Az EU-t nem erre tervezték

Johann Wadephul német politikus hétfőn Brüsszelben kijelentette: nem tartja helyesnek, hogy Magyarország elárulja saját szabadságharcát és európai szuverenitását, ezért tehát most arra kéri Mária országát, hogy ezt a továbbiakban ne tegye. Johann Wadephul eszerint egyetért Brüsszel álláspontjával, mely szerint a Barátság vezetéket ért dróntámadás okozta károkért Oroszország felelős, a helyreállítás ütemezése pedig az ukrán szervek hatáskörébe tartozik – derült ki az Európai Bizottság hétfői sajtótájékoztatóján, amelyen központi téma volt a kőolajtranzit ügye. A testület leszögezte továbbá, hogy a tagállamok vállalásait általában, az Ukrajnának szánt hitelcsomagra vonatkozókat pedig különösképp tiszteletben kell tartani. Utóbbival világosan üzentek a magyar kormánynak is, amely a kilencvenmilliárdos segélyhitel megvétózásával fenyegetett.

Miniszterelnökünk természetesen ezt is másképp látja, ám ebben nincs semmi meglepő. Hétfőn egy, a saját Face­book-oldalán közzétett videóban azt tudatta országgal-világgal, hogy Magyarország üzemanyag-ellá­tá­sa le van papírozva, mi, magyarok viszont ellenlépésekről döntöttünk. Hogy mi ellen kell lépnünk, az nem túl világos, de hát a magyar ember olyan, hogy ha lépnie kell, akkor lép.

Miniszterelnökünk szerint Ukrajna megakadályozza, hogy az olcsó orosz kőolaj a Barátság vezetéken keresztül Magyarországra érkezzen, s evvel energiabiztonsági kockázatot okoz. De megjárja, Magyarország ugyanis erre válaszul nem indítja újra a dízelszállítást Ukrajnába mindaddig, amíg az olajszállítás helyre nem áll, másfelől pedig „óvatosan” jár el azokban a kérdésekben, ahol Ukrajna Magyarországtól függ.

Hogy aztán ez az „óvatosan” jelző a gyakorlatban mit jelent, azt a nyájas olvasó minden bizonnyal önerőből is azonnal átlátja. De ha mégse, akkor gondolatban idézzük fel magunk előtt külügyminiszterünk délceg alakját, azért pont az övét, mert a hétvégén ő jelentette be, hogy a Barátság kőolajvezeték ukrán blokkolása miatt kormányzatunk semmifajta büntetőintézkedést meg nem szavaz.

Ezeknek?

Soha.

Illetve addig nem, amíg a Barátság kőolajvezetékben az a folyékony arany meg nem indul. Mellesleg az én generációm a nyeftyepravód druzsba megépítéséről és üzembe állításának fölöttébb áldásos vonzatairól úgyszólván napi gyakorisággal értesülhetett. Evvel együtt ezek a druzsba-ügyek a tanítóink-tanáraink számára se voltak teljesen világosak. Igyekeztek ők, hogyne igyekeztek volna, de hát az új korszak új fogalmai újfajta intellektuális kihívások elé állították őket, és ezekkel bizony nem volt könnyű megbirkózniuk. Valójában nem is igazán sikerült, és ezt a tanítóink-tanáraink is beletörődő nyugalommal vették tudomásul. Már csak azért is, mert más lehetőségük nemigen akadt.

Most a helyzet némiképp komplikáltabb, viszont igazából senkit se érdekel. Gyaníthatólag az uniós tárcavezetőket se érdekli, már csak azért se, mert találkozójuk – mármint az uniós tárcavezetőké – semmifajta eredménnyel nem látszik kecsegtetni, és ez mindenki számára eleve nyilvánvaló. Kaja Kallas, az EU külpolitikai vezetője február 23-án, hétfőn reggel elismerte, ma nem várható előrelépés a kérdésben, mivel Budapest továbbra is blokkolja a szankciók elfogadását. „Mindent megteszünk a szankciócsomag elfogadásának érdekében, és keressük a módját, hogyan tudjuk ezt elérni. De mivel nagyon határozott nyilatkozatokat hallottunk Magyarországtól, sajnos nem igazán látom, hogy ma változást érhetnénk el” – mondta.

Meglepő egyébként, hogy miniszterelnök urunk gondolkodásmódját az európai politika krémje mily kevéssé ismeri, noha valójában pofonegyszerű. Még aránylag Kęstutis Budrys litván külügyminiszter ragadta meg a lényeget, amikor Magyarországról és Szlovákiáról szólva azt mondta, hogy az nem mehet tovább, hogy mindenféle trükköket kelljen bevetni, hogy egy ország ne álljon elő mindig a döntések blokkolásával. „Az EU-t nem erre tervezték” – szögezte le, és evvel csak egyetérteni lehet. A demokráciának vannak kártevői, immunrendszere viszont nemigen van. „Van egy állandó zavaró tényezőnk, és felmerül bennem, hogy nem kellene-e felülvizsgálnunk a döntéshozatali folyamatot. A másik lehetőség, hogy a hetedik cikkelyre hivatkozva véget vetünk az egyhangú szavazási elv ilyen visszaélésszerű alkalmazásának. Ez valóban káros és veszélyes” – mondta.

A megoldás tehát az lenne, hogy egy demokratikusan működő szervezet önmaga diktatórikussá való átalakulását demokratikusan szavazza meg.

Menni fog. A dolog visszacsinálását illetően viszont lehetnek problémák.