A gyúrónadrág

Bélának bevágott a seggébe a gyúrónadrág.

Mielőtt az olvasó az izgalomtól magához nyúlna és off shore káeftéket alapítana a Kajmán-szigeteken, meg kell állapítanunk, hogy ez a jelenség egyáltalán nem nevezhető kivételesnek, sőt akár a gyúrónadrágok típushibájaként is említhető; ezeknek a fekete-fehér-szürke mintázatú vékony vászonból készült ruhadaraboknak az volna a rendeltetésük, hogy hóemberszerű kinézetet kölcsönözzenek viselőiknek, akik így konditermek előtt ácsorogva, hatszázas Mercedeseknek dőlve, szórakozóhelyek kapujában feszítve demonstrálhatják saját tömegüket; a gyúrónadrág ezt a célt erőteljes gumírozással próbálja megvalósítani, először is derékban szorítja össze az embert, mint a véres hurkát, aztán bokában, hogy a szárak belesimulhassanak a kihajtott nyelvű magas szárú Nike-ba, szóval az erőteljes gumirozás és a hátsó csípő tájéki húzás könnyen okozhatja a fönt leírt jelenséget.

De a gyúrónadrág – a bevágódást leszámítva – remekül állt Bélán, aki így pontosan azt a hóemberszerű hatást kelthette, mint amit ő s a gyúrónadrág maguk elé célként kitűztek. (Béla háta, mint a SZOT-üdülőből leselejtezett pingpongasztal; karjai, mint két túlpumpált guminő; nyaka, mint az ezerötös Lada.)

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy Bélát semmiképpen sem nevezhetjük bűnözőnek, jogerős bírósági ítélet ellene nincsen, de még csak vádirat se, sőt még ifjú korában, autótolvajként sem bírt lebukni soha.

Béla hivatalos megszólítása vállalkozó, nagyvállalkozó, számtalan cégei termelik neki a pénzt, a dzsungelként burjánzó tevékenységi körök között számos reménykeltőt találunk, a gépjárműüzemanyag-nagykereskedéstől az üzletszerű kéjelgés szervezésén át a súlyos testi sértésig.

Béla ma már nemcsak hogy négyszáz hengeres, százezer lóerős dzsippel jár, amelynek a tetejére egy-egy hatszázas Mercedest és Porsche Carrerát kötöz, hanem társadalmilag is megindult fölfele, ahogyan ő mondja, az uborkalétrán, rendszeresen hív meg magához viszkizésre-kurvázásra nagyobb újságíró-társaságokat, aminek folyományaképp gyakran tűnik föl bulvármagazinok belső oldalain mint irigylésre méltó, igen finom és szellemes úriember; de társadalmi státusát erősítendő arra sem volt rest, hogy együtt üljön a megyei szépségverseny döntőjének zsűrijében a városi főkapitánnyal, jelentős összeggel támogassa egy rendőrőrs fölépítését; háromkötetes életrajzi mű megjelentetését tervezi és rövidesen kiadja saját dalait is CD-n, valamint kazettán; már szmokingot is csináltatott magának (a csokinyakit, vagy ahogyan ő tréfásan hívja, a propellert mindig is kedvelte, ifjú kora óta fölnézett Bodrogi Gyulára), és szinte gyermeki izgalommal készült az olajvállalkozók és kábítószercsempészek báljára, ahol lekéri majd egy csacsacsára a miniszter unokahúgát.

De Béla váratlanul identitásválságba került. Hogy ez a gyúrónadrág bevágódásának vagy más eseménynek volt köszönhető, azt már sosem fogjuk megtudni. Hóna alá csapott másfél kiló kokaint, farzsebébe csúsztatta a Zbrojovkát és elindult világgá. Nemsokára találkozott a jugoszláv gyártmányú kézigránáttal.

Na, bumm. Idétlen történet, kétségtelen, de tehetetlenek vagyunk.

Uj Péter