Légy

James (ejtsd: james), a házőrző légy egy csodálatosan ínycsiklandó, sárgásan csillogó kolbászzsírral sűrűn pöttyözött csomagolópapírt kapott karácsonyra, azon időzött naphosszat. Boldog légy volt ő.

Pedig James légykarrierje teljesen szokványosan indult és haladt a szintén szokványosnak mondható, lesújtó vég felé, amely egy gondosan összecsavart újság képében jelentkezett volna előbb vagy utóbb.

A házőrző légy erényei, mint halálmegvető bátorság, lovagiasság, még nem domborodtak kifelé semmilyen formában, sőt akkor még kifejezetten röhejesen hangzott volna, ha valaki ilyen jelzőkkel illet egy legyet. Még a lovagiasságot a ló kapcsán csak összefüggésbe lehetett volna kavarni Jamessel, de ilyen fülénél fogva előrángatott megoldást még Rózsa Gyuri sem fogadna el.

Mert James eleinte, mint bármely más házi légy – őrzésről még szó sem volt akkor – csak bosszantotta a Szép Szomorú Egyedülálló Hölgyet, akinek az otthonába valamilyen módon befészkelte magát. Hogy hogyan, azt talán sosem tudjuk meg. Tény, hogy már hideg tél volt, december dereka, amikor James föltűnt a lakásban.

Szóval James zümmögésével borzalmasan idegesítette a Szép Szomorú Egyedülálló Hölgyet, akiben meg egyre gyűltek a gyilkos indulatok.

De James elpusztíthatatlannak tűnt. Dacára a télnek villámgyors volt, reflexei kitűnőek: párnával, összecsavart újsággal becserkészhetetlen. Túlélt még egy nagyobb bulit is, ahol duhaj kedvű vendégek próbálkoztak elpusztításával, nem beszélve a levegőben kavargó dohány- és kenderfüstről vagy éppen az alkoholgőzről.

Egy pénteki napon azonban. James egyedül volt otthon, amikor furcsa zajokra lett figyelmes. Roppanás, csattanás, csörrenés. A vasajtó nyílt és három jókedvű fiatalember tódult be. Szakképzett betörők voltak, ezt rögtön látta James, kifigyelték a Szép Szomorú Egyedülálló Hölgyet, aztán fogták a fogójukat, és.

Azok hárman már kiforgatták a szekrényt, zsebre raktak egy-két értéktelen gyűrűt, karkötőt meg egy walkmanszerűséget és összecsomagolták a hifit, amikor James közbelépett.

Szívó szájszervét vicsorgatva ugrott a betörőkre: első két lábával megfogta az egyik fejét, aztán a bal második térdével úgy rúgta halántékon, hogy az nekiesett a Van Gogh-plakátnak. Közben hátsó két lábával a másik két gazember fején helyezett el egy-egy rúgást. Már éppen készült, hogy valamelyiket gyomorszájon sorozza, amikor a három tolvaj menekülőre fogta.

Néhány perc múlva megérkezett a Szép Szomorú Egyedülálló Hölgy. Sírt egy picit, látva a szétdúlt negyven négyzetmétert, de aztán nyugodott, hogy mégis megvan minden, a nagyobb cuccok legalább, a hifitorony, a jobb cédék, a tévé.

Akkor meglátta Jamest, ahogy izzadtan, mosolyra álló szájszervvel szuszog az egyik pókmentes sarokban.

– Hengerzártörés – mondta este a kiérkező főtörzs, és fölajánlotta, bármit fölvesz a listára, ha van biztosítás.

James akkor már boldogan aludt a szekrény fölötti falszakaszon.

A karácsonyra kapott zsírpapír csak hab volt a tortán.

Uj Péter