elvtársak beinvitálása a mi szokásunk? Dehogyisnem. Kormányunk legfőbb feladata, hogy kiálljon a kapuba, és ha arrafelé kószáló szovjet elvtársakat pillantana meg, kapja elő a laposüveget íziben, dugja az elvtársak orra alá, és avval csalogassa őket befelé.

Sajnos azonban ezt az egyszerű, ám nagyfokú szívjóságról tanúskodó módszert honfitársaink jó része már nem ismeri, aztán csodálkozunk, amikor kiderül, hogy a hitelminősítők nem akarnak minket a kebelükre vonni, vagy legalábbis nem oly forró szeretettel, mint ahogy azt illenék. Ehelyett mindenféle hülyeségeket irkálnak rólunk össze, mi pedig nem értjük, miért. Most például az S&P tett közzé Magyarországról lehangoló értékelést, legalábbis ezt olvasom a portfolio.hu oldalon, a hírben amúgy szemernyi nóvum nem található. Magyarország pénzügyi kilátásait illetően léleküdítő új információt az S&P emberemlékezet óta nem közöl, nyilván azért, mert effajta új információk valójában nincsenek is. Tovább megyek, nem is lesznek, amíg… – a három pont helyébe ki-ki azt képzel, amit akar, a választék mindenesetre kissé szűkös, nagyjából olyan, amilyen egy falusi hentesüzlet kínálata volt az ötvenes évek első felében, azt pedig a nyájas olvasó elképzelni se tudja, ne is próbálkozzon ilyesmivel.

Különös érdekessége az S&P jelentésének, hogy a jelen kontextusban a kutyát se érdekli, pillanatnyilag ugyanis a pokol kapui látszanak feltárulni avval a nyilvánvaló céllal, hogy Mária országát tokkal-vonóval magukba fogadják.

Magyar Péter megállapítása szerint Kádár óta Orbán az első, aki arra vetemedik, hogy Mária országába behívja az oroszokat. Nem kártyapartnerként, nem is ivócimboraként, hanem az önkényuralom szakszerű restaurálásának szándékával és reményében. Szerinte – mármint M. P. szerint – az orosz katonai hírszerzés emberei már hetek óta Budapesten kószálnak, hogy a magyar választás eredményét kellő tapintattal igazgassák. Hozzátette, hogy ugyanezt tették korábban Moldáviában is, és nyilván ezt fogják tenni mindama kelet- és közép-európai országokban, ahol a helybeli kétbalkezes pártarisztokrácia bénáskodásának eredményét kell helyrehozniuk. „A bukás előtt álló hatalom saját érdekében külső beavatkozással akarja befolyásolni a magyar választást”, mondja rögtön azután, hogy a helybeli kétbalkezes pártarisztokrácia bénáskodásának nyilvánvaló voltára rámutatott, de hát ez így helyes, és így van rendjén. A párt úgy szól a néphez, hogy az ne csak megértse a tanítást, hanem memorizálja is, ennek pedig megvan a maga módszertana, és optimális esetben a kívánt hatása is meglesz.

Evvel párhuzamosan és a föntebb jelzett történések mellékhatásaként bekövetkezett olyasmi is, ami inkább a színfalak mögé kívánkozott volna. Végképp lehullt a lepel az orosz–magyar politikai és titkosszolgálati együttműködésről, ami – mármint a lepel lehullása – nem katasztrófa ugyan, ám kívánatosnak se tekinthető. Olyan, mint amikor a menyasszony ruhája a templomi esküvő közben, az oltár előtt szakad miszlikbe, túl lehet élni, ám kevéssé örvendetes, a népek pedig évek múltával is erről locsognak.

Hogy világosan beszéljünk, az Orbán-kormány Oroszország, közelebbről Vlagyimir Vlagyimirovics vazallusa lett, és evvel párhuzamosan a maradék józan eszét is elvesztette. Nem tudni, miért, de ez van. A hónapok óta folyó, egyre vadabb ukránellenes kampányt, a háborús hisztéria gerjesztését már olyan abszurd lépésekkel is, mint legutóbb a katonaság kivezénylése az energiarendszer védelmére, fél éve még elmebeteg ötletnek gondolhattuk volna. A szellemi és erkölcsi leromlásnak olyan mélységeibe jutottak el mára, amiket korábban normális ésszel nem feltételezhettünk, mutatott rá hírforrásunk, aki szerint a kormányoldalon lévő emberek tisztában vannak azzal, hogy itt nem egyszerűen egy normális választás elbukása a tét, hanem a zsákmány elvesztése és a börtön kockáztatása is. Mármint, ugye, elvileg. A gyakorlatban ma már effélékről szó se lehet.

Mi magunk, lévén csupán egyszerű laikusok, e tárgyban állást foglalni se pró, se kontra nem tudunk, ám szerencsére tőlünk effajta szellemi teljesítményt senki föl nem tételez. Mi csak annyit tudunk leszögezni, hogy Mária országának a besorolása momentán az S&P-nél a legrosszabb. A BBB mínusz osztályzat mindössze egy fokozattal van a befektetésre nem ajánlott (bóvli) kategória felett, ráadásul a kilátás is negatív. A cég legközelebb május huszonkilencedikén publikálja döntését az országról, addig bőven van időnk.

Tetszés szerinti mértékben romolhatunk tovább, ám ez nem kötelező, hanem szabadon választott gyakorlat lesz; hogy aztán mit fogunk szabadon választani, ahhoz kétség nem fér. Illetve embere válogatja. Krasznahorkai László például már réges-rég választott, talán még az anyaméhben, az oda beszűrődő hangok, zajok, zenefoszlányok alapján, szerencsére a megszületést választotta, döntése helyességében mindazonáltal mindmáig kételkedik, megnyilatkozásaiból legalábbis erre következtethetünk. „Magyarország már nem egy ország, hanem egy tébolyda, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak”, mondta az Indexnek adott interjújában, de mondott ő ennél keményebbeket is. „Viszonyom a magyarsághoz olyan, mint a folyóparti kőhöz.”

Szép gondolat és sokértelmű, hosszan lehet felőle elmélkedni a nyírfa árnyékában, miközben a távolból egy madár énekét hallani. Más kérdés, hogy világmagyarázatnak ez kissé kevés, de hát ilyesmit ma már kevesen igényelnek. Tisztában vannak vele ugyanis, hogy a világmagyarázatot, ha netán volna is, megérteni sohase volnának képesek, akkor meg minek legyen. Ami pedig az énekesmadárkát illeti, olyat a kalitkához jó esetben ingyen is kapunk.

Viszont időnként cserélni kell benne az elemet.